27.rész

Később sikerült leülnem a nappali kanapéjára és őt néztem, ahogy a pultnál állva böködi a mobilját.

- Rendelj valami kaját. – ropogtattam egy kekszet.

- Nem vagyok éhes.

- Mit ettél ma?

- Ettem. – válaszolt foghegyről.

- Hát reggelit nem, és ebédet sem. – kissé ingerülten, de finoman a pultra csapott.

- Ne nyaggass! – farkasszemet néztünk.

- Te aggódhatsz értem, de én érted nem? – odamentem hozzá és átöleltem – Mi a baj? -tagoltam lassan a kérdést.

Magához húzott, és átölelt.

- Mond el mi a baj... - suttogtam a mellkasába.

- Susie... - felpillantottam.

- Mi történt?

- Semmi csak... - grimaszolt.

- Beszélned kell hozzám, nem tudok mindig a sorok közt olvasni, mint ma is.

- Ma? – nézett rám idegesen.

- Igen ma. Rájöttem mennyire betalált nálad, hogy reggel otthagytalak, az ebédlős balhédból felfogtam. Igaz, beléd akartam rúgni, de azért nem ekkorát. Megértettem amiért egész nap ősbunkó módon viselkedtél velem, vissza akartál vágni értem. De azt nem fogadom el, hogy úgy beszéltél és úgy bántál velem, mint egy csicskával, vagy nem is tudom, egy útszélivel. De szerintem velük sem beszélsz így, mert megadják, amit akarsz és minden szuper. Este meg rám akartad törni az ajtót! Örülhetsz, amiért Günther vagy valaki nem maradt itt velem, mert rádhívták volna a rendőrséget! -mutattam kifelé - És már én is azon gondolkodtam, hogy ezt kéne tennem! Utána meg megkukultál! -tártam szét a karom - Alig mondtál nekem valamit. Később meg, miután kihúztam belőled, tetszem neked, és kilogikáztad, oké nálam is hasonló a helyzet veled kapcsolatban benyögöd: „Nem akarsz az ellenségem lenni, hozzám akarsz tartozni!" Azt hiszed nem látom, mennyire rettegsz? Két mondatot nem mersz mondani magadról, az életedről, az érzéseidről, semmiről. Tőlem véded magad, mert otthagytalak egy klassz éjszaka után a fenébe, amihez jogom volt, hiszen nem ígértünk egymásnak semmit, és nem is volt köztünk semmi komoly. – és vettem egy nagy levegőt, mert olyan gyorsan és lendületesen beszéltem, hogy szinte kifulladtam.

Toto csak állt ott karba tett kézzel, és engem nézett összeráncolt szemöldökkel.

- Mondj valamit vagy esküszöm megütlek.

- Mit akarsz mit mondjak? Már leelemeztél! -csattant fel.

- Ha te úgy gondolod, a hozzám tartozást, csak szex és más semmi, akkor arra egy escort is megfelel! – mutattam az ajtó felé – Azt megkaphatod bármelyik lánytól, és még csak kedvesnek sem kell lenned vele! Letudod és annyi! A csaj meg azt mondja, amit hallani akarsz! Menj és fizess érte! Eddig is megtetted nem változott semmi!

- De változott! – csattant fel.

- Mi? Mi változott? Nem változott semmi! – fakadtam ki - Te félsz, és annyira véded magad, hogy nem akarsz kötődni senkihez sem, mert...

- Igenis akarok! – kezdett el kiabálni és pultra vágta a telefonját – Akarok kötődni! De mindig átbasztok! – ordította – Mindig!

- Mert te sosem vagy hibás?

- Nem ezt mondtam! Ne fogasd ki a szavaimat! -mutatott rám – Kurvára nem is ismersz! De ha már elakarom kezdeni a sort, te is átbasztál! A bizniszben is, azzal ahogy hozzám kerültél, és az ágyban is! – kiabálta.

- Akkor basztalak volna át az ágyban, ha színlelem, hogy jó, de közben meg nem lett volna az! És én őszinte voltam, meg mondtam, átvertelek! Te hazudsz nekem folyamatosan össze-vissza! Azt mondtad Susie elköltözött a gyerekkel, de tudom, hogy ez nem igaz! – ordítottam én is és előre hajoltam közel hozzá, de persze közben fogalma sem volt mi az igazság, csak kiakartam ugrasztani a nyulat a bokorból.

- Nem, mert végül közölte, költözzek ki inkább én, hogy ne ő és gyerek legyenek hajléktalanok! – kiabálta az arcomba, és amint rájött elszólta magát, azonnal kiborult, a hajába túrt, majd összefonta a mellkasa előtt a kezeit.

- Tudtam, hogy hazudsz nekem. – húztam ki magam.

- Legyél vele boldog cseszd meg! – azzal felkapta a törött mobilját, és kicsörtetett a szobából, lerántott a kabátját a fogasról, és már ki is lépett az ajtón mire utána tudtam szólni.

