29.rész

A vacsora után Toto fáradtan húzott magával az ágyba, nem is akartam ellenkezni, szorosan átölelt, és hozzám bújt.

- Aludj... - suttogtam.

- Nem tudok... - motyogta, én meg felsóhajtottam.

- Hülye ötlet volt felkelteni.

- Jól tetted... Napok óta nem ettem semmi rendeset, kellett ez a vacsi.

- Ha nem mondod el mi történik nem tudok segíteni...

- Pedig már segítesz...-megfordultam az ölelésében, a lábammal átfontam a csípőjét, a keze a derekamra csúszott, más nem történt. Megsimogattam az arcát, és megcsókoltam, de nem viszonozta.

- Tegnap sokkal lelkesebb voltál... - húzódtam el – Escort volt, vagy megint valaki a háremedből? –fel akartam kelni, de átkarolt, és visszahúzott. Egymás szemébe néztünk, az alig félhomályban. – Szóval escort. – közöltem tényként, ő meg lesütötte a szemét, csak azt szégyellte, hogy lebukott nem azt, hogy megtette – Remélem ügyesen tette a dolgát, mert legközelebb is őt kell hívnod helyettem. – nyújtóztam el lustán.

- Miről beszélsz? – csattant fel, és felkapcsolta a lámpát.

- Ugyan nem tisztáztuk előre, én nem vagyok egy osztozkodó típus! – emeltem meg a hangom és felültem - De ezt tudtad te magadtól is igaz? – próbálta állni a tekintetem, és ő is felült.

- Az csaj arra kellett. – közölte ingerülten.

- Nem vagyok a feleséged, de igényeim nekem is vannak, és vedd tudomásul nem leszek második senki mögött, pláne egy kurva mögött nem! – fakadtam ki - Nem vagyok lelki segély, sem terapeuta! – felemeltem a kezem – Megütlek, ha azzal mersz védekezni, a doki azt mondta nekem két napig pihennem kell! Úgyhogy, az lenne a legjobb ha legközelebb dugni akarsz, megint hívod a szokott céget, és nem hozzám jössz!

- Nem gondoltam, hogy marasztalni akarsz ma este ennyi!

- Nem gondoltad? – álltam fel.

- Délután összevesztünk!

- Szivattalak és ugrattalak te barom! Azt mondtad nem csak dugni akarsz, hanem szeretnél valami komolyabbat! Csak úgy mellesleges kérdezem, egyáltalán mit gondolsz mi van köztünk? Mert nekem kezd átbaszásnak tűnni ez az egész!

- Nem tudom. -tárta szét idegesen a kezeit, és ő is felállt.

- Nem tudod? Akkor menj...-mutattam az ajtó felé, de a szavamba vágott.

