1.rész

A sprituális emberek úgy hiszik a helyek, és tárgyak képesek megőrizni emlékeket, lelkeket, átvenni érzéseket, hangulatokat. Sokan gondolják azt, ha egy tárgyat szorongatnak minden sikerül, mert szerencséjük lesz. Ez babona. Én sosem hittem ebben. Nem léteznek szellemek, kísértetek, gonosz manók, a fekete macska átka, semmi ilyesmi.

De azt el kellett foganom, ha nagyon régi, ősi helyen sétálok hatalmába kerít valami. Úgy érzem mintha belépnék magába a történelembe, a múltba. Végre nem csak egy elnyűtt, régi, poros könyvek lapjain olvasok, letűnt korokról, és eseményekről. Megelevenedik a világ egy letűnt darabja, a szemem előtt. Minden kézzel foghatóvá, és közelibbé válik.

Amikor majd egy évtizede először jártam Gizában a piramisoknál, tudtam, ott vagyok, ahol lennem kell, ahová mindig is tartoztam egész életemben. Korábban sosem jártam még Egyiptomban sem, mégis otthon voltam. A több ezeréves épületek, tárgyak, múmiák, a fűszeres levegő, a perzselő nap, a puha homok a lábam alatt. Mindig is ezt akartam csinálni, sírokat kiásni, és gyerekkorom óta ide vágytam. Akkor úgy gondoltam, soha többé az életemben nem fogom ezt érezni sehol máshol.

Tévedtem, magam sem tudtam még, mekkorát.

Most itt vagyok, egy teljesen más világban, egy teljesen más földrészen, egy teljesen más okból, és újra itt van ugyanaz az érzés, mint akkor. Az egész napos papírhalom feletti görnyedéstől beállt minden tagom. Nagyot sóhajtva nyújtóztam egyet megropogtatva a vállam és a hátam. A főtribűn lelátóján ülve, néztem a pályát, a felhőket, és emlékeztem miket is olvastam és hallottam erről az aszfaltcsíkról. A Nordschliefe, a pálya, amelyet legendák öveznek, és amely Zöld pokolként is ismeretes. Megannyi dráma, megannyi siker, megannyi tragédia. A gondolataim mégis valamiért állandóan visszakanyarodtak Niki Lauda felé. Sohasem találkoztunk, és már nem is fogunk. Mégis amikor körbejártam pár órája az eredeti vonalvezetését, ahol a baleset érte, végig azt éreztem nem vagyok egyedül. Egyedül voltam, de mégsem. Magamban azon nevettem, hogy harmincon túl leszek üldözési mániás.

Hátra dőltem a széken, bámultam a sötét esőfelhőket, amelyek lassan kúsztak be a pálya fölé. A levegő kezdett lehűlni. Halk morgás, és berregés jött a távolból, majd közeledve süvöltő motorhanggá változott. A pálya felé néztem, egy sikító nyikorgó hang, egy fehér füstpamacs és az utolsó két kanyarban feltűnt egy Red Bull. Ráfordult a célegyenesre, kicsit megcsúszott a kerékvetőn a kigyorsításkor majd továbbszáguldott, amíg el nem tűnt az egyenes másik végében az első kanyar felé. Egyedül körözött.

Nem láttam a sisakot, de az agresszív vezetésből ítélve csak Verstappen lehetett. Úgy támadta az íveket, mint egy őrült. Még megteheti, végül is csak péntek délutáni edzés van, nem a futamát rontja el.

Újra az eget néztem, az autó távolodása miatt csöndesebb lett minden, és eszembe jutott mi is történt velem az utóbbi tíz hónapban. Az életem kifordult a sarkaiból, és összeomlottt, én mégsem bántam.

Tavaly augusztusban még egy olaszországi kis városka Bolzanó egyik trattoriájában ültem a legjobb barátnőmmel Annával, és próbáltam felvidítani mert depresszió közeli állapotban volt. Éppen akkor hagyta el a nárcisztikus, és brutálisan agresszív híres vízilabdázó férjét Tóth-Kovács Dávidot. Évekbe telt mire erre a lépésre elszánta magát, és rájött az élete nem visz sehová egy olyan emberrel, aki uralkodik rajta, kékre-zöldre veri, plusz minden önbizalmától, önbecsülésétől, és álmától megfosztja.

Velem szemben foglalt helyet, szomorúan nézte nagy barna szemeivel az előtte lévő Sacher tortát, de csak a villával piszkálta. A másik kezével idegesen babrálta a füle mögé a haját, még nem szokta meg a rövid barna hajat, amit előző nap vágott és festett neki egy helyi fodrász.

- Édesem – fogtam meg a kezét – mit mondtam én neked Dávidról mindig?

- Hogy már régen ott kellett volna hagynom a faszba. - sóhajtott fel.

- Nah.- dőltem hátra – Megoldódik minden, hidd el. Kitalálunk valamit.

