17.rész

Átkarolva húzott magával végig az üres paddockon, egészen Mercedes kamionokig, az egyik alkatrészekkel telinek nyitva volt az ajtaja, belépett és magával rántott engem is. A falnak szorított, azonnal a fülem mögötti területet kezdete csókolgatni és harapdálni, mire elfordítottam a nyakam, hogy méginkább hozzáférjen. A fenekem alá csúsztatta a kezét, felemelt, a lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét. Szenvedélyesen megcsókolt, én meg viszonoztam, a hajába túrtam, és a kezem a pólója alá csúszott a hátára.

- Mi a fenét csinálsz? -suttogtam, amikor elváltak az ajkaink.

- Az sztriptíz volt, nem tánc. – lihegte, az egyik kezével lehúzta a vállamról a pólót, és csókolgatni meg harapdálni kezdet a bőröm. Lehunytam a szemem. Nagyot sóhajtva a két kezem közé fogtam az arcát, és felemeltem, hogy rám nézzen. – Ne kezd el játszani a jégkirálynőt, mert akkor nem tudom mit csinálok. – morogta.

- Nem akarom eljátszani, hogy nem akarom. Akarom. -simogattam az arcát, mire összeráncolta a szemöldökét – De ne engem használj fel. Kérlek.

- Felhasználni? Mi van? – kérdezte idegesen és zavartan.

- Többet érek ennél... - suttogtam - Sokkal többet... És ezt te is tudod... Folytathatjuk ezt... – mutattam magunk közé – Ha akarod... mert most nagyon könnyen bele tudsz rángatni... De reggel úgy fogom érezni mélyen megaláztál... nem akarok bőgni, és nem akarlak a végletekig gyűlölni, amiért így bántál velem... Én értékes csaj vagyok... Okos, csinos, és talpraesett... Kincs vagyok... Te viszont kiborultál, dühös és csalódott vagy a válásod miatt... Ki akarod dugni magadból az érzéseidet. Oké, de ne velem... Ne rajtam vezesd le a dühödet, a keserűségedet, a bizonyítási vágyadat, meg benned dúló feszültséget... Ne rajtam bizonyítsd be mennyire talpig férfi vagy. Nem vagyok escort. - néztem a szemébe – Ha lefekszel velem, az magam miatt legyen mert tetszem, ne mert éppen másra gondolsz, de engem húzol. Ne alázz meg azzal, hogy egy szextárgyként kezelsz...

- Ez köztünk nem Susieról szól...

- Lehet, de biztos vagy ebben? - mire idegesen és fürkészően nézett rám– Teljesen biztos? Én most nem szórakozni...

- Tudom. -engedett le a földre – Tetszel. – simogatta az arcom.

- Látom, nem vagyok vak. – mosolyogtam rá – Kedvelsz és vonzódsz hozzám, annak ellenére, hogy valójában tönkre akarsz tenni, hogy még egy benzinkúton se legyen állásom.

- Anna... - fakadt ki dühösen, és a fejem mellett a konténer falába csapott – Elmondta neked.

- Nem ezért állítottalak le az előbb. De nem vagyok válásitraumakezelő dugás, megérdemlem, hogy csak velem foglalkozz, amikor oda jutunk, és szobára megyek veled. Ez a minimum. Te se örülnél, ha miközben engem kefélsz Fernandonak, Michaelnek, vagy akárkinek hívnálak. – jelenttőségteljes pillantást vetett rám – És egyébként is, mondtam, komoly elvárásaim vannak egy pasi felé. Te ezekből semmit nem teljesítettél, semmit, én mégis elég sok dolgot engedtem neked, többször is. Ezen majd gondolkozz el. Ha így folytatod, nem tudod lerángatni a bugyimat.

- Az előbb majdnem megvolt! - vágott vissza dühösen, és kilépett a konténerből.

- Még mindig rajtam van. Mondtam nem vagyok könnyű préda. Nem haragszom rád a benzinkutas megjegyzés miatt. – mire csípőre tett kézzel állt előttem – És nem ő mondta el, csak kerestem és hallottalak titeket. Nem vagyok olyan hülye, mint gondolod. Pontosan tudom, akármit is írsz alá, azért teszed, hogy időt nyerj amíg rendbe szeded az ügyeidet, utána majd vissza akarsz vágni!

- Vissza is fogok! – kezdett el a parkoló felé csörtetni.

- Igen, csak nem lesz olyan könnyű amilyennek képzeled.

- Meglátjuk.

- Reggel meglátod. – mire azonnal megfordult.

- Már nem csak az asszisztensed vagyok, de egyben pr és marketing csapat vezetője is. A második ember utánad. -kacsintottam rá.

- Ezt, hogy a faszomba csináltad?! – kiabálta.

- Elég volt hozzá a te műsorod ma délután. Ola simán belement.

- És mégis mit a faszt mondtál neki? – üvöltötte.

- Semmit, annyit, melléd most kontroll kell mert szét vagy esve! És ez igaz is! – hajoltam az arcába, fél perc alatt lett vörös az arca, a füle, ökölbe szorult a keze, és húzta ki magát.

- Esküszöm, hogy... -kezdte sziszegve.

- Vegyél vissza. - mondtam normál hangon - Egyébként is megbeszéltük, átveszek pár dolgot, hogy a saját szarjaiddal foglalkozz. Átvettem őket, hivatalosan is. Tegyél rendet, én is azt fogom tenni, amit kell, hogy a csapat rendben legyen. De ne hidd, ölbe tett kézzel várom meg, hogy kipicsázz amikor már minden újra szuper a Mercedesnél!

- Te ezt végig eltervezted! – kiabálta.

- Igen, onnantól fogva, hogy Anna hozzád került, minden a tervem része. -mosolyogtam rá – A terv része volt a Haas eladási cirkusza, amivel lefoglaltunk, plusz a te repkedéseid is Moszkva és London között, így nem akadt kapacitásod mással foglalkozni. Én terveltem ki a két sajtótájékoztatós sztorit, Horner és Günther tették a dolgukat, te meg besétáltál a csapdába. Szintén a forgatókönyv szerint ment a lealázásod az újságírók előtt. Felpörgetem a Haas-t és a marketinget, mert tudtam, Anna nem sokáig bírja majd és felmond, vagy te rúgod ki mert nem ugrott az ágyadba. Sokat tettem azért, és ügyesen, hogy időben és pont jókor a kerüljek a látókörödbe, így azonnal engem akarj asszisztensnek. A Güntherrel kötött szerződésed, csupán megkönnyítette a Mercedeshez való csatlakozást, a műsorok, amit meg az idegállapotod miatt csináltál, Olánál az én malomra hajtották a vizet. – döbbenten és lesápadva állt velem szemben – És most már én vagyok mögötted a második ember. Nem rossz egy kis senkitől, igaz?

- Azt akarod elérni, hogy... - kezdte üvöltve.

- Nem akarok semmit! -kiabáltam az arcába – Annát akartam megvédeni, és megleckéztetni téged, ahogy tegnap mondtad. Megtettem, részemről küldetés teljesítve. De ismerlek, nem hagynád szó nélkül, amiért kibasztam veled, háborút akarsz indítani, én csak előre léptem, hogy be legyek védve!

- Be legyél védve? Megegyeztünk tegnap! Békén hagyjuk egymást és segítesz! -ordította.

- És ma miket is mondtál Annának? – ordítottam az arcába – Hahó! Mint a mellékelt ábra mutatja ismerlek!

- Ha azt hiszed, ezek u... -kezdte kicsit visszafogodtabban.

- Menj vissza a hotelbe! – vettem lentebb a hangerőt – Dugj egy kiadósat, és alaposan alud ki magad! A gépen útban Brackley felé, megbeszélünk mindent, ugyanis veled megyek a gyárba. Délben indulunk, és két óránk lesz rá kettesben, hogy rendezzük ez csatát! Előre szólok, alaposan gondold át hogyan döntesz!

- Hogy képzeled, hogy engem fenyegetsz! – üvöltötte.

- Nem fenyegetlek baszd meg! – ordítottam vissza, majd az arcába hajoltam és suttogtam – Két lehetőség van seggfej! -és felmutattam a mutató ujjam - Indíthatsz ellenem háborút, amivel szépen szétvered a csapatot, ami az életed, és tönkre teszed magadat és hírnevedet is. Csatákat nyerhetsz, de háborút nem. - majd a mutató ujjam mellé kinyújtottam a középső ujjam is – Kettes opció, elfogadod, hogy kijátszottalak, együtt dolgozunk jó légkörben, rendbe hozzuk a csapatot, meg minden mást problémát, és segítek ahol lehet. Plusz ha megtanulsz kulturáltan és rendesen viselkedni, még le is fekszem veled, mert tetszel. Magad mellett akarsz tudni egy ilyen csajt, mint én, aki kiküszöböli az összes defekted, és ki tud húzni mindenféle szarból, amibe bele kerülsz? Vagy háborúzni akarsz egy nálad okosabb, taktikusabb és hatalmasabb barátokkal rendelkező ellenféllel, aminek a végén te fogsz szarul járni? Az javaslom, alaposan gondold át délig, hogyan döntesz. - farkasszemet néztünk, és ő majd felrobbant a dühtől.

- Minden rendben? – hallottam egy hangot oldalról.

- Persze Anna! – szólaltam meg, Toto ellépett tőlem, így a barátnőm felé fordultam - Semmi gond, csak nem találja a kulcsát. Ezen megy a vita. De már rájött, hogy a homeban hagyta. – mire az osztrák a pókerarcot felvéve sarkon fordult, és otthagyott minket.