26.rész

Kaptam egy injekciót lázhúzó, hányáscsökkentő és görcsoldó keverékéből, meg maradtak a korábban felírt gyógyszerek. És külön bazsalyogtam amiért Stephen Tomkins a csapatorvos, finoman megmondta Totónak, nem volt jó ötlet őt iderángatni mivel engem már kezel valaki más. Kellemetlennek érezte, hogy fel kellett hívnia Patricot és kifaggatnia rólam, ráadásul a Haas orvos kisebb sértésnek vette amiért Wolff nem őt rendelte oda, és éreztette a telefonban szakmailag mennyire rosszul érintette ez az ügy.

- Nem is értem, hogy gondoltad ezt Toto. – nézett rá kissé ingerülten Stephen – Ez roppant kellemetlen volt. – pakolta össze a cuccát – Kérlek a jövőben ne hozz ilye helyzetbe. – pillantott fel rá, de az osztrák szó nélkül állt az ajtóban a mellkasán összefont kézzel immár egy fekete Haas-os pólóban. Mást ugyanis nem találtam, ami elég nagy lett volna rá.

- Ne haragudj ez az én hibám is. – kértem elnézést, mire rám pillantott az angol.

- Angel, hányás közben az ember nem tud telefonálni. Láttam, milyen állapotban voltál. Ez nem te hibád. A csapatvezetőnknek lehetett volna egy kicsit több esze is.

- Nem gondolod, hogy nem kellene bírálnod? – csattant fel Toto.

- Nem! – válaszolt ingerülten az orvos – Nem gondolom, öt éve ismerem Patric Cork-ot, jó szakember, és megfelelően kezelte Angelt. Ha felhívod ugyanazt tette volna, ami én. Ezzel csak azt érted el, hogy holnap reggel végig kell hallgatnom Steiner agymenését is, amiért kezeltem az asszisztensét.

- Már Toto asszisztense vagyok. Hivatalosan a jövő hétvégétől, de az átmeneti időszakra Günther elengedett. Nem fog piszkálni az öreg, elintézem vele.

- Örülnék! – állt fel – Ha rosszabbul vagy mindenképpen hívj fel, már megvan a számom.

- Köszönöm, hogy jöttél.

- Az a dolgom. És jó, hogy tudod mit kell bevenni ilyen helyzetben, de a gyógyszerek nem cukorkák.

- Stephen, bejártam a világot, néha volt telefonos segítség, de sokszor még az sem. Nem szeretem zaklatni a dokikat, mikor tudom mi kell. Hidd el, ha átolvasod az aktám látsz benne mindent, mint egy karácsonyi vásáron. De ha az megnyugtat, legközelebb legalább felhívlak mielőtt beveszek valamit. – mosolyogtam rá.

- Tényleg örülnék. Egyébként a dózist el is...

- Tudom, egyszer az egyik doki megadta a képletet, hogy kell számolni. És tudom mit mivel, és milyen dózisig lehet bevenni, illetve nem lehet bevenni. Kiokosítottak.

- És te régész voltál?

- Régész-antropológus. Többször is ástam Dél-Amerikában, a Közel-Keleten, Ázsiában, Európában, jártam vagy negyven országban, némelyikben nem is egyszer. -mire felsóhajtott.

- De nyugtass meg hogy nem hiszel a kuruzslókban.

- Nem hiszek, csak az orvosokban. Bár meg kell jegyeznem, hogy amikor elkaptam valamit Bolíviában a helyi gyógyító vagy sámán vagy mi a fene egész jó növényi szarokat adott. Később kiderült, ugyanaz volt a hatóanyag, mint a gyógyszerekben.

- Nem mondtad, hogy egy Indiana Jonest kapunk. – pillantott Totóra.

- Lara Croft minimum, nem vagyok pasi. – nevettem fel, de a hasamra kellett tennem a kezem.

- Azért próbáld betartani a rendelvényt. – sétált kifelé.

- Betartom, ne aggódj. Nem szokásom felülbírálni a doktorokat, csak kerülöm őket. -kuncogtam.

- Ez nem a harmadik világ. -morogta.

- Jól van nyugi. – és integettem, hogy menjen már.

Hallottam, ahogy Toto kiengedi, aztán visszajött.

- Kurva pipa rád, és igaza van. – sóhajtottam fel, ahogy elnyúltam a párnán.

- Már hozzánk tartozol nem hívok fel egy másik csapatorvost. – állt meg karba tett kezekkel az ajtóban.

- Az a másik kezelt.

- Most már Stephen. Miért vitatkozunk ezen? A főnököd vagyok! Az van, amit én mondok! – csattant fel.

- Akkor el is mehetsz mert ez nem a Mercedes lakása, és még ki tudlak dobni a fenébe! -vágtam vissza.

- Anna át tud jönni? -kérdezte lekezelően.