- Te könnyen beszélsz! Van pénzen, jól fizető állásod, albérlted. És a híres a múmiás osztrák fickónál melózol, itt a puccos intézményében! – fakadt ki, erre fel kellett nevetnem.

- A fickó neve dr. Albert Zink. Tudod, mint a fém - kacsintottam rá - és német, nem osztrák. Az EURAC kutatóközpont nem az övé, ő csak az intézetigazgatója a Institute for Mummies and the Icemannak. Csak egy éves szerződésem, abban is tíz év szabadúszó melóm van. Ki tudja jövőre mi lesz? - tártam szét a karom.

- Mi lenne, maradsz. Úgyis van terved, hogyan éred el, amit akarsz. Szerintem már a szerződésed előtt el is kezdtél el ügyködni a hosszabbításon. – morogta keserűen.

- Anna! Mondtam már, ez egy rohadt játék! A neve ki pislog előbb, és kinek van több ütőkártyája. Mindig készülj a katasztrófára és akkor nem érhet meglepetés. Amúgy lakni lakhatsz nálam, elintéztem a főbérlővel, kaja mindig van otthon mert vásárolok, pénzed is lesz. Albert kifizeti neked a kiállításomra készített marketing szarokat, lezsíroztam vele. Ne feledd, még én is lógok pár százzal neked a honlapomért, és közösségi médiás marhaságokért. Jól megnyomtad a marketingem, amire nem volt most időm.

- Azt szívességből...

- Kuss. - emeltem fel az ujjam - Egy dolog a haverság, egy másik a biznisz. -kavartam meg a kávém.

- Ha nem találkoztunk volna azon az önsegítő fórumon, ami a nárcisztikusokról szól, én már régen felvágtam volna az ereimet. – motyogta.

- Megint hülye vagy? – csaptam oda a kiskanalat a kávéscsésze porcelán alátétjéhez.

- Én csak...

- Hé! Én is megéltem, amit te. Átmentem ezen! Éltem egy fedél alatt tizenkilenc évig egy manipulatív, passzív-agresszív, önimádó tetüvel! Ha én túléltem, és helyre jöttem te is! Adj időt magadnak, nem kell mindent egyszerre!

- Tudom... - ekkor mögötte megláttam belépni valakit az ajtón, és a szám is tátva maradt.

- Ki az, Dávid? – húzta össze magát.

- Baszd ki! Ez a kurva Steiner! Basz ki! – suttogtam idegesen.

- Ki?

- Günther Steiner! Óóóóóó. Tudod a HAAS csapatfőnöke, a Forma 1-ben. Imádom a faszit! – vigyorogtam és fél szemmel követtem, ahogy leül az étterem másik végében egy asztalhoz.

- Ismerős. Kis bajszos. Mit keres itt? – nézett rám kérdően.

- Itt lakik! – vigyorogtam.

- Itt? – döbbent meg.

- Itt! Atyám, nyolc hónapja várom, hogy hátha összefutunk!

- Ha az eseted...- nevetett fel.

- Tudod, a „fuck you" csapatfőnök! Jah bocs, te Alonso óta nem nézet az F1-et. Amúgy jövőre megint kocsit tesznek a segge alá, de minek? -húztam a szám.

- Nah megszólal az anti-Alonso fan.

- Jaj, bárkit csak őt ne. Imádom Günthert, a fickó kurva rendes, és igazságos, csak mocskos a szája. – nevettem – Bármikor melóznék neki. A két korrekt csapatfőnök egyike.

- Ki másik?

- Horner. Ki más. Nem is Toto kurvahelyesvagyokésseggrázósanjárok Wolff.

- Ki?

- Anna basz ki zárkózz fel! – és közben Güntert figyeltem aki éppen rendelt – Várj! Nincs sajtósa!

- Kinek?

- Steinernek! Szarban van a csapat, keveset tud fizetni, láttam az álláshirdetést a linkedin-en meg facen is. Havi hatszáz euró, és mindent fizetnek a futamok alatt. Kevés pénz, de neked elég lenne! Egyedül vagy! – tártam szét a karom –A lakhatással is biztos segít majd! Referencia anyagod van, amit nekem csináltál, az pont jó! Menj, oda hozzá! Kérdezz rá van e már valaki! És nyűgözd le! – lelkesültem fel, hátra nézett, majd felém fordult.

- Ebédel! – mutatott maga mögé.

- Szard le, menj oda hozzá! – és a kezébe adtam a gépem – Ott pendrivodon minden!

- De nem tudok semmit az F1-ról!

- Dehogynem! Csak az utóbbi pár év marad ki! Mick Schumi az egyik pilótája, egy ruszki a másik, Nikita Mazepin. A srác kőgazdag családból van, apuci most szállt be a csapatba, így lassan egyenesbe lesznek. A kölyök sötét, mint az éjszaka, de Mick jó fej. És szidd Toto Wolffot, hogy nagy az arca, utálja a faszit. Osztrák, és Merci csapatfőnöke. Menj! – böktem meg a kezét, ő meg zavartan nézett rám – Menj. -tagoltam – Max elküld a fenébe, de akkor meg sose látod többet! Nincs veszteni valód!

