24.rész

Később elaludtam és arra ébredtem fel, hogy bekötve ülök egy autó anyósülésén. Toto vezetett.

- Filmszakadás ivás nélkül, ezt még tőlem is teljesítmény. – sóhajtottam fel.

- Jobban vagy? – pillantott rám.

- Még émelygek, és kegyetlenül fáj a gyomrom meg ráz a hideg. Meddig aludtam?

- Majdnem két órát. Teljesen ki voltál ütve, nem tudtalak felkelteni.

- Kösz, hogy hagytál pihenni. – kinéztem az ablakon – Át kell öltöznöm a gyárban...

- Ola elment. -közölte idegesen.

- Hová? Nem várt meg minket?

- Felhívtam a gépről, mondtam neki, hogy miattam lekéstük a felszállást, te meg szarul vagy, és kidőltél.

- Tuti a plafonon volt...

- Tíz perc után rátettem a hívást, és írtam jöjjön bármikor máskor, amikor akar, azt írta hétvége felé.

- Csodálom, hogy résztulaj létedre még nem rúgott ki a cégből... - nyögtem.

- Azért még van egy két trükk az én zsebemben is. – sandított rám gúnyosan.

- Szuper... Ha nem nagy gond kitennél valahol Brackley belvárosában? Hívok egy Ubert, és hazamegyek.

- Hazaviszlek. Hol laksz?

- Nem kell. Miattam ne kerülj, Brackley jó lesz.

- Azt kérdeztem hol laksz? -kérdezte mégegyszer éllel a hangjában.

- Tényleg ne furikázz engem, még be kell ugranod Jackhez is, már így is öt múlt. – válaszoltam egyszerűen.

- Baszd meg belehalnál, ha megmondanád hol laksz? – fakadt ki.

- Banburyben, ahol Haas központja van, hol máshol laknék? – kérdeztem vissza a legnagyobb természetességgel.

- Akárhol! – engedte el egy pillanatra a kormányt a kezeit széttárva.

- Így a legegyszerűbb.

- Ha így volt a legegyszerűbb, akkor most az legyen a legegyszerűbb, hogy leszel szíves átköltözni Brackleybe! Nem fogok az asszisztensem után futkosni egy másik városba! - a fejtámlának döntöttem a tarkóm és lehunytam a szemem. Nem válaszoltam mert tudtam, ha megint mond valami hozzá vágom a mobilját, vagy addig ütöm vele amíg a telefon bírja. Sötét bunkó.

Csipogott valami, a táskám a lábamnál volt, és kitúrtam a mobilom, Anna írt. „Megöltétek már egymást? Pontosabban te őt. Ola túlélte a háborút?"

„Én is szeretlek baszd meg! Nem tudom meddig bírom, hogy ne üssem le. A kurva Iphoneját már eltörte, szóval gyilkos eszköznek még jó lehet az a szar, másra nem igen... Ettem valami rosszat a reptéren, ne aggódj semmi komoly, holnapra jól leszek." Még el sem küldtem máris jött a válasz. „Üldöz téged a reptéri kaja fiaskó bakker! Jobbulást! Írj, ha gáz van, és megyek. Csók"

- Kellőképen kibeszéltetek? – mire az osztrákra pillantottam, aki gúnyos arckifejezést vágott.

- A mobilod maradékát törjem szét azon a tök fején, vagy befogod végre?

- Hogy beszélsz te velem? – emelte meg a hangját.

- Ahogy megérdemled suttyókám!

- Hagyd abba vagy esküszöm kiteszlek itt a sztrádán! – fakadt ki.

- Jó, ott egy pihenő állj meg, és kiszállok! – mutattam előre mert tényleg jött egy pihenő.

- Ne baszakodj velem, mert tényleg itt hagylak! – kezdett el kiabálni.

- Mondtam, hogy jó. – pillantottam rá fensőbbségesen miközben nyugodt hangon beszéltem.

Erre kitette az indexet, és tényleg lekanyarodott. Még szinte le sem parkolt, kicsatoltam az övet és kiszálltam. A kocsi oldalában kellett kapaszkodnom, hogy hátra tudjak menni a csomagtartóhoz a cuccaimért, de sikerült. Egyedül kezdtem el kiszedni a táskáimat, és a bőröndöt utóbbit, harmadjára sikerült kiemelnem. Izzadtam és mindenem fájt, hajolni meg a gyomgörcs miatt alig tudtam.

- Mi a fenét csinálsz? – szállt ki végül - Állni sem tudsz rendesen olyan szarul vagy! – mutatott rám.

- Túlélem, ahogy minden mást is. – sóhajtottam fel, és a telefonomon megnyitottam az Uber alkalmazást.