- Minek jönne?

- Mert Stephen azt mondta ne hagyjalak egyedül, hívjak át valakit! Annával össze vagytok nőve, gondolom ő megfelel! – és már a telefonját bökdöste.

- Anna hazautazott.

- Hová haza? – pillantott fel.

- Magyarországra, és ő már nem a te alkalmazottad. Kirúgtad emlékszel?

- Az liba sosincs ott, ahol kellene lennie! – emelte fel a hangját.

- Ez nem igaz! Megint egy fasz vagy! – álltam fel, és át akartam menni a konyhába egy kis vízért, de elém tette a karját, hogy ne tudjak kimenni.

- Ez mi a szar? – böktem meg a karját, mire óvatosan átölelt. Feszült volt és ideges. – Mi bajod van már megint? – nem válaszolt csak kicsit erősebben ölelt – Mond el, vagy itthagylak. – pillantottam fel.

- Ugye nem lesz bajod? -fürkészte az arcom.

- Miért lenne? Ez csak egy enyhébb ételmérgezés. – de ő továbbra is engem analizált – Nem lesz bajom. Holnap estére összeszedem magam.... Aggódsz? – mire megsimogatta az arcom, és az arcát a vállamba fúrta.

Ahogy a hátát simogattam lassan ellazult.

- Miért nem beszélsz hozzám? – kérdeztem kedvesen amikor kicsit elváltunk egymáshoz, de nem válaszolt csak az arcomat simogatta morcos tekintettel – Tőlem félsz vagy érzéseidtől? Vagy mindkettőtől?

- Megbántottál... - morogta.

- Reggel?

- Igen.

- Amikor elmentem?

- Igen. – válaszolt kicsit erősebben.

- Miért?

- Nem tudom... - nézett mérgesen.

- Toto... - simogattam az arcát, és a tekintetünk összevillant.

- Megőrjítesz... - simogatta a hátam.

- Ennyire?

- Ennyire... - cirógatta a számat.

- És ez szex előtt kezdődött vagy utána?

- Azóta rosszabb... - adott egy puszit a homlokomra, és magához húzott.

- Ez csak kémia, majd...

- Ez nem csak az. – válaszolt emelt hangon idegesen, és eltolt magától – Olyan volt máskor is. Ez más! – és a hajába túrt. Ingerült lett, feszült, és kissé zavart, oldalra nézett az ablak felé.

- Tetszem neked? – mire rám pillantott, és hosszan néztünk egymás szemébe – Tetszem? – bólintott – Mennyire?

- Kurvára! -tárta szét a karjait idegesen.

- Akkor szarban vagy.

- Szarban vagyunk! – és finoman a falhoz préselt – A csajok többsége nem úgy dug egy egyéjszakással, ahogy te velem. Nálad is van valami a háttérben...

- Szimplán csak rosszkislány vagyok. – mosolyogtam rá meg rántva a vállam.

- Francokat vagy! – simogatta a mutató ujjával az arcom – Te egy jókislány vagy, aki az ágyban egy nagy kurva...

- És neked bejön ez a párosítás. – mosolyogtam rá – Az okos, szívtelen jókislány, aki az ágyban egy prosti. – simogattam meg a száját.

- Ne húzzál tovább... - morogta, felnevettem és hozzábújtam.

- Nyugi, szerintem elég volt, hogy egyszer lehánytalak. – mosolyogva pillantottam fel.

- Miért húzól állandóan? – simogatta a nyakam.

- Mert jó, és mert mindketten élvezzük.

- Én nem. – bizonygatta.

- Dehogynem. Nagyon is élvezed, hogy hergellek. – néztem a szemébe – Különösen mert nem tudod, megkapsz e még. – mire szenvedélyesen megcsókolt, viszonoztam, kicsit később levegőért kapkodva váltunk el – Tényleg megint lehánylak, ha ezt most folytatjuk. – toltam el, de tovább ölelt.

- Maradok, és vigyázok rád. – erre a mondatra talán még a szám is tátva maradt, mert az osztrák elmosolyodott – Kellesz nekem, és én is neked. Nem hagylak egyedül.

- Jah hogy ez nálad így működik.

- Ne csináld meg ezt mégegyszer... - mondta komolyan.

- Ne tűnjek el reggelre? – cukkoltam.

- Ne bánts meg te is. – motyogta.

- Miért nem vagy velem őszinte? – de nem válaszolt, csak simogatta az arcom – Legalább azt mond el, mit érzel...

- Nem akarok az ellenséged lenni, hozzád akarok tartozni. -nézett a szemembe.

- Ezt mégis...

- Elég, ha ezt tudod. Meg azt, hogy többet nem bántalak. – komoly volt, és határozott, aztán megcsókolt, majd egymás arcát simogatva a homlokunkat egymásnak döntöttük.