11.rész

Sétáltam egyet a paddockban, mielőtt visszamentem volna a Haashoz. A mieink is éppen vacsoráztak a homeunk tele volt. Még két lépést sem tettem, tapsolni kezdtek, és éljenezni. Majd kaptam egy hatalmas pezsgős locsolást két oldalról Micktől és Nikitától, akik fogalmam sincs, hogy kerültek mellém. Szó szerint alsóneműig eláztam. Mind nevettünk, nem értettem mi történ és ezt miért kaptam.

- Ez most mi? – kérdeztem röhögve, és magamat egy törölközővel szárítgatva, miközben a fiúk leültettek egy asztalhoz és a kezembe nyomtak egy üveg sört.

Nikita felállt az egyik székre mellettem.

- A legtökösebb töketlen asszisztense, aki világbajnok módon járatta le Wolffot a teljes csapata előtt! Baszd meg te vagy mindannyiunk hőse! – pillantott le rám - Háromszoros hurrá Angelnek!

Mindenki kiabált, tapsolt, velem akart koccintani és megölelni, kicsit meg is illetődtem. Az orosz és Mick is össze vissza ölelgettek, sőt még Günther is. Aztán feltekerték a hangerőt, üvöltött a rockzene. Mick megengedte, hogy használjam a pihenőjét, és letusoljak. Nem volt nálam már tiszta céges ruha, így a tartalék szűk farmeremet, és egy sötétkék elég mély V kivágású pólót vettem fel. A fejemen egy törölközővel dörzsöltem a hajam, kijöttem a szobából, de két lépés után neki ütköztem valaminek. Lehúzta a törölközőt, és egy pillanatra a szavam is elakadt, hogy kinek a mellkasával karamboloztam. Günther kísérhette fel az emeletre, mert ott jött fél lépésre mögötte.

- Téged kere...- kezdte, de én máris támadtam.

- Mi van Toto, most már házhoz is jössz a lófaszért? – kérdeztem élesen és közben tovább törölgettem a vizes tincseimet.

- Mi van? – ráncolta össze a homlokát.

- Nem mi van, hanem tessék, te gyökér! – azzal elsétáltam mellette vissza a saját irodám felé.

Beléptem az ajtómon, Wolff meg bejött utánam, Günther a háta mögött röhögött némán a küszöbön, majd elment.

- Ott nem vagy jó helyen! – szóltam oda flegmán az osztráknak.

- Hogy mi? -aki karba tett kézzel állt meg előttem.

- Tessék baszd meg! Tessék! Hol van a kurva választékos stílusod? Mondtam neked valamit egy órája, te paraszt! Menj hátrébb ott nem vagy jó helyen! – integettem legyezgetve, hogy menjen hátrébb.

- De...

- Gyerünk! -integettem tovább, ő meg elindult hátrafelé elég zavartan– Még! Még! Még! Most jó! Nem megyünk be senkihez hívás nélkül, faszfej! Illemtan kettes lecke! – és bevágtam az orra előtt az ajtót. Aztán a szám elé téve kezem, röhögtem.

Kopogtak, pókerarccal kinyitottam, csípőre tett kézzel állt előttem, dühös arccal és vörös fülekkel. Irtó pipa volt, de én csak röhögni tudtam rajta.

- Tessék! Szia. Miben segíthetek? -kérdeztem kedvesen.

- Ha azt képzeled te hülye hisztis liba, hogy... -kezdte emelt hangon.

- Mondtam valamit egy órája a stílusodról! Menj verd ki, vagy dugd meg aki még hajlandó kefélni veled, esetleg öntsd le magad hideg vízzel és utána esetleg beszélek veled! – azzal újra becsaptam az ajtót.

- Te most komolyan megint rámvágtad ezt a kurva ajtót?! – kiabálta.

- Nem rád, előtted vágtam be kis különbség! – szóltam ki – Illemkódex seggfej!

Csönd lett, majd újra kopogtak, kinyitottam.

- Próbáljuk újra baromarc. Szia, tessék, miben segíthetek? – kérdeztem mosolyogva.

Leszegte a fejét, a padló nézte, karba volt fonva a keze, a vállai előre estek, és tudtam, hogy mindjárt lerobban a dühtől.