- Te hová mész?

- Most rúgtál ki a faszba! Nem mindegy az neked? – kiabálta.

- Én nem mondtam, menj! Te akarsz lelépni! – tártam szét a karom.

- Nem várom meg a lebaszásod, hogy aztán mikor már a földbe döngöltél, akkor zavarj el! – és rámcsapta az ajtót.

Felsóhajtottam, és szórakozottan forgattam a kocsija kulcsát a kezemben, és a zsebemből előhúztam a tárcáját és a pultra tettem. Tudtam, hogy balhé lesz, azért amikor korábban átöleltem kizsebeltem, észre sem vette. Pénz, bankkártya, és kocsikulcs híján vissza kellett jönnie. Persze ha rendesen értene a technikához fizethetne Paypall-al de Annától tudtam Toto antitechnikaitalentum, és utálja az ilyen appokat. Tíz perc sem telt el, és kopogtak.

- Nálad maradt... -kezdte idegesen és láthatóan kínosan érezte magát.

- Kulcs és pénztárca, tudom.

- Ideadnád? -bökött a lakás felé.

- Gyere be! – nyitottam ki az ajtót – Konyhapulton van. – szóltam utána, és követtem.

- Nem is emlékszem, hogy kitettem. – morogta.

- Mert nem tetted. – álltam meg az előszoba küszöbön.

- Akkor mégis, hogy... Kiraboltál? -kérdezett rá emelt hangon döbbenten.

- Kizsebeltelek, nem kiraboltalak az nem ugyanaz. Mindened megvan nyugi.

- Mi a faszért csináltad? Megőrültél? Te elmebeteg vagy! – kiabálta és ki akart csörtetni, de elé álltam.

- Tudtam, hogy ezekért visszajössz.

- Hogyhogy tudtad?

- Ismerlek, tudtam, cirkusz lesz, aztán el akarsz húzni a picsába, de kulcs, iratok, és pénz nélkül még neked se megy. Ha mind hiányzik, rájössz, itt maradt nálam a lakásban, visszajössz értük, mert máskülönben elmenni se tudsz. Este kilenc van max. a sofőröd jöhetett volna érted, de őt meg elengedted, amikor néhány órája úgy döntöttél itt maradsz velem. Leülünk végre és megbeszéljük mi van – karoltam át a derekát – vagy hisztizel még egy sort és elrohansz a szállodába, ahová kényszerből költöztél. Látom, hogy mérges vagy rám, kiabálj nyugodtan, ha az segít lehiggadni. – nagyon pipa volt, még a keze is ökölbe szorult.

- Ne merj engem...

- Nem rángatlak dróton... De ismerlek... -simogattam meg az arcát – Olyan vagy mintha egy nyitott könyvet olvasnék. -mire jelentőségteljes pillantást vetett rám, én megfelnevettem – Tudom... – mosolyogtam rá és az ujjaim a tarkójába fúrva magamhoz húztam– Tudom, mit akarsz. – suttogtam, és újra a falnak szorított, de óvatosabban mint korábban, szenvedélyesen csókolóztunk, lehúztam róla a pólóját, ő pedig még lentebb cibálta a kinyúlt Micky egeres szürke felsőmet, a vállamat harapdálta és csókolgatta. Megkarmoltam a hátát, nekem préselte magát, felnyögtem de nem az élvezettől, próbáltam eltolni, és a szám elé tettem a kezem, de ő még a nyakamat kényeztette, mire erősen meglöktem. Zavartan pillantott rám, végre ellöktem magamtól, és a fürdőbe futottam. Kijött a nehezen magamba tuszkolt keksz és víz is. Mellém térdel, és a kezembe adott egy törölközőt.

- Bocs... -pillantottam fel – Nem így terveztem.

- Talán előbb legyél jobban és aztán folytassuk ezt a szex témát. -mosolygott halványan.

- Jó ötlet. – töröltem meg az arcom.

- Gyere. – segített fel, de elszédültem, és átölelt.

- Bocs...-döntöttem a fejem a mellkasának.

- Kurvára nem vagy jól. – simogatta a hátam.

- Persze hogy nem. – pillantottam fel rá – Nem is voltam, de jól leplezem.

- Most komolyan, mennyire vagy rosszul? – nézett rám szigorúan.

- Hányingerem van, szédülök, alig tudok állni, rohadtul fáj a fejem, mert azt hiszem kicsit kiszáradtam, és talán kezdek belázasodni mert ráz a hideg.

- Fogd át a nyakam. – tette a karom a nyaka köré – Beviszlek a hálóba, és szólok Stephennek.

- Jó ötlet, egy feltétellel. – morogtam a mellkasának dőlve, miközben átvitt.

- Nincs feltétel, hívom a dokit. - fektetett le, de megfogtam a kezét – Mi az?

- Ölelj át. – megdöbbent majd mellém ült, óvatosan átölelt, de én magamhoz szorítottam.