32.rész

Toto romokban hevert, kikészült. Próbáltam megértő és kedves lenni, vigasztalni, ölelgetni. Felhívtuk az ügyvédjét is, viszont ő sem tudott semmi bíztatót mondani. A vacsorából alig evett, aztán vissza akart menni a szállodába, de nem engedtem. Nem maradhatott egyedül, nem volt olyan állapotban. A hálóban aludtunk el, és ő álmában szorosan magához húzott, szombaton már dél is elmúlt mire felébredtünk. Meggyőztem, a legjobb most a munkaterápia, dolgozzunk együtt az igazgatóságitanács ülésre összedobott programon, ezért egész nap azzal vacakoltunk. Végig nehezen koncentrált. Vasárnap délelőtt alig akart szólni hozzám, teljesen magába roskadt, reggelire is csak néhány falatot küzdött le.

- Menjünk be Londonba, sétáljunk. – simogattam a karját – Tereljük el egy kicsit a figyelmed...

- Nagyon fáradt vagyok... - pillantott rám.

- Oké... Aludj egyet, pihenj. Kiugrom a boltba, aztán főzök valamit. Konkrét kérés? Bécsi szelet kizárva. – próbáltam cukkolni.

- Nem tudok enni Angie... - ölelt magához, és a hátam simogatta.

- Meg fogják oldani az ügyvédek, hidd el...

- Nem tudom...- a hangja lemondóan csengett.

- Én meg tudom. – néztem a szemébe – Pihenj egy kicsit... Eddig is ki voltál merülve, muszáj feltöltődnöd. Kedden délelőtt topformában kell lenned.

- Hagyjuk azt a tanácsülést. Beszélek Olával...-kezdte, de a szavába vágtam.

- Nem! -csattantam fel – Nagy büdös francokat! Megcsinálod, azt a rohadt igazgatóságiülést, és keresztülviszed a terveket! Susie pont erre hajt, a gyereket használja fel, hogy cseszekedjen az agyaddal! Ha most nem szeded össze magad, akkor később minden húzása után ilyen roncs leszel! Nem baj, ha ma még depressziózol, és nyalogatod a sebeidet! De holnapra állj már fel végre a padlóról és harcolj! Toto kibaszott Wolff vagy, az Istenért! Nehogy már egy buta szőke skót csaj megszopasson az ég áldjon meg! Mindent tőled tanult! – egy pillanatig döbbenten néztünk egymásra – Ez lelkesítés akart lenni, nem lebaszás. – böktem ki.

- Inkább lebaszásnak hatott. – mondta halványan bujkáló mosollyal.

- Erős kéz kell hozzád, mert különben elkanászodsz. – sóhajtottam fel cukkolva, ő meg gyengéden simogatta az arcom, és fürkészően nézett rám.

- Miért segítesz? -kérdezte óvatosan.

- Nem tudom... -rántottam meg a vállam, és a tarkóját simogattam - Valakinek rendbe kell tennie téged és életedet, egyedül ugyanis nem boldogulsz, te arrogáns majom. -hecceltem mosolyogva.

- Nem vagyok egy megjavításra váró tárgy. – háborodott fel.

- De igen... És ezért IS tetszel. Az elbaszottak az eseteim... Sajnos...

- Mérges vagy?

- Az escort miatt? Jobban dühít, hogy nem mondtad meg magadtól. Meg aztán – húzódtam el tőle – tudom milyen vagy, nem ért váratlanul.

- Nem tudod... Nem ismersz...

- Toto, te...

- Mi van köztünk? Tisztázzuk ezt végre.

- Nincs köztünk semmi... - mire jelentőségtelesen pillantott rám, majd le a kezemre, ami a belső combját simogatta, próbáltam elfojtani egy mosolyt.

- Én már elmondtam mit akarok, eltelt jó pár nap, válaszolj őszintén. Te mit akarsz tőlem? Vagy akarsz egyáltalán valamit?

- Nagyon kedvellek...

- És mi a de?

- Ha bele akarunk vágni az életünk fele üvöltözéssel fog telni a másik meg dugással. Falramászom az arrogáns, beképzelt, főnökösködő, bunkó Totótól.

- Én meg attól, hogy te mindig mások előtt oltasz le és szólsz vissza olyan csípős replikát amivel porrá égetsz, és egy perc alatt kétszáz lesz a vérnyomásom.

- Ne szórakozz, a múltkor tíz másodperc alatt lett vörös még a füled is. Egy perc! – nevettem fel – Optimista lélek vagy.

- Általában igen... - magához húzott – Hiányoztál... - kérdőn pillantottam rá.

- Úgy érted...