- Beszélnem kell veled! -sziszegte.

- Miről van szó?

- Az új munkádról. – nézett fel, álltam a tekintetét.

- Fáradj be! - léptem el az ajtóból, és be tudott jönni – Foglalj helyet. – mutattam az üres fotelre, én pedig leültem vele szemben – Ásványvizet, kávét esetleg? – mutattam a kis dohányzón a tálcán sorakozó vízre.

- Na ne szórakozz velem! – emelte meg a hangját.

- Ezt hívják udvariasságnak, ismerős a szó? -mire jelentőségteljes fejet vágott én pedig rámosolyogtam – Mit tehetek érted? – mire a vállán lévő táskából elhúzott egy mappát és átadta – A szerződésem, vagy hivatalos peres iratok? – kérdeztem sóhajtva.

- A szerződésed. – válaszolt fokhegyről.

- Fantörpikus! -a mappát a pár centire lévő asztalomra dobtam – Más egyéb?

- A munkádról és stílu...

- Tudom, hogy Ola küldött, magadtól sose jöttél volna! Mond meg neki, cukker voltam, megbeszéltük. Hazudj, úgyis állandóan azt teszed. Neked ez napi rutin.

- Napi rutin? Mégis kinek nézel te engem? Azért, mert a hülye barátnőd össze vissza...- felemeltem a kezem, hogy stop.

- Fogd be! – kiabáltam rá és felálltam – Te egy aljas, szemét manipulatív arrogáns nárcisztikus seggfej vagy! Magadnak és többieknek hazudozhatsz, de én nem veszem be a dumád! Puffogtatod a kurva közhelyeidet, és adod a törődőt miközben mindenkit csak kihasználsz, mert gyűjtöd a szívességeket, mint nyuszi a húsvéti tojást! Tíz éve ismerem Annát! Bármikor rábíznám az életemet a csajra, vagy bármimet, amim van! Engem te nem vezetsz meg! Ismerlek, jobban, mint te magadat! Kifelé adod a tökéletes profi, jól öltözött, elegáns fickót, de közben egy számító, aljas, önimádó majom vagy, akinek se humorérzéke se stílusa! Nyomod a perfect családapa marketinget, a tökéletes tündi bündi feleséggel, meg a profi magazinfotókkal! – mutogattam, mire felpattant, mint a rugó – Csinos hazugság! De a feleséged sose jön ki a futamokra, és a fiadat se sűrűn látod, te tökéletes apu! Az utóbbi másfél évben minden csajt megdugtál, aki elég került, a számtalan kis escort ribivel együtt! Amikor nehéz napod van, egész éjjel nálad van egy-egy csini cica! Még azt is megmondom neked, mi a kedvenc szexpózod, vagy éppen mi az technika, amit imádsz amikor valaki éppen orálisan kényeztet! – itt szó szerint elvörösödött az arca – Jó kis búfelejtők meg magányosság elleni tapaszok! Azt hiszed nem látszik rajtad mennyire idegbeteg, elcseszett, szétesett öntelt hólyag vagy! Utánad néztem ám! Ne merj nekem süketelni érted? Mondtam én nem Anna vagyok, megvédem magam akár így, akár úgy! Csak a munkáról beszélek veled másról nem!

- Semmit nem tudsz rólam! Semmit érted! – kiabálta – Fogalmad sincs az életemről, a problémáimról, arról mi folyik a háttérben!

- Nem is érdekel a lelked, sem a problémáid! Belülről rohadsz. – Toto olyan arcot vágott mintha felpofoztam volna, még le is sápadt. Rám mutatott az ujjával, de olyan dühbe gurult, hogy reszketett a keze.

- Ne merészelj így beszélni rólam. – suttogta, és fölém turnyosulva az arcomba hajolt.

- Mert mi lesz, ha így beszélek veled? Megütsz? – és széttártam a karom – Rajta. – hajoltam előre suttogva - Tedd meg, és elveszíted az egyetlen dolgot, ami még számít neked, a munkádat! – hosszú pillanatig bámultunk egymás szemébe, aztán még előrébb hajoltam és már csak pár centi választott el minket egymástól – Nagy dilemma igaz? Magad sem tudod mit akarsz tőlem. Megütni vagy megdugni? – mosolyogtam rá suttogva, vibrált köztünk a levegő, láttam, hogy tűnik el a harag az arcáról – Tudod, hogy én simán beárullak Olánál és kiteregetem a dolgot, szemrebbenés nélkül, gátlások nélkül. És akkor bizony elveszted a Mercedest.... A te mindenedet, amiért eddig szétverted a magánéleted, és a családod... - kapkodva szedte a levegőt, szinte zihált.

