3
3.rész
Azt hittem nehéz lesz szponzorokat szerezni, de a munka azon része séta galopp volt, Mazepinhez képest. Megkedvelte Annát, és nem tetszett, hogy kapott a nyakában egy mini diktátort. Engem. Pláne a második nap után utált, amikor rájött, értem mit kiabált oroszul, és vissza tudok neki kiabálni én is.
Isteni üvöltözések lettek belőle. A februári egyik teszten egyszerre annyira felhúztam a gyereket a homeban, hogy hozzám vágta a bukóját. Persze nem erővel csak, nagyon enyhén, nyomatéknak. Leöntöttem egy kancsó vízzel, aztán elküldtük egymást a kurva anyánkba.
Fél óra múlva rákopogtam a pihenőjében.
- Mi van? – szólt ki.
- Yebat' Nikitu.(Baszd meg Nikita.) – és beléptem.
- Ide figyelj te...- és rám mutatott.
- Tessék! – dobtam oda neki a mobilját -Apád a vonalban! – döbbenten nézett a készülékre, mikor látta, hogy igazat beszélek, beleszólt, tíz másodpercig hisztizett, majd sűrűn elnézést kért, és állandóan „Da!Da!"(Igen!Igen!) majd öt perc utána letette. Fehér volt, mint a fal, és döbbent. – Nah akkor most, hogy ezt tisztáztuk! Ülj le és beszéljünk értelmesen. – leült.
- Te felhívtad apámat... - hebegte.
- Fel. És elmondtam neki, amit neked. Mind tudjuk miből van vagyonotok, és milyen gáz, amiért itt vagy, plusz az szexuális cirkusz sem hiányzott, amivel berobbantál a köztudatba. Sem a fos stílusod, sem a bunkóságod, sem neveletlenséged, sem a tiszteletlenséged, sem úgy egyébként semmi nem mutatja mutatja azt, ide való lennél. Egy milliomos pöcs vagy aki játszik, apu új milliós autójával. És ez még rosszabb fényt vetsz a családodra, mint ami már érte eddig is, az orosz maffiózókat, bocsánat milliárdosokat. Úgyhogy, ha nem akarja apu, hogy állandóan címlapon legyél mert egy tahó vagy, de eredményed semmi akkor rendet kell tenni nálad. Pláne a fejedben. Szóval innentől most az teszed, amit én mondok, úgy ahogy én mondom, és jó képet is vágsz hozzá.
- Remek... Egyéb óhaj? -tárta szét a karját, dühöngve.
- Nézd, én tudom, hogy egy tank vagy a pályán. És nagyon akarsz, de itt mindenki utál. Jóban kell lenned a szerelőkkel, mérnökökkel. Van nem segítenek neked eredményt elérni.
- Mindenki annak a köcsög kis jófiú fasz Mick...-pattant fel és a német pihenője felé mutogatott.
- Nikita! Fogd be!
- De!
- Fogd be. – mutattam, hogy üljön vissza a székre – Végig hallgatsz, nem pofázol, vagy visszahívom apád, akkor tudod mi lesz? – vettem elő kioktató stílusom.
- Azt mondta még egy hívás tőled, és Günther kereshet helyettem mást. – morogta.
- Igen, senkinek nem hiányzik a negatív reklám, amit már így is hoztál. Kínos vagy. Nézd. Mick német, az apja hétszeres világbajnok. Jól nevelt, kedves, jól vezet, pontos, precíz, türelmes, igyekszik. Te hisztizel, ordítasz, csapkodsz, késve jössz, összetöröd a kocsit, és mindenki más hibás csak te nem. Balhés vagy, és szexuális zaklató. – mire úgy nézett rám, mint a véres rongyra – Nikita nem érdekel mi volt a csajjal. De még egy ilyen ügy nem lehet, és nem lesz, vagy kivágunk innen. Fizess meg escortot, jól dugd meg, és kész. Vezesd le a kangörcsöd. De keveredj zaklatási ügyekbe, pilóta verésbe sem semmilyen verekedésbe, se itt se máshol. Ha ütni akarsz menj le a kondiba és verd szét a boxzsákot, vagy valami. Vissza kell fognod magad. Legalább egy kicsit. Ez nem kilencvenes és kétezres évek. Ez egy más világ, ez már nem menő.