- Nem csak a szex. Az is... Meg ami hétfőn volt köztünk és még most is megvan. – simogatta gyengéden a hátam és a nyakam.

- Törődés, kedvesség, intimitás? -bólintott – Legyünk őszinték, tudtad, hogy látni fogom rajtad mekkora a gáz, és megkapod tőlem, azért jöttél ide. – próbáltam elhúzódni, de nem hagyta.

- Nem volt tudatos... - simogatta az arcom - A zsaruk otthagytak, én meg elindultam gőzöm sincs hova, aztán egyszer csak itt voltam a ház előtt... Amikor nem nyitottad ki azt hittem szórakozol, utána meg, hogy talán elmentél valamerre bulizni, és reggelig elő sem kerülsz... Szükségem volt rád...

- Én egész héten itt voltam. -rántottam meg a vállam – Te voltál egy büdös paraszt.

- Mert kedden nagyon megbántottál, ha még emlékszel! – emelte fel kicsit a hangját.

- Tudom. – sóhajtottam fel.

- Egy pillanatig azt hittem meg is foglak ütni.

- Tudom. – pillantottam oldalra a kanapé támlájára és anyagot piszkáltam – Az egy szemét húzás volt, még tőlem is. – pillantottam rá.

- Igen, egy rohadt övön aluli ütés adtál.

- Szándékosan. – mire felsóhajtott, elengedett és felállt. Az ablakhoz sétált kibámult rajta, zsebre tette a kezeit, aztán a padlót fixírozta.

- Megbántad? -kérdezte egyszerűen.

- Ha úgy érzem sarokba vagyok szorítva, és bántanak akkor azzal védem meg magam, amivel tudom, nem érdekelnek a következmények. Ezért nem fogok bocsánatot kérni, ne is várd. Azt viszont sajnálom, hogy ez neked ilyen mélyre ment. Megakartalak szurkálni, ott ahol fáj, túl jól sikerült, és méltatlan módon. - neki dőltem és rákönyököltem a kanapétámlának – Nem zavar, ha útszéli stílusban mindennek elmondasz, és üvöltesz velem. Nem érdekel, ha lekurvázol, leribancozol, a múltkor se érdekel. – mire megfordult és összevont ideges arccal nézett rám – Sok minden vagyok, és sok mindent tettem, és egyáltalán nem bánom ezeket a dolgokat! De pénzért és bosszúból nem dugok senkivel. Többé ne merj összehasonlítani és egy lapon emlegetni egy olyan csajjal. Velem senki sem bánhat egy eldobható tárgyként, azt nem tűröm.

- De te velem úgy bánhatsz? – kérdezett vissza ingerülten – Azt hiszed nekem nem fájt, amit hétfőn tettél? Emberből vagyok cseszd meg! – kiabálta, majd az orrnyergét masszírozta csukott szemmel – Ne haragudj. Nem akartam ordítani. – sóhajtott fel rám pillantva, hosszan néztünk egymás szemébe.

- Ha őszintén válaszolsz én is őszintén válaszolok. – bólintott – Miért fájt annyira, hogy hétfőn reggel eltűntem?

- Azaz éjszaka nem csak a dugásról szólt, legalábbis nálam biztos, hogy nem csak arról. Voltak benne érzelmek is, nem is kevés. És még most is megvannak... -nézett a szemembe – Viszont te azóta csak bántasz, és fájdalmat okozol. Van elég bajom, nem kell még több, és nem is bírom már. Ha neked akkor csak egy kaland kellett, mond meg, - mutogatott a kezével vízszintesen - megértem, elfogadom, és lezárom magamban ezt az egészet. Azt viszont nem hagyom, hogy macska egér játékot játssz velem, és még jobban tönkre tegyél. Mert most úgy érzem ezt történik, lehet, hogy nem szándékosan csinálod én nem tudom -tárta szét a karját – Ami most van köztünk, ez a káosz, az így nem maradhat. Zárjuk ezt le, vagy legyünk együtt komolyabban, de tegyük végre tisztába ezt az egészet.

- Kedvellek...

- Tudom, erre én is rájöttem és mondtad is.

- És nálam is vannak érzelmek... És voltak is... - felsóhajtott és visszaült mellém, én pedig törökülésben helyezkedtem el.

- Akkor mi áll közénk? - tárta szét a karjait, én pedig a nadrágom bámultam – Nem értem.

- Ismerlek, tudom milyen vagy. – pillantottam rá.

- Milyen vagyok?

- Ha most belemegyek egy kapcsolatba veled, át fogsz verni, és hátba fogsz szúrni. Benned nem lehet megbízni, plusz dühös vagy rám, amiért kicsesztem veled. – suttogtam, mire felsóhajtott.