- Nem tudom baszd meg! Nem igazodom ki rajtad! – kiabált és hajába túrt – Nem mondtál semmit arra, amikor közöltem többet akarok! Két napja nem mondasz rá semmit cseszd meg! – és már üvöltött – Se azt, oké akkor vegyünk komolyan, ami köztünk van, vagy legalább azt benyögnéd, nem érdekel az egész, ez csak egy kötetlen szar! Úgy bánsz velem mintha egy kurva üzletfeled lennék, akit állandóan sakkban kell tartani, meg lejátszani a pályáról! Fogamam sincs mikor beszélsz komolyan, és mikor viccelsz, olyan kurva pókerarcod van, amit harminc év alatt ritkán láttam! Pedig elhiheted én aztán láttam már mindenféle faszfejet! - mutogatott idegesen - Számodra fegyver, minden rohadt szó, amit kimondok, vagy minden kurva gesztus, amit teszek! Bármit ellenem tudsz fordítani! Bármit! Ez már majdnem művészet baszd meg! Vedd már észre, egész kurva kibaszott életem darabokban van! Olyan, mint egy széteső kártyavár! És te is ütöttél jó pár rohadt nagy lyukat rajta! Alapos munkát végeztél mondhatom! Gratulálok! Kétségbeesetten minden erőmmel próbálom összetartani az egészet, és foltozgatni, hogy ne omoljon a fejemre, de nem megy! Amint megoldok valamit jön három új faszság! Egyedül vagyok mindenre! Próbálok a felszínen maradni, és küzdök mint egy állat! – majd gúnyosan rám mutogatott - Te meg csak röhögsz az egészen, és ha teheted belém is rúgsz még néhányat, hogy még szarabbul érezzem magam, és tuti elsüllyedjek! Ha annyira akarod tudni mit érzek, elmondom! Susie akkorát szúrt belém a semmiből beadott a válási papírokkal és kiköltözés hírével, hogy azt se tudtam hol vagyok, hírtelen gőzöm sem volt merre is kellene mozdulni! Nem tudtam rá hatni semmivel sem, sem ész érvekkel, sem szép szóval, sem fenyegetéssel! Aztán felhívnak a bankokból, mert a kedves feleségem elkezdte leszedni a pénzt a közös bankszámláinkról! Milliókat vett le, anélkül, hogy megbeszéltük volna! Milliókat, amiket én kerestem! Le kellett tiltanom az összes hozzáférésről és kártyájáról baszd meg! Nem baj, hogy költi! Azért van, hogy legyen, amire és amikor kell! Joga van hozzá és fiamnak is! De ez lopás a kurva életbe! Milliók, amiből jár a másik két gyerekemnek is, és nekem is, ha már dolgoztam érte! De nem! Nem azt mondta, hagyjam nyitva a számlákat, így legyen miből megélniük kényelmesen a válásig! Nem, ő lopott tőlem! Ha ad pár napot megnyugszom, és korrekten megbeszéljük! Ismer, tudta, első dühömben össze-vissza vagdalkoztam, mert mély ütést adott! Hibás vagyok mert elszállt az agyam, igen! De, ha hagy megnyugodni, és nyugton marad, fair lettem volna! Odaadtam volna a válás után, ami jár neki, még többet is! Most az ügyvédek azon agyalnak, miként tudnék neki jogi úton úgy apanázst adni a válás végéig, hogy kényelmesen megéljenek, de közben visszakapjam a pénzem! Próbáljuk elsikáljuk a banki feljelentéseket is, mikor kiderült én nem tudtam a tranzakciókról, akkor hivatalból a rendőrségre mentek! Nem érti meg, most még valahogy talán kihazudom magunkat ebből, de ha elkölti az már bizonyított lopás! Meg kellett fenyegettem, egy rohadt eurót sem merjen költeni abból, amit lenyúlt, mert akkor börtönbe megy! Nem miattam, hanem mert vizsgálat alatt van! Erre megzsarolt! Azt mondta, ha neki kell mennie a házból a pénzem nélkül, a sajtó megtudja, én tettem őket utcára, és szó szerint oda, mert neki nincs semmi saját pénze! Sose tennék ilyen vele! Soha! A feleségem, a gyerekem anyja! Akármilyen seggfej férj is voltam, sose hagynám, hogy nélkülözzenek! Soha! Én aztán tudom milyen az, és nem hagynám, hogy velük is megessen! A srácok amíg én élek semmiben sem szenvedhetnek hiányt! Közben a másik két gyerekem nem hajlandó beszélni velem! Minden bécsi ismerősük az idegbeteg apjukkal csesztet őket, akit ki fognak rúgni mert egy hülye! Amikor meg meghallották a válást rámcsapták a telefont, szerintük minden az én hibám! Mindennek tetejébe a céges problémák is dögivel jönnek! Ott van Valteri cirkuszolása és balhéja, ott van Lewis kötözködése a mérnökséggel, – számolta az ujjain – az elbaszott versenyek, Ola állandó kritikái, és csesztetései, az igazgató tanács basztatása. És persze itt vagy te is! -mutatott rám tovább ordítva - Állandóan a háttérben kavarsz, meg játszmázol, és non-stop húzod az agyam, hogy ne tudjak fél percre se józan lenni! Nem vagyok komplett idióta, látom, mennyire firtatod magánéletem részeleteit, és közben meg elemzel és trükkökkel akarsz irányítani vagy mondjam inkább azt, máris azt teszed?! Elegem van! Ha tehetném, vagy lenne más kiváló asszisztens jelölt, aki fele olyan jó, mint te, akkor azonnal kirúgnálak, te manipulatív dög! – alig kapott levegőt, mert kifulladt.

Tudtam, hogy ez most nem műbalhé. Teljesen kétségbeesett és összetört, a végletekig sebezhetővé vált. Toto romokban hevert, és a maga balfasz módján így kért segítséget. Azon gondolkoztam, mi lenne az a mondat vagy tett, amiből pontosan tudná, nem vagyok az ellensége, amitől azt érezné, nincs egyedül a viharban. Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztünk, de ő szólalt meg hamarabb.

- Tudod mit? Jobban jártam a mai kurvával, mint veled! Náluk legalább tudom mire számíthatok! Megadják amire szükségem van, egy kis törődést meg kedvességet, és szeretetet egy kurva szar nap után! Szerencsére van elég pénzem, hogy megvegyem, ha már máshol nem kapom meg! Nem fogok többet megalázkodni ezekért senki előtt sem! Ennyi tartás még van bennem! Pláne nem teszem többé, egy csaj előtt, aki utolsó lábtörlőként kezel és mindent bevet még a testét is, hogy tönkre tegyen! Elmegyek! Nem várom meg, amíg kitalálod, mivel tudsz még nagyobbat szúrni belém, te rohadt manipulatív ribanc! – kiabálta az arcomba, nálam pedig elszakadt a cérna, és az ajtófélfának dőlve lazán normál hangon kezdtem beszélni.

- Nézd csak, milyen késdobáló stílusa lett hírtelen a kis csóró gyufaárus lánynak! – tartottam egy kis másodpercnyi hatászszünetet majd bevittem a kegyelemdöfést - Akarom mondani szegény, szegény félárva iskolából elzavart csóró pénztelen kis gyertyaárus bécsi kölyöknek. – alig mondtam ki, tudtam, mennyire elvetettem a sulykot. Ez a mondat talán a legmocskosabb volt, amivel bárkit is megbántottam életem folyamán. Egy nagyon mély, és fájdalmas sebbe szúrtam bele újra, és ez nagy hiba volt. Toto arca elsötétült, és eltorzult a dühtől, elém lépve fölém tornyosult, tudtam, uralkodnia kell magán, de végül halkan csak ennyit mondott, mielőtt kilépett az ajtón:

- Ezt nem bocsátom meg neked, te ócska kis senki!