A tekintetén láttam, mennyire kíván engem, nem sok hiányzott, hogy megcsókoljon, és átöleljen. De nem mert elsőnek lépni, a fejébe még működött az a kicsi vészjelző hang „NE csináld! Ez a nő nem játék, megütöd a bokád!". Én is tudtam, látja, nem vagyok közömbös iránta. Toto a maga módján vonzó, és helyes fickó azt leszámítva, hogy egy rohadt szemét. Taktikázott, arra apellált, hátha nálam pattan el előbb a cérna. Magamban azon röhögtem, azt ugyan várhatja ítéletnapig is. Ő a férfi lépjen ő, ha mert.

- Na eldön...- nem tudtam befejezni, olyan lendülettel csókolt meg, hogy neki estünk az asztalnak.

Magához szorított, szenvedélyesen falta az ajkaimat, miközben az egyik keze a fenekemet a másik a hátamat simogatta. Hatalmas önuralomra volt szükségem, hogy ne csókoljam és öleljem vissza, sőt semmilyen reakciót ne adjak. Levegőért kapkodva, távolodott el az arca az enyémtől.

- Tudom, hogy akarod. – simogatta az arcom, és a szám, közben hozzám dörgölte az alsó felét is, éreztem a méreteit ott is.

- Lenne kedvem dugni, igen, de te akkor sem kapsz meg.

- Meglátjuk. – kezdte csókolgatni a nyakam, és a vállam. A keze a hátamról a mellemre siklott. Hagytam, had húzza csak fel magát, amennyire lehet. Én semmit sem reagáltam, ami nem volt könnyű, mert rohadt jól kényeztetett az a szemét. Egy idő után viszont éreztem, nem bírom tovább, kezdtem elveszteni a kontrollt, lépnem kellett, vagy tudtam, nem marad rajtam a bugyi.

- Ha rendesen tűzbe tudnál hozni, már ledobtam volna a ruháimat, tuti tök szar vagy az ágyban is. – sóhajtottam fel színpadiasan és gúnyosan, pofákat vágva, mire rám pillantott – Elég vacak szerető vagy, de gondolom ezt nem mondták még. – és teljesen normál hangon beszéltem.

- Neked mi bajod van? – kérdezte élesen, és kissé eltávolodott tőlem.

- Tudod a csajt is fel kéne húzni, nem elég, hogy neked áll a dákód és dugni akarsz. – és finoman ellöktem magamtól és arrébb mentem – Pocsékul csináltad, megjegyzem. Ughr! – rázkódtam meg, és grimaszoltam undort imitálva – Eddig te vagy a legrosszabb az összes közül! Pedig volt elég pasim hidd el! – úgy nézett rám mintha kínaiul beszélnék – Kurvára nem hoztál lázba, és nem váltottál ki belőlem semmit, pedig jól indult. -vágtam pofákat továbbra is.

- Te normális vagy? – támadt nekem idegesen.

- Én?? – mutattam magamra – Az én hibám, hogy fogalmad sincs mi az előjáték, és hogy kell rendesen felhúzni egy csajt? Megvolt a szikra, gondoltam, egye fene, adok egy esélyt, elvek ide vagy oda. De pocsék vagy, semmi reakció az undoron kívül. -tártam szét a karom, ő pedig döbbenten állt - És mert neked áll, még nem vállalok be egy ezen után tuti szar menetet! Szeretem, ha a partnerem jól megdug! De veled ezek után nem próbálkoznék többel! Ughr. – rázkódtam meg megint, és undort szimuláltam.

- Ócska ribanc kurva! -fakadt ki dühösen, igaza volt, porig aláztam, és elég nagy lyukat ütöttem a férfias magabiztosságán is.

- Én? Ez miért az én hibám? – tettem a hülyét.

- Menj a pokolba! – azzal kicsörtetett és rám vágta az ajtót.