- De hát ha az a csaj...
- Mit mondtam? Nem érdekel. De több ilyen... -néztem rá jelentőségteljesen.
- Nem lesz. Nekem is ciki hidd el. Égek is.
- Jó. Legalább annyit elértek, hogy kínosnak érzed. A szerelőkkel is meg kell találnod a hangot.
- De hát ha felbasztam az agyam azon, hogy...
- Nikita! – szóltam rá – Önmérséklet. Vegyél példát Mickről. Tudom, ő vörös posztó neked, de figyeld és tanulj tőle, higgy nekem, nem válik károdra. Ha eredményeket akarsz, itt elő kell venned, a legjobb modorod.
- Szétvet az ideg! – állt fel.
- Jó, menj le a kondiba, edz. Az úgyis kell. – az ablakhoz sétált, és neki támaszkodott, és közben kibámult rajta – Meg akarod mutatni, és le akarod nyomni Micket. De az ezzel a mentalitással nem megy. Ha a sajtó, és kamera előtt vagy akkor pléhpofa kell, legalább valamennyire. Nikita, ha szponzorokat vesztünk, nem tudjuk fejleszteni a kocsit, és akkor kurva utolsók leszünk. A huszadik helyen nem tudsz bizonytani.
- Da! (Igen!) – morogta.
- Figyelj rám. Ez kis csapat, kevés emberük van, és nehéz körülmények. Össze kell fognunk, plusz téged eladhatóvá kell tenni.
- Tudom baszd meg! – fordult felém, és vörös volt a feje.
- Nem vagyok ellenség. Segíteni akarok Günthernek, de előbb neked, hogy aztán neki tudjak. Érted? – bólintott – Nézd beszélek Micckel, üljünk össze.
- Én azzal...
- Nikita bíz bennem.
- De te is őt....- kezdte kiabálva és megint Mick pihenője felé bökött.
- Kedvelem, nem tagadom. Az apjának évekig szurkoltam. De téged is csíplek, te sem vagy szar versenyző, csak büdös bunkó. Utóbbin lehet segíteni. Előbbin meg csiszolni. Szükséged van Mickre, hogy kicsit jobb színben tűntessen fel, neki meg kell a te rossz híredből egy kicsi. Ő túl jó srác, és ezért sokak szemében a tökéletessége és jól nevetsége visszás. Rá kell szoktatni egy kis ....- elgondoltam – Pimaszságra.
- Azt ficsúrt? Ez komoly?
- Igen. Hidd el, a marketing amit neked, és kettőtökre terveztem sikeres lesz. Eladunk, mint egy vagány, macsó, kissé bunkó, de szerethető tökfejet. Belőle meg egy ficsúrból csinálunk egy vagány ficsúrt, némi káromkodással.
- És szerinted ez működni fog? -nézett rám hitetlenkedve, mire megmutattam neki a reggeli twitter posztot, ahol a pár héttel korábbi videóját tettük ki. Amolyan állatkodást egy épített technikás pályán egy reptéren, amiben sok gumiégetés és ökörködés volt. Persze jó pár komment volt a szexuális zaklatásra megint, de jöttek a pozitív vélemények is.
- Faszom. Ezt szeretik. -pörgette végig, összeráncolt homlokkal.
- Én mondtam.
- Amúgy élveztem. Jó buli volt. -adta vissza telóm.
- Tudom. Majd kitalálok valamit még.
- Jó lenne. – ült le – Az a rohadt videó a csajjal tönkre levágta a jó hírem.
- Hát jó híred nem volt, de legalább nem csajokról szólt. Minek kellett posztolni?
- Nem tudom mert farok vagyok! – pattant fel – Szoktunk ilyet! Brahiból!