- Nagyot tévedsz. – nézett rám komolyan.

- Lehet... - piszkáltam a nadrágom varrását, mire megfogta a kezem.

- Szeretném bebizonyítani neked, hogy teljesen félre ismertél... - nézett a szemembe.

- Toto, az évek alatt tudod hányszor mondták ezt nekem? És egy ember kivételével mind átvertek és megbántottak.

- Tudom, hogy csak Annában bízol, de...-kezdte, de félbeszakítottam.

- Nem róla beszélek. – mire összevonta a szemöldökét.

- Akkor kiről?

- Nem fontos, a te szempontodból lényegtelen. Anna jó barátom és bízunk egymásban, hosszú ideje ismerjük a másikat. Tudom a titkai és ő is az enyémeket. Te viszont meg sem próbálsz adni nekem egy esélyt arra, hogy kiérdemeljem a bizalmad. Tudom, miért. Nálad ez taktika, ha nem ismernek, nehezebb fogást találni rajtad, nem akarsz támadási felületet adni magadon. Megértem. Az viszont nem igazi kapcsolat, ahol az egyik fél csak akkor rohan a másikhoz, ha nagy bajban van, és még akkor sem mond semmit, de elvárja a segítséget. Nem tudok segíteni, és nem tudlak támogatni, ha nem tudom mi történt és mi a baj. El kell mondanod nekem, meg kell bíznod bennem, máshogy nem megy...

- De én most is...

- Azért mondtad el, mert kikényszerítettem belőled az igazságot.

- Én... - tárta szét a kezeit.

- Nem megy, tudom.

- Átvertél... Én nem akarom magam ezzel mentegetni- hadonászott a levegőben -, de átvertél...

- Te pedig megbántottál, többször is... Mondhatnám, hogy még meg is aláztál, de én ezeket már fel sem veszem...-válaszoltam csípősebben.

- Miért védekezel megint? – pattant fel – Nem vádoltalak! Megkérdezed mi bajom van, amikor meg elmondom, pontosabb próbálom elmondani, nem akarod megérteni! Igenis vannak érzéseim! És akár hiszed, akár nem, nekem az az éjszaka más volt! Több, mint pár szuper dugás egy csinos csajjal! Olyanból akadt, és akadhat bármikor! Veled, ez egy teljesen másik sztori! -húzta el maga előtt a kezét vízszintesen mintegy nyomatékot adva a szavainak – Szerelmet vallani nem fogok! - nézett a szemembe – Azt ne várd! Én nem hiszek ebben romantikus hülyeségben, hogy első látásra beleszeretünk valakibe és a többi!

- Nem is feltételeztem... - mondtam egyszerűen.

- Okos vagy, és dögös. Jól érvelsz, ügyesen megfordítasz egy vitát, és kiválóan taktikázol. Talpra esett vagy. Jó meglátás tőled, hogy a munkában is kiegészítenénk egymást.... És szerintem te is úgy gondolod, az ágyban is több mint jók vagyunk együtt... Azt tudom, hogy kedvellek, és ez egy így egyben tetszik. -mutatott rajtam végig, és tudtam nem csak a külsőmre céloz - Vonzónak talállak... és... örülnék, ha velem lennél... Mármint csak velem, gondolom érted...

- Hát ez tényleg nem volt egy szerelmi vallomás... - kuncogtam mosolyogva.

- Mondtam, azt ne várd. Van még valami... Ne kérdez meg mi lesz hónapok, vagy évek múlva, honnan tudjam? Nem fogok neked ígérgetni... Az életemnek azt a részét befejeztem... Elég volt...

- Megértem, de én meg nem akarok nyitott kapcsolatot, ahol te vagy akár...

- Nem erről beszélek! – hadonászott megint – Ha velem vagy, velem vagy. Nem kellenek alkalmi csajok, ha van valaki állandó. – erre felszaladt a szemöldököm, amit ő is észrevett – Úgy értem, hogy...

- Értem, oké. Nem kefélsz félre, és én sem.

- Igen... De jobb ha tudod, ha elváltam, nem fogok gyűrűt húzni senki ujjára sem, soha többet, és nem akarok több gyereket sem... - nézett mélyen a szemembe – Ez már nem fog változni. Negyvenkilenc vagyok, és befejeztem az ezzel való kísérletezgetést, elég volt... És előre szólok, nem szeretem, ha csőbe húznak. Ha megpróbálsz megfogni egy gyerekkel, otthagylak! Anyagilag támogatlak, mert arra a törvény is kötelez, de ennyi... Úgyhogy örülnék, ha nem kergetnél illúziókat ezzel kapcsolatban... - mire elmosolyodtam, és hátra dőltem.

- Emiatt nem kell aggódnod. Az életemnek az a szakasza évekkel ezelőtt volt... Egyiket sem akarom, és már nem is fogok...

- Ezt, hogy érted?

- Ez egy hosszú történet, és nem most fogom elmesélni... Pláne, hogy te előadtad magad, azt viszont nem látom, mennyire érdekel, nálam mi a helyzet. Arra sem reagáltál, amit a bizalomról mondtam. – mutattam rá.

- Az hétfőn reggel tűnt el, meg amikor kedden megbántottál! – csattant fel – Bizalmat akarsz? Megadtam, eljátszottad! Érdemeld ki, és dolgozz meg érte! Mégegyszer nem adom ingyen! – emelte fel a hangját.

- Jó! – pattantam fel ingerülten – Én meg nem vágok bele egy kapcsolatszerűségbe, olyan emberrel, aki nem bízik meg bennem, mert így én sem bízhatok meg benne! Nagyon sokszor megégettem már magam! Elég volt! Nem akarom megint azon aggódva tölteni a fél életemet, hogyan és milyen módokon aláz majd meg, vagy tesz tönkre a munkámban, a féltékeny pasim! Soha többé nem akarok állandóan a hátam mögé pislogva járni meg hallgatózni, hogy mikor és mit pletykálnak a partneremről, aki egy akkora kan, - mutattam végig rajta -, hogy mindenkivel megcsal! Felejtsd el! Nem vagyok egy húsz éves hiszékeny liba!

- Nem mondtam, hogy az vagy! -fakadt ki - De ne akard azonnal újra azt, amit már egyszer fél kézzel szétbarmoltál! Fogd fel, nagyon mélyen megbántottál!

- Jó akkor ne bíz bennem! Nem érdekel! – mire idegesen és hitetlenkedve széttárta a karjait.

- Tudod te egyáltalán mit akarsz, vagy csak engem szadizol? -kérdezte élesen.

- Jó, tudod mit? Bőven elég veled a munkakapcsolat is! - kiabáltam az arcába - Az is rohadt nehéz egy ilyen arrogáns, nárcisztikus, manipulatív pöccsel! Nem érdekelnek a magánjellegű problémáid, old meg őket egyedül! Neked egyébként sem kell igazi szerető társ! Te csak egy dugni való dekoratív csajt akarsz, akivel villoghatsz, akinek néha nyavalyoghatsz egy sort, és amikor kell megveregeti a válladat, meg sajnál egy kicsit, ha gáz van! Igazából nincs is szükséged senkire, mert te érzéketlen pszichopata vagy, akit valójában nem is érdekelnek mások érzései, és igényei!

- Ez nem igaz! – suttogta hitetlenkedve – Te is tudod! – emelte fel a hangját.

- Szerintem meg igenis igaz! -kiabáltam.

- Ez az utolsó szavad? - kérdezte számonkérően.

- Ez!

- Jó! Befejeztük! – kapta fel a kulcsait a pultról - Ne aggódj többet nem jövök ide a problémáimmal, ha csak nem munkával kapcsolatosak! – azzal hátatfordított nekem, kicsörtetett az előszobába, majd hangos ajtócsapódás kíséretében elment.

A nyitott ablakhoz mentem, és függöny takarásából láttam, ahogy idegesen beszállt a háznak háttal parkoló Mercedeszébe, és lendülettel bevágta a kocsiajtót. De nem indult el, csak ült az autóban még fél órával később is. Az előszobában felhúztam a cipőm, és utána mentem.

Kinyitottam az ellen oldali ajtót, és beültem mellé. Pókerarccal nézett rám, de tudtam, hogy meglepődött.

- Hagyjuk békén egymást, vagy a helyzet ettől is sokkal rosszabb lesz. – mondtam egyszerűen, mire a kormányra könyökölt és az homlokát masszírozta.

- Csak adj nekem időt... - pillantott rám fáradtan.

- Ez nem egy kosár meccs, és én nem vagyok bíró.

- Jók lennénk együtt, te is tudod. Megtudnánk oldani... - és közben megpróbálta megfogni a kezem, de elhúztam, hogy ne tehesse.

- Nem. – néztem a szemébe - Nem vagyok kísérleti nyúl. És bántani sem akarlak, de újra megteszem, ha megint sarokba szorítasz. Csak lépj tovább, és keress mást. Könnyen fog menni, hidd el. – azzal kiszálltam az autóból, pár lépés után hallottam ahogy a motor életre kel, majd gázt adva elhajtott.