28.rész

Kaptam infúziót, és egy újabb injekciót is. Kezdtem magam tűpárnának érezni. Az első zacskó gyors cseppszámmal ment le alig fél óra kellett hozzá, a másodiknak kicsit több. Hajnal egy is elmúlt már mire távozni készült a doki, én meg küzdöttem az elalvás ellen, de még hallottam az osztrákkal miről beszélnek az előszobában, bár az ajtó majdnem teljesen be volt húzva.

- Toto, akármit is gondolsz róla elsőre a külseje alapján, biztos, hogy nem igaz. Átnéztem az orvosi kartonját, az a rohadt pakk tíz centi vastag, és ami benne van nem tündérmese. Többet közt elég sokszor bántalmazták is élete folyamán. – beszélt Stephen folytot hangját.

- Hogy mi? – hallottam Toto ideges hangját.

- Igen. Sok szörnyűség történt vele. A régészeti expedíciók alatt is volt pár durva dolog. Verések, betegségek, súlyos sebfertőzés, tömegsírok ásása miatti mély lelki traumák. És... - egy hosszú pillanatra elhallgatott – azt hiszem meg is erőszakolták, bár ezt az akkori orvos csak gyanúnak írta le...

- Jézusom...

- Ezek még csak a jéghegy csúcsai. Ennyit sem lett volna szabad elmondanom, de mint főnök részben úgyis belenézhetsz az aktákba, meg a jelentésbe amit róla kell írnom. Jobb ha tudod, a csaj egy túlélő, és ezt vedd szó szerint. Én már annak negyedétől begolyóztam volna, amit ő kapott. Megtanult túlélni, úgyhogy akármit is terel ezzel ételmérgezés nekünk, valójában sokkal jobban lecsapta, mint mutatja. A hivatalos orvosi állásfoglalásom, hogy legalább két napig pihenjen itthon.

- Jó, persze. – hebegte.

- És, adnék egy baráti tanácsot Toto. Bár nem az én dolgom, de ez a csaj rohadt sokat szenvedett már eddig is. Megérdemel egy rendes pasit, és egy kis boldogságot, úgyhogy, ha nem gondolod vele komolyan, hagyd békén. Találsz magadnak mást, akivel szórakozhatsz.

- Igazad van ez nem a te dolgod! – közölte ingerülten.

- Jó éjt! Hívj, ha bármi lenne.

- Szia.

Hallottam ahogy Toto bejön a hálóba, kicsivel később az ágy megsüllyedt mellettem. Tudtam,  fölém hajolt, mert a bőrömön éreztem a leheletét. Óvatosan kisimított pár tincset az arcomból, és halkan megszólalt.

- Alszol?

Nem válaszoltam, eljátszottam, hogy már alszom. Nagyot sóhajtott, aztán mellém bújt, átölelt, majd mindkettőnket betakart. Kaptam egy gyengéd puszit a vállamra. Talán egy perc sem kellett, és mélyen szuszogott, hallgattam a légzését, és végül én is álomba szenderültem.

Reggel egyedül ébredtem, a lakás üres volt, az óra délelőtt tizenegyet mutatott, kimentem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt, amiben a szokottól eltérően vízen és narancslén kívül találtam még vajat, felvágottakat, tojást, zöldségeket, sajtot, és gyümölcsöt, a pulton a kenyértartóban pedig friss zsömlék sorakoztak. A teafőző is be volt készítve.

Visszamentem a hálóba és ránéztem a telefonomra. Totótól már várt egy üzenet:

- „Az orvost este azt mondta két napig pihenned kell, úgyhogy maradj otthon és tedd azt. Használod egyáltalán a hűtőt vagy csak italokat tárolsz benne? Vásároltam pár dolgot nem volt semmi ehető a lakásban. Ezen változtatnod kellene, nem is értem, hogy lehet így élni. Ha bármi kell a sofőr hoz neked, vagy elvisz. Átküldtem a számát. De jobban tennéd, ha otthon maradnál, és kipihennéd magad, mert kurva sok a meló az irodában és top formában van rád szükségem. Anna barátnőd hírtelen távozása óta rámszakadt mindent, egyedül baszakodom a hülyeséggekkel is. Amikor este végeztem benézek, hogy rendben vagy e? Toto." Sírva nevettem mire a végére értem, pontosan tudtam milyen replikát fogok neki írni.