- Brahiból megtapogatod a csajok mellét, csak úgy! -néztem rá hitetlenkedve.
- Előtte a buliban ő meg a farkam fogdosta! Nem tudom! Néha húzzuk egymást! Ennyi! Még csak meg se dugtam. Poén volt, ittam is! Elbasztam! – kiabált.
- Hát el! Vegyél vissza és ülj le. – de közben már a fejét a két keze közé fogta, és szorította.
- Apám kinyír, ha ezt elkúrom megint. – suttogta.
- Hát akkor nem hagyjuk, hogy elkúrd Nikita.
- De el fogom. – nézett rám idegesen.
- Hát nevelni nem neveltek meg, de talán még nem késő.
- Nem bántok csajokat!
- Én nem mondtam, hogy bántasz, de tűnhet úgy.
- És nem zaklattam! Benne volt! És nem csak úgy, hogy igen és mégse! Ő...-mutogatott össze-vissza ás közben rohangált felalá.
- Nikita. Elég. Nem volt jó ötlet, és az se, hogy előtte egy másiktól pucér képet kértél neten. Gorcső alatt vagy, kamerák, mikrofonok mindenhol. Amit írásban leírsz lementik. Oda kell figyelned. Ha nem tudsz rendesen viselkedni normális csajokkal, akkor...
- Tudom mi a tisztelet! És tudom tisztelni a csajokat.
- Akkor mutasd is meg.
- Jó.
- Oké.
- Anna visszajön valaha?
- Nem jönne veled össze.
- Tudom, nem ezért! De kedves volt. Bírtam. Te egy sárkány vagy!
- Az vagyok, de ha azt csinálnád, amit mondok, gyorsabban előre jutnánk mindketten. Nekem nincs időm, kedvesnek lenni. Anna meg, egyelőre Wolffnál marad, aztán ki tudja.
- Seggfej. – rúgott bele az ágyba.
- Azt hittem kedveled. – mire olyat fejet vágott mintha igazi idióta lennék.
- Az egy kibaszott nagy köcsög fasz. Játssza a jó fiút, de nem az. Ez a német hülye itt- bökött a másik szoba felé – legalább tényleg az, nem csak duma.
- Legalább te se kedveled. – sóhajtottam fel.
- Nézd, én nyíltan vagyok farok, ő meg játssza a gentlemant és közben megdug és megaláz minden csajt! Az nem baj hogy Wolff ilyen? Azt lehet? Annát kizsarolni innen lehet? De egy video ami...-kiabált megint.
- Nikita. – sóhajtottam fel – Toto egy sármos gazember. Mindenkiről tud mindent és úgy rángatja az embereket, mint marionettbábukat. Te senkit nem tartasz sakkban, ő igen.
- Egyszer még kirázom a gatyájából, azt a gecit! Esküszöm neked! Apámmal is kibaszott! Nem volt még elég?!– rázta felém az öklét, amikor benyitott Mick.
- Te mit csinálsz? – támadt neki mérgesen, azonnal bejött és közém meg az orosz közé állt – Jól vagy? – nézett rám aggódva.
- Te mi faszért jöttél be hívat...- kezdte az ordítást Mazep.
- Nikita. Kérlek. – intettem felé finoman – Semmi baj Mick. Wolffról beszéltünk. Nikita azt mondta egyszer még megszivatja, és a nyomaték kedvéért rázta az öklét. Nem fenyegetett nyugi. – tettem a vállára a kezem.
- Biztos, mert ha...
- Mick, azért Nikita nem állat, csak hülye. -nevettem rá, mire szkeptikus pillantást vetett rám.
- Jó. – sóhajtott – Egyébként kopogtam, de csak a kiabálásod hallatszott ki, aggódtam.
- Nem kell! – kiabált az orosz.
- Srácok. Srácok. Egyébként jó, hogy jöttél, veled is beszédem van. De ha lehet a gardedámod nélkül. – céloztam Sabine Kehmre, a sajtósára, akit még az apjával is dolgozott – Nyugi. Elmondom mi van, aztán beszélünk vele is, de örülnék, ha nélküle is kommunikálnánk. Tudom, hogy profi a stábod, de...