- Mindjárt esik! – mutatott az égre, ahol közben minden sötét felhők borítottak be – Szarrá fogsz ázni!

- Szevasz Toto! – azzal megfogtam a bőröndöm fogóját és a ráakasztott táskákat, majd behúzódtam a mosdó épületének eresze alá.

- Ne szórakozz velem cseszd meg, vagy tényleg itthagylak! – mire intettem a kocsija felé, hogy ha akar menjen. A hátam a falnak vetve néztem, ahogy csípőre tett kézzel bámult, majd idegesen visszaszáll a Mercedesbe, bevágva az ajtót, és elhajt.

Elkezdett esni az eső, és fél órával később sem találtam autót így felhívtam Günthert.

- Nah mi történt? Máris visszajössz? – nevetett.

- Itt hagyott az autópályán az M40-sen, értem tudnál küldeni valakit? Nem találtam Ubert, vagy nem vállalták, hogy kijönnek értem. Taxival ugyanez. – mikor csönd lett a vonal másik végén folytattam – Bocs, hogy téged basztatlak, de Anna hazautazott, és hírtelen nincs más.

- Az a rohadt szemét, aljas gennyláda faszfej barom! – indult meg a Günther féle szitokáradat – Hol a picsába vagy pontosan bassza meg?

- Küldök GPS adatokat.

- Jó, érted megyek, most értem be a gyárba.

- Günther? A csapatorvos megtudna várni?

- Mi a kurva élet történt?

- Ételmérgezésem és lázam van. Vettem be gyógyszert, de megint rosszul vagyok, mégiscsak kellene orvos...

- Patric velem jön, máris szólok neki.

- Kösz. Jövök eggyel.

Előkotortam a fájdalom és lázcsillapítót, meg a görcsoldót. Az egyik táskámban volt egy zsebkés, így feltudtam nyitni a fiolákat. Bevettem mindent egy kis vízzel, kitúrtam egy kapucnis felsőt a bőröndből, magamra vettem, de így is nagyon fáztam. A hátam a falnak döntve leültem a lépcsőre az eresz alá.

Negyven perccel később megjött a lovasság. Günther és a doki. Kaptam injekciót, és bekötött egy sóoldatot is.

- Be kellene vinnünk a kórházba.

- Patric, kérlek. – néztem a csapatorvosunkra.

- Jó, adok gyógyszereket, de holnap rádnézek, és ha az éjszaka rosszabbul lennél...

- Rendben szólok. -emeltem esküre a kezem.

- És az a faszfej csak úgy itthagyott a pusztában? – fordult hátra Günther az anyósülésről.

- Megfenyegetett, hogy kitesz, én meg mondtam, oké tegyen. Tudod ki szarja össze magát, attól, hogy ő fenyegetőzik! - mire felnevetett.

- Bárcsak láttam volna a fejét!

- Annyira nem húzta fel magát. – húztam a szám, mire megszólalt a mobilom – Remek. Källenius. – morogtam de felvettem a videóhívást – Üdvözlöm Ola.

- Angel, örülök. Toto említett valamit, hogy beteg vagy. Minden rendben, elég rosszul festesz?

- Nem igazán, még most érek vissza a lakásomba.

- Most? – döbbent meg – Toto azt mondta fél órája vitt haza.

- Lófaszt vitte haza baszd meg Källenius! Kitette a kurva autópályán, mint a megunt kutyát! – jött a show Günthertől.

- Ez ki? – mire elfordítottam a telefont.

- Most viszem haza a volt alkalmazottam, aki elvileg a te kibaszott kurva alkalmazottad, és a faszfej résztulajdonos csapatvezetőd otthagyta az autópályán szakadó esőben! – kiabált a svéddel, aki megszólalni sem tudott.

- Günther! Elég már! - szóltam rá, és magam felé fordítottam a mobilt - Semmi gond Ola, megoldottam. Hazajutok. Kaptam új gyógyszereket is, ha minden jól megy reggel már bent leszek a Mercedesnél. Nem baj, ha most leteszem? Kicsit fáradt vagyok, hosszú volt ez nap.

- Holnap pihenj, nem kell bejönnöd! Felhívom Totót!

- Felesleges, úgyis az én hibám minden. Legalábbis szerinte. – legyintettem.

- Nem érdekel, hogy szerinte kinek a hibája, vagy mi a problémája veled, nem hagyunk ott senkit az autópálya közepén! Holnap pihenj, és vezetői utasítás! -emelte fel a hangját – Szép estét és jobbulást. – azzal letette.

- Valaki ma le lesz baszva. – röhögött fel Günther.

- Szeretnél légy lenni a falom mi? – nevettem fel keserűen mert mindenem fáj.

- Már a tudat is elég! – kacagott és kényelmesen elnyújtózott az ülésében.