- „Ééés igen, a maffiafőnök kiadta az ukázt, hogy mit is csináljak! Köszi Toto! Nélküled elveszett ember lennék ezen a földön, mit ezen a földön, a galaxisban! Igazán kedves üzenet, szívmelengető neked dolgozni! Érzel a felém áradó mérhetetlen szeretetet és kedvességet a lebaszás halom alatt! Tök jó, amikor a főnököm már beleszól abba is mit tartok vagy nem tartok a lakásomban, és felbolygatja az életem! A házkutatás után a vibrátor is meglett a hálószoba szekrény alsó fiókjában? Puszi" Az utolsó mondatot persze gegnek szántam, és még egy gif-et is betettem a végére egy rezgő rózsaszín vibrátorról. Dőltem a nevetéstől, amikor elküldtem csak azt sajnáltam, nem látom az arcát amikor olvassa.

Két perccel később videóhívás érkezett. Komoly arccal vettem fel, neki szinte már vöröslött a feje, de mielőtt megszólalhatott volna szembe röhögtem.

- Don Wolff, mélyen megtisztelő a hívása. – és igyekeztem hűen imitálni Marlon Brandot A keresztapából. Tudtam, fogja érteni, az a kedvenc filmje.

- Mi ez a szar? – nevetett fel már ő is, és ez nem a műmosoly volt, hanem a széles Totós jókedv mosoly.

- Brando.

- Tudom. – és széttárta a karját, én meg megrántotta a vállam és vágtam egy grimaszt – Mi bajod van az üzenetemmel?

- Felolvasom jó? – és előadtam, ahogy ő mondaná jó kemény hangsúlyokkal, de félig Brandósan.

- Én azt nem így... -rázta felém nevetve a mutatóujját.

- De, de, de, de! Pontosan így értetted, és mondtad volna!

- Hogy lehet, úgy élni, hogy...

- Aaaaáááá! – integettem én mutató ujjammal - Nem, nem apukám! Az én életem, az én lakásom, az én szabályaim!

- Örülök, hogy megköszönted, amiért kicsit összepakoltam a konyhádban és bevásároltam. – csattant fel.

- Nagyon szívesen. Egyébként ez a fixa ideád, hogy essen hasra a bolha a lakásban a tisztaságtól meg a rendtől? Ilyen mániás vagy? Még a gatyáid is éllel vannak összehajtva a fiókban?

- Na hagyjál békén! – fonta össze maga előtt a karját.

- Miért csak nem ráhibáztam? -nevettem fel - Majd elfelejtettem és rendszeresen elemet is cserélsz a vérnyomásmérőben is?

- Szevasz! – és bontotta a vonalat.

Nem bírtam magammal és írtam és küldtem neki egy nyelvnyújtós smile, meg egy gif-et amin egy helyes rajzfilmfigura cica teszi keresztbe mérgesen az első mancsait, majd hátradől egy nagy sárga párnára, a szöveg meg csak ennyi volt „Morgó" majd egy sor röhögő smilefej.

Semmit nem reagált rá, én meg jót nevettem magamban. Csak zsömlét ettem sonkával, és főztem egy teát, többet nem mertem kockáztatni, a gyomrom még nem volt az igazi.

Végül leültem a gépem elé, és rendet tettem a Haas-os ügyekben, aztán kora délutántól a Netflixet bámultam.

Már majdnem fél kilenc volt, amikor kopogtak.

- Jézus... - néztem végig Totón – Mint a mosott szar olyan vagy. – engedtem be.

Iszonyat nyúzott volt az arca, a bepüffedt szeme alatt pedig sötét karikák is éktelenkedtek.

Majdnem átesett a küszöbön, meg kellett fognom a karját.

- Te ittál?

- Faszt. – nem volt alkoholszaga, ahogy közelebb hajoltam hozzá – Nem ittam, csak fáradt vagyok. – és a kezembe adott egy műanyag szatyrot.