- Értem, rendben. Ne legyek túl távolságtartó. – erre Mazep felé fordultam és Mickre mutattam.
- Értem. – morogta az orosz.
- Akkor beszéljük meg, mit találtam ki...- fél óra alatt felvázoltam a tervet, Mick értette az egészet, és kicsit vonakodott, de végül belement – Tudom, hogy a jó fiús imidzsre hajtasz, de némi vagányságot is várnak tőled.
- Azt mutatok a pályán. – ültünk le a homeban az egyik asztalhoz.
- Mick. Apád sem volt szent.
- Angel az apám... -kezdett bele lehajtott fejjel egy finom kioktatásba, de közbe vágtam.
- Végig neki szurkoltam, még a Mercinél is. Imádtam, amikor mutogatott a pályán, és imádtam amikor sorra nyerte a címeket. – mondtam végig mosolyogva – Ő volt a hősöm.
- Te neki szurkoltál? -kérdezte hitetlenkedve.
- És mindent elolvastam róla, amit csak lehetett. – kacsintottam rá – Megtiszteltetés a fiával dolgozni. Sosem csesznék ki veled. -néztem a szemébe – De van csapatértek. Apád tudta ezt. És te is tudod. Nem kérek olyan, ami rád negatívan hatna. És Günther sem fog, sem tőled sem Mazeptől.
- Oké. Nikita mérges Wolffra?
- Anna miatt.
- Őt én is kedveltem. A motorok miatt megy?
- A motorok miatt, és mert Wolff már nem talál senkit, aki neki akarnak asszisztenskedni.
- Hallottam miért... - rázta a fejét és az asztalt nézte.
- Miket hallottál?
- Nem túl sok szépet...
- Mick... Miket?
- Kavart az asszisztenseivel, meg a céges csajokkal. Pletykálnak escortokról is. Az egyik volt assziszt mesélte az egyik itteni srácnak, hogy amikor még nem jött össze Totóval, egymás melletti szobájuk volt. Toto egész éjjel...- elhallgatott.
- Dugott valakivel, és csaj meg hallotta a falon át. De gondolom a numera nem a felesége volt.
- Igen. -húzta a száját.
- Szuper.
- Aggódom Annáért.
- Alapíts klubbot. Én is, Günther is, és a ruszki is.
- Toto tönkre fogja tenni.
- Nem fogja. De hogy nem lesz boldog annál a csapatnál az is biztos. – sóhajtottam fel.
- Tudok neki valahogy segíteni?
- Minden pletyka, amit hallasz jusson el hozzám. Minden. Bármi, amit Totóról hallasz, még az is, ami hülyeségnek tűnik.
- Elmondod Annának?
- Inkább tippeket adok helyzet kezelésre. Most még csak kisebb súrlódásaik vannak, de ez rosszabb lesz. Sokkal rosszabb.
- Én mondtam neki, hogy vigyázzon Wolffal.
- Tényleg te személyesen is ismered, benne voltál a Mercedes programjában.
- Egy darabig... - mondta semleges hangon.
- Kitett, hogy Russelt jobban nyomhassa. – mire felpillantott – Csak egy tipp volt. De ahogy látom annak jó. A srác ügyes, jó fiú, és mivel ő menedzseli a tenyeréből eszik. A Schumacher név magában márkanév, nem kell hozzá Toto, és szerintem ez a baj, nincs rá igazán szükséged. Nem tud a lekötelezettjévé tenni. Kicsit lassan fejlődsz, nem robbanásszerű,de jó vagy. Meglátjuk Russelel mire megy.
- Ahhoz képest, hogy régészként dolgoztál, ügyes vagy.
- Mick. Beszélj velem rendesen. – néztem rá röhögve – Én nem újságíró vagyok, és itt most nincsenek kamerák. – mire felnevetett.
- Hogy a picsába vagy ennyire képben?
- Nah látod, ez a jó stílus. – mutattam rá nevetve.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro