12.rész

Az ablakhoz sétáltam a fejem a falnak döntöttem és kibámultam az üvegen az éjszakába. Már csak pár ember sétált kint a paddockban, a legtöbbjük táskával a kézben, gondolom visszafelé igyekeztek a hotelbe. Szomorú és rosszkedvű lettem. Nem azért, mert leszólt egy hülye, volt már ilyen máskor is a történelemben. Csak utáltam így és ennyire belerúgni másokba. Magam sem tudtam, miért csináltam. Más módszerekkel is könnyedén leráztam volna Totót, a legegyszerűbb, ha bele sem nem megyek ebbe a kissé túlfűtötté vált vitába, akkor probléma sincs. Bántani akartam, és jól megtaposni, amiért Annát bántotta. Mindig is védtem a kisebbet, az elesetteket, és túl nagy igazságérzet fejlődött ki bennem.

Tudtam, hogy ezen a nyomorék osztrákon vertem le azt, ami régen velem történt. Sajnos, ha az ember majdnem húsz évig él egy fedél alatt egy nárcisztikus, kegyetlen, számító, hatalommániás emberrel az komoly nyomokat hagy rajta. Fiatalon rengeteg, fájdalom, bánat, keserűség, és megaláztatás ért. Sokszor az ép eszem, az életem múlt azon, mennyire ismerem ki az előttem álló egyént, és én kiválóan megtanultam ezt a leckét.

Az emberek gesztusai, az arcuk rezdülései, a reakcióik olyanok lettek számomra, mintha egy nyitott könyvet lapjaiban olvasnék. Egy kaméleonná váltam, aki mindig tudta, vagy ösztönösen érezte kivel hogyan viselkedjen, elérve, amit akar. A jó megérzéseim, a megfelelő reakcióim mindig kisegítettek a bajból, vagy egy adott helyzetből.

A túlfejlett magabiztosságommal, a határozott céltudatosságommal az erős egyéniségemmel kompenzáltam a belsőtörékenységemet, és a félelmeimet. Taktikáztam, spekuláltam, és készültem a lehető legrosszabb opcióra, hogy ne érjen meglepetés.

Még Anna is azt hitte, én túltettem magam azon, ami régen, és mostanában ért, de ez nem így volt. Nem akartam gondolni a múltra, és nem akartam újra érezni a fájdalmat, az elesettséget, a gyengeséget, a bánatot. Mindent eltemettem magamban olyan mélyre amennyire mélyre csak lehetett.

Pont ezek miatt is, de átláttam Totón, a nehéz gyermekkora megviselte, ki akart törni a szegényes életből, és meg is tette. De közben elvesztette azt az embert, akivé kellett volna válnia. Ő maga is egy kaméleon volt, próbált idomulni, de ugyanakkor átlátni mindenkin és kihasználni, felhasználni, akit csak lehet. Ügyesen mozgatta az embereket, és építgette a vagyonát. A baj akkor kezdődött amikor a csapattal sorra nyerték a világbajnoki címeket, hírtelen túl nagy figyelem, rajongás, hatalom, befolyás vette körül. Kontroll pedig nem volt, olyan túlfejlett egoizmusa és nárcizmusa lett, amely mintegy már szinte Istenkomplexust idézett elő nála. Az ilyeneknél az egyik legkönnyebb támadási pont, ha kérdőre vonom a férfiasságát, meg a vonzó sármját, a szexuális képeségeit, és nyert ügyem van. Feldühödnek, és elrohannak sértettségüken.

A vonzó és kemény csapatfőnöki énje mögött jól elrejtve, Toto valódi magánélete egy igazi katasztrófa volt. Látszott rajta minden mégha minden erejével titkolta is. Az, hogy minden csajt meghúzott, akit talált, vagy akit pár órára, vagy egy éjszakára bérelt jól jelezte a kórképet. A házasságából eltűnt a szeretet, a törődés, a kedvesség, a gyengédség, az intimitás. Ezért ezeket elkezdte máshol keresgélni, másoktól próbált egy kis gyengédséget kapni, ha csak pár órára is. Tényleg ragtapaszok voltak ezek az afférok, amikkel a magányát és az elhagyatottságát próbálta enyhíteni, és a kielégülést akart. Menekült a valóság elől. És minél inkább szétesett a házassága, és menthetetlenné vált, minél több lehetett otthon a vita, a cirkusz, vagy fojtogató csönd, annál több kellett a ragtapaszokból, hogy túl tudja élni. Biztos válás elé nézett, a kérdés csak az volt, ki fog lépni előbb ő vagy a felesége Susie.

Már csak a Mercedes, és munkája maradt az egyetlen olyan, ami számított, amiért bármit megtett volna, ami a sikert hozott és boldoggá tette. Viszont a komoly magánéleti válság annyira leszívta minden erejét, hogy a munkában is megmutatkoztak ennek jelei.

Lauda halála óta, sokkal fáradtabb és nyúzottabb lett, a ráncok az arcán elmélyültek, fogyott is. Ideileg kezdett kikészülni, több hülyeséget nyilatkozott. Panaszkodott a sajtónak az állandó migrénjeire, élő adásban káromkodott, vérigsértett három csapatfőnököt, enyhébben összeveszett Valterivel is. A versenyhétvégék alatt folyamatosan kritizálta az FIA-t és Michael Masi versenyigazgatót is. És a szezon alatti magas asztaltörések száma, meg nem megfelelő módja a stressz, és dühkezelésnek.

Toto teljesen kimerült szellemileg, és lelkileg is. Elfáradt, de ezt magának sosem ismerte volna be. Hajtotta magát tovább, és tovább, mert neki már csak a Mercedes volt. Pihenésre, és egy olyan nőre lett volna szüksége, aki szereti, támogatja, az ágyban is megadja amire vágyik, plusz azért letöri a szarvait, visszarángatni a földre, lecseszi az idióta agymenései, és hülyeségei miatt, a realitás érzékét felszínre hozni, leépíteni a nárcizmusát, meg óriási egóját, hogy újra normális ember legyen.

Felsóhajtottam, szerencsétlen hülye, legalább, ha magának bevallaná mik a gondjai, és mi a probléma, így elkezdhetné megoldani az életét, de nem, ő mindenki mást okol, és menekül. Idióta.

De hát én sem voltam ép, mindketten sérültek voltunk a magunk módján. Két elcseszett, akik majd együtt fognak dolgozni, és állandóan egymás idegeit tépik.

Pár órával később, fáradtan tusoltam le megint a szállodai szobámban, mert még mindig pezsgő szagom volt. Rendeltem egy adag kaját a szobaszervíztől, és gondoltam dolgozom még egy két órát, így éjfél körül ágyba kerülök. Felvettem egy fekete melegítő nadrágot, meg egy túlméretes szürke pólót hatalmas grafikus koponya mintával.

Pár régi kollégának válaszoltam, és összedobtam Günthernek a következő egy évre a marketing stratégiai vázlatot. Christina Aguilera You lost me számát hallgattam a laptopon amikor kopogtak, lehajtottam a gépet, és szórakozottan mentem ajtót nyitni.

A küszöbön Toto állt, már nem a céges jól vasalt ruhájában, hanem egy kopott kissé szakadt kék farmerban, és világos szürke Puma pólóban.

- Szevasz. Mi történt? – pocsékul festett, nyúzott volt, és fáradt - Jesszus! – léptem hátra - Te ittál? Mennyit basz ki?

- Bemehetek? – mutatott a szoba felé, és még erősebb volt akcentusa, mint általában.

- Kurvára részeg vagy.

- Csak erősen spicces. – mosolygott rám.

- Mennyit ittál? – sóhajtottam fel.

- Három sört...

- Üveg, vagy korsó?

- Üveg biztos úr! – nevetett fel.

- Tuti, hogy több volt. – ráztam a fejem, mert tudtam, hogy józanul szar a humora, de azért elléptem az ajtóból – Egyáltalán mit keresel itt?

- A tetü Mateschitz kirúgott minket. – a járásán nem nagyon látszott, hogy mennyire részeg. Úgy látszik az alkoholtól lesz tök normális, ez érdekes, ezek szerint minden nap belediktálok pár pohárral, és minden szuper lesz.

- Honnan rúgott ki, te? – kérdeztem félig hitetlenkedve, félig nevetve – Nem is neki melózól!

- A hoteljából. – fordult meg a fejét rázva – Már megint! – tárta szét a karjait, aztán visszafordult a szoba felé, bement, majd leült a kanapéra, és elterpeszkedett.

- Ha itt vagy akkor megoldódott a szállás gondotok. Hányadikon laksz?

- Három szobával arrébb! – hunyta le a szemét, és a kezeit a fejére tette.

- De boldog vagyok. – sóhajtottam fel ironikusan - Günther mondta, hol vagyok?

- Tudni akartam, hol talállak, ha kellenél.

- Kellenék? Még hivatalos egy hétig nem neked melózom.Vegyél vissza! Egyébként mit akarsz este tíz után? A szexen kívül, ami nem tőlem fogsz megkapni.

- Nem tudom. – nézett rám, majd vigyorgott.

- Pedig illene. Amúgy miért basztatod állandóan Hornert és Didit? -álltam meg előtte karba font kezekkel - Ha nem tennéd, nem lenne ez a cirkusz Ausztriában a verseny alatt.

- Mert Christian egy arrogáns pöcs. – nyújtózott.

- Te is az vagy.

- Akkor még nem döntöttük el, kié a nagyobb farok. – nevetett fel – Mit tudom én. - rántotta meg a vállát – Idegesít. - Toto egyértelműen nem volt önmaga.

- Hülye vagy. – kopogtak -Megyek. -szóltam ki.

A kaja jött meg. Betoltam a zsúrkocsit és szórakozottan megnéztem mi van a négy fém búra alatt, egy tenyérnyi méretű hamburger, egy nagy adag sültkrumpli, vegyes saláta, kecsap és ezersziget öntet. A narancslét gyönyörű kristály kancsóban érkezett a peremen narancskarikákkal kirakva. Még szép díszes evőeszközöket is hoztak két főre, és fehér dombornyomott mintás szalvétát.

Toto lesajnálóan nézett végig a tányérokon, azonnal tudtam mi a véleménye.

- Meg ne szólalj, hogy ilyeneket eszem! Imádom! Te meg csak mérd minden reggel felkelés után azonnal a vérnyomásod nagypapi, és ragaszkodj a puccos fine dining kajákhoz meg a Wienerschnitzeledhez. - megadóan felemelte a kezét - Helyes. - azzal lepakoltam mindent a dohányzóasztalra a laptopom mellé, és ugyan tőle távolabb, de mellé ültem a kanapéra.

Elindítottam A gyűrűk urát, és beleharaptam a hamburgerbe. Tudtam, hogy bámul, oldalra sandítottam. Engem nézett a szeme sarkából, aztán gyorsan laptopon futó filmre koncentrált. Fél perccel később megint rápillantottam éppen elvett egy pár szál sültkrumplit a tálról, és szinte rágás nélkül befalta. Nem, nem megette, falta.

- Tudom büdös bunkó vagyok. - morogta és közben vágott egy grimaszt.

- Mikor ettél utójára? - meglepődött a kérdésen.

- Reggel azt hiszem... Nem volt időm ebédelni, a vacsorámból két falatot ettem meg a többit rám borítottad. Ha még emlékszel! - szólt vissza élesen.

- És nem adtak neked másikat? A Das csapatfőnöknek? - gúnyolódtam.

- Olah majd egy órát üvöltött velem, aztán még volt három videohívásom, el is felejtettem enni.

- Jah hogy akkor majd az étkezést is juttassam eszedbe, mert nálad ez is a munkakörömhöz tartozik! Jó van baszd meg. Felírom. - felvettem a kést kettévágtam a burgert, elfeleztem minden mást is, és odanyújtottam neki az egyik tálat rajta a kajával. Úgy nézett rám mintha, őrült lennék - Jaj ne játszd a szégyellős kurva menyasszonyt! Mindjárt kiesik a szemed, úgy nézed, hogy eszek.

Némán elvette, és szó nélkül elkezdte enni. A képernyőt bámulva rágcsáltam, és közben jókat nevettem a hobbitokon. Megtöröltem a kezem, mert ragadt a szósztól és a sós krumplitól. Toto üres tányérja, már az asztalon volt.

- Kérjek még kaját? - megrázta a fejét.

- Ennyi egészségtelen...

- Ezt ne! - emeltem fel a mutatóujjam - Ne gyere ezzel a közhellyel, mert megütlek. Igenis jó étvággyal ettél! És pont. A kérdésemre válaszolj!

- Éhes vagyok. - felálltam és újra átnéztem az étlapot.

- Még egy hamburger vagy röhögni fogsz bécsi szelet? - toltam az arcába a papírt, más értelmeset én nem láttam, hallgatólagosan egyetértettünk, mivel grimaszolt.

- Ki ne mond! Bécsi szelet. - és már felemeltem a szállodai telefont.

- Unalmas vagyok. – motyogta mintegy maga elé.

- Kiszámítható. - pillantottam rá.

- Az ugyanaz. – nézett rám fáradtan, miközben tárcsáztam.

- Igen! -szóltam bele, és Toto felé feltartottam a mutató ujjam - Az 2354-ból beszélek. – és a menükártyát bámultam - A szobaszervíz... Igen. Nem, rendben volt. Abszolút. Csak szeretnék rendelni, ha még van konyha... Egy bécsi szeletet és... igen, igen. Igen! – nevettem fel – Pontosan. Köszönöm! Visszahal. – bontottam a vonalat, de még helyére sem tettem a készüléket, Toto hátulról átölelt.

- Egy nap alatt kétszer akarsz pofáraesést ugyanattól a csajtól? Nem volt elég az első? Megpróbáltad nem jött be, ha folytatod megyek Olához, és a The Sunhoz. – beszéltem nyugodtan és higgadtan, miközben simogatott.

- Fejezd már be ezt a jégkirálynős faszságot. – csókolt a nyakamba, és a komódhoz préselt.

- Jégkirálynős faszságot? – nevettem fel, részegen tényleg jobb fej volt, mint jónazul. Ez gáz!

Maga felé fordított, és az arcomat simogatta a mutató és hüvelykujjával.

- Elég ebből a játékból. -nézett rám komolyan, már amennyire az alkoholtól tudott.

- Mir...- a számra tette az ujját.

- Elég... – morogta – Vettem a lapot... - mire mosolyogva kérdőn néztem rá – Rendesen megszivattál minden téren... Befejezzük végre ezt a bábszínházat, vagy erre a maradék egy hétre még vissza akarsz bújni a Dimitrij, vagy Didi vagy Günther mögé és eljátszani a szende szüzet?

- Szóval ezért rúgtál be! Mert egy csaj nemet mondott? – nevettem rá és a vállaira tettem a kezem.

- Te kis régész ribi... - de körben szexisen mosolygott, és érzékien simogatott – Hónapokig futtattál Moszkva, meg London közt a semmiért... Két sajtótájékoztatón basztál ki velem... Lejárattál a sajtó és a fél F1 előtt, aztán meg a saját csapatom, és főnököm előtt is...-mire megrántottam a vállam – Sőt ha jobban belegondolok, Ola előtt háromszor is... Az a felmondási szar nem Anna ötlete volt mi? -széttártam a kezeim, hogy nem tudom mire gondol – Az csaj magától sose ment volna a főnöke főnökéhez, ő nem ilyen kis tisztességtelen, ha csak valaki nem győzi meg, hogy így tuti elengedem. Sőt, miattad jó nagy hülyét csináltam magamból üzletileg is, mert befűztem Daimler vezetést, hogy szálljunk be a Haasért a csatába.

- Nem erősítek meg semmit, és nem cáfolok semmit. – mondtam szemrebbenés nélkül.

- Hónapok óta szivatsz... - morogta és már nyakam harapdálta mire elmosolyodtam

- Ha valaki így kibaszott veled, akkor talán megérdemled. Ügyes az illető.

- Rájöttem mindenre, amikor a nagy jeleneted után végre lenyomoztalak. – pillantott fel.

- Én csak egy asszisztens vagyok. – mosolyogtam ártatlanul.

- Ahha. – morogta gúnyosan.

- Nem unod még hogy hiába próbálkozol? – löktem el – Tök hányingerkeltő vagy! Idejössz bebaszva, próbálok normális lenni, de te csak nem bírsz magaddal. Erről Ola tudni fog. Most pedig húz el! – mutattam az ajtó felé, mire megfogta a karom és magához rántott.

- Elégé már ebből a mesedélutánból cseszd meg! – emelte meg a hangját, majd egy nagy levegővétel után már újra normális erővel folytatta és felém lépett– Értem, felfogtam mire ment ki oké? Anna miatt, és fel akartad kelteni a figyelmem, plusz megakartál taposni! Belém rúgtál minden létezőmódon, és helyszínen! Kurvára lejárattál!

- Peches, szegény ember, mennyien akarnak megbotozni. – adtam be a szomorú gúnyos hangot, így cukkolva, és közben karba font kezekkel álltam – Nincs véletlenül üldözési mániád Toto?

- Elérted, amit akartál! Rájöttem, kurva veszélyes vagy! – karolta át a derekam és magához húzott - Fejezd be végre ezt az érzékelten dög vagyok műsort. Tudom, baromira bejövök neked, és dugni akarsz egy jót. Tőlem megkapod.

- Elbűvölő a stílusod, minden csajnak bejön? - flegmáztam, és közben tényleg elment a kedvem az egyésztől.

- Mindketten akarjuk, csak te megint szivatsz, de ezúttal már magadat is. -simogatta az arcom - Levertél rajtam mindent évekre előre. Úgyhogy most hagyjuk ki azt a részt, ahol hetekig, hónapokig húzod a fejem a dugás előtt, az már előre megvolt. – kezdte a fülem mögötti részt csókolgatni.

- Túl nagy az önbizalmad. Józanul se bírnál velem, most meg részeg is vagy! – nevettem fel, mire jelentőségteljesen rámpillantott én meg a nyaka köré fontam a karom.

- Hagyd abba...-morogta a vállamba.

- Nem remeg meg a térdem, és nem esik le a bugyim, mert te vagy Toto seggfejsexmashineterminatorarrogansseggfej Wolff. – tettem az álla alá a kezem –Nem érdekel se a puccos melód, se a társadalmi státusod, se a pénzed, se az, hogy kinek hiszed, képzeled és tartod magad! Nekem komoly elvárásaim vannak egy fickó felé, azért, hogy széttegyem a lábam! Ha egy pasi azt akarja, úgy kurjam szét az agyát és őrjítsem meg az ágyban, hogy csak rám tudjon gondolni és velem akarjon szexelni állandóan, plusz egy velem töltött éjszaka után még a járás is nehezen menjen, annak meg kell ütnie egy bizonyos minimum limitet. – tartottam fel a kezem vízszintese körülbelül a mellem vonalába - Meg akarsz dugni? Áll rám a farkad? Felejts el! Jelenleg a mélygarázs parkoló szintjén vagy ehhez az elváráshoz képest! – ráztam meg előtte a kezem – Nem, vagy elég jó hozzám! Tegyél értem, és akkor elgondolkozom a dolgon, addig hiába próbálkozol, csak azt éred el, hogy reggel fogsz kapni egy újabb telefont Olától. Vagy most. – nyúltam a zsebembe és mutattam fel a mobilom, ami éppen akkor küldött el egy fájlt Källenius emailjére – Az előbbi kis akciód hangban. – láttam, hogy kezd begurulni mert összevonta a szemöldökét, egyenes lett a tartása, és a szája megint vékony vonallá húzódott. – Megmondtam este is, most is, a válaszom a szex ajánlatodra: Nem! Vedd figyelmeztetésnek, és örülj amiért a The Sun-t nem CC-tem a levélhez. De a következő ilyen húzásod után már őket is fogom. – az arcomba hajolt, már nyitotta a száját a dühös, üvöltős monológra, de egy gyors mozdulattal megfogtam a tarkóját és mindent beleadva megcsókoltam. Reagálni sem tudott. Igazi vad nyelves csók volt, szenvedélyes, féktelen, gátlástalan, majd a komódnak szorítva, szemérmetlenül letaperoltam, és simogattam a férfiasságát. Nem tartott sokáig az egész, talán egy percig, aztán elléptem tőle három lépést. Nem voltam fából én sem, kellett egy kis távolság, és néhány hosszú pillanat, mire meg tudtam szólalni. – Ez volt a bemutató, hogy tudd miért harcolnál, és mit kapnál. Most vagy menj és hűtsd le magad a fürdőben, aztán nyugiban eltöljük az estét, mint két értelmes ember. Vagy húzz el, és vezesd le a stresszt egy escorttal. – de a választ nem vártam meg, mert a hálóból megszólalt a privát mobilom, és elindultam, hogy felvegyem.