- Ez mi? – néztem rá kérdőn.

- Vacsora, a céges menzán jól főznek, kértem neked egy adag diétás menüt. Rizs, grillezett csirke, és befőtt. Az orvos azt mondta... - megöleltem.

- Most cuki vagy. – de alig ölelt vissza – Mi a baj?

- Semmi... - morogta - Minden oké veled?

- Igen. Persze.

- Oké. Megyek. – simogatta meg az arcom.

- Hová?

- Haza. A szállodába. – javította magát, és megdörzsölte az orrnyergét.

- Sofőrrel vagy? – mire megrázta a fejét.

- Hazaküldtem, neki is pihennie kell.

- Gyere! – húztam be a lakásba, és közben belöktem az ajtót.

- Te mit csinálsz?

- Itt maradsz. Ilyen állapotban nem vezethetsz, mindjárt állva elalszol. – és betoltam a fürdőbe – Tusolj le, oroszlán szagod van. Kapsz valami ruhát, és rendelek vacsit, biztos megint nem ettél. Sült és köret jó?

- Bármi jó. – alig tudta nyitva tartani a szemét, tiltakozni sem volt ereje.

Gyorsan kerestem egy túlméretezett melegtő alsót, amit egy nagy kinyúlt kék pólóval együtt letettem a mosdókagylóra míg zuhanyozott. Az egyik közeli jó étteremből rendeltem egy könnyű salátát, sertés sültet, zöldköretet, és málna öntetes browniet. A szemét dörzsölve jött be a nappaliba és szinte lerogyott a kanapéra. A fejét hátra vetette, és elnyúlt.

- Mi történt? – ültem mellé és a vállát kezdtem el masszírozni, mire felnyögött.

- Ez jó...

Valahogy mögé fészkelődtem és próbáltam ellazítani. Megint be volt állva a válla, és háta.

- Mi történt? - kérdeztem újra - Toto... – előrébb hajoltam, és akkor láttam, hogy elaludt.

Félórával később óvatosan kicsúsztam mögüle, majd átvettem a kaját. Láttam, milyen mélyen alszik, de fel kellett keltenem, pedig nem akartam.

- Muszáj enned, gyere. – fogtam meg mindkét karját és felhúztam a kanapéról.

- Nagyon fáradt vagyok... - motyogta.

- Eszel, és alhatsz tovább, ígérem. – dörzsöltem a hátát, miközben a terített asztalhoz botorkált.

A salátát úgy ette, hogy a másik kezével támasztotta a fejét.

- Mi történt? – simogattam meg karját, mire felpillantott.

- Ez nem csak a munka... - morogta.

- Tudom...

- Kérlek, hagyjál...Tudom, jót akarsz és segíteni, de nekem ez nem megy...

- Tudom... - simogattam továbbá a kezét, neki idő kellett, hogy beszélni tudjon arról mi zajlik éppen a magánéletében - Jó, de annyit azért mondj meg, legalább Jacket láttad? – megrázta a fejét.

- Sajnálom...- mire biccentett – Hozom a húst meg a köretet. – álltam fel, és kivettem a műanyag edényekből a többit, alig tettem le a tányért, átölelt, és az ölébe húzott.

Nem mondott semmit csak az arcom simogatta.

- Egyél, még meleg.

- Haragszol? - bújt hozzám.

- A reggeli üzenetért? – bólintott – Tudom, hogy tuskó vagy. -nevettem fel, de ő komoly maradt. Megsimogattam az arcát. – Nah, tessék rendesen enni te életmód mániás. – csaptam finoman a vállára, de nem hagyott felállni.

- Jó, hogy becibáltál. – suttogta.

- Tudom. – megpusziltam az arcát, ő meg szorosan átölelt, és a vállamba temette az arcát – Láttam, hogy nagy gáz van...

- Igen... - motyogta.

Megjegyzés:

Elvileg tényleg A keresztapa a filmje, és a reggelt vérnyomásméréssel indítja :D

Csekkoljátok a videót itt :D

&t=8s