- Igaz.

- Hajrá!

És Anna lassan, kiséé zavartan, de odament Güntherhez. Egy órával később már együtt jöttek oda az asztalunkhoz.

- Hallom én vagyok a kedvenc csapatvezetője. – nyújtott kezet vigyorogva az öreg.

- Hát nem is Kurvafaszavagyok Wolff. – kacsintottam rá, mire hangos nevetésben törtünk ki – Angel Steel, régész PhD.

- Hallottam híredet, a kiállítást is láttam. Az asszony elcipelt. Egész jó. Szóval Albert barátja vagy.

- Nem tudtam, hogy ismered. – mutattam neki a szabad helyre velem szemben, de közben igyekeztem nem látványosan meglepődni, hogy ismeri a főnököm. Anna közben a pulthoz ment valamiért.

- Hosszú történet. Egyszer segítettem neki kereket cserélni amikor lerobbant Milánótól idefelé.

- Vaó! Remek sztori lehet.

- Az. Örülök, hogy odaküldted hozzám a lány. Ügyesnek tűnik.

- Anna? Igen az. Csak éppen válik, csúnya történet. A legrosszabb fajta.

- Miért mondod? -ráncolta össze a homlokát.

- Mert felveszed. – néztem a szemébe – De jól jársz vele, nem fél a munkától és lelkes.

- Honnan tudod hogy...

- Hagyjuk Günther, már akkor tudtam, hogy alkalmazod, amikor leültetted. Te csak azért nem kínálsz hellyel valakit, mert udvarias vagy! – mosolyodtam el.

- Nem is ismersz, honnan veszed? -hajolt előre az asztalra téve a két kezét.

- Nézem a Drive to Survive-ot, és jól kiismerem az embereket szinte azonnal... - kinézem az ablakon majd vissza az öregre.

- Meglátjuk. Szóval a régészeket érdekli az autósport? – cukkolt.

- Két dolog érdekel, több ezer éves hullák, és a kocsik.

- Rokon témakör. – mire egy helyeslés képen ingattam a fejem – Elég profi a marketinged.

- Anna feldobta, nem volt időm most ezekkel szarakodni, de fontos a jó sajtó, és a jó reklám. De hát pont neked mondom?

- Ne is mond! – dörzsölte a fejét.

- Csak nem a ruszki? – kacagtam, mire Günther feje ideges lett – A szent és balhé király, remek páros. De jól lehet marketingelni őket. A két ellenpólus. Még jól is kijöhetsz belőle. Nem minden csaj rajong a jólnevet srácokért. – vigyorogtam.

- Remélem Anna tud vele valamit kezdeni.

- Mivel? – ült az öreg mellé.

- A ruszki.

- Nikita igen. Majd tökön rúgom valahogy. Találok rajta fogást.

- Hagyd hosszú pórázon, legyél vele határozott, de jó fej! Húzd ki valami szarból és tenyeredből fog enni! Miért nem csináltok vele valami extrém videót? Ahol állatkodik egy kocsival? Állítsd be Eddie Irvine-nak vagy Ken Blocknak! – kezdtem el összeszedni a cuccom – Ha látják, hogy tök hülye, elfelejtik ez elhajlást! Reméljük a fiatal vagyok és hülye kategória, és nem az erőszakos! Ha meg utóbbi ásd el, gyorsan és mélyre. – álltam fel – Bocs. Tudod milyen vagyok édesem. – néztem Annára – A te melód, a te dolgod. Befogtam. – az öregre pillantottam – Rossz beidegződés, mindenhol én vagyok a megoldó ember, és állandóan gyártom mindenre a megoldásokat, kattog az agyam. De most már kussolok. – nyújtottam kezet –Élmény volt. Mennem kell. Vár a meló. De igazán örültem Günther. Tényleg. -mosolyogtam rá – És ha lehet szólj be párszor Wolffnak, feldobja a napom amikor valaki ossza azt a majmot.

- Majd igyekszem. – nevetett.

- Akkor este. – kacsintottam Annára, és mentem is vissza az irodámba.

Ami négy és fél hónappal később már nem volt az enyém. Albert felesége súlyos beteg lett, és lemondott vezető helyéről, az új igazgató a svájci Frank Rühli azonnal kirúgott. Nem felejtette el megbosszulni az egyik szakcikkére írott reflexiómat, amelyben rámutattam a hibás eredményeire és a jó pár nem pontos következtetésére. Így történt, hogy november elején, már munka nélküliként ültem a kis kétszobás debreceni lakásomban és gőzerővel próbáltam valahol stabil állást találni. Márciusig sehol nem volt régész munka, beteltek a csapattok, de mindenki megígérte, azonnal szól, ha kiesik egy ember. Állandó kutatói státuszt sem találtam, Mannheimben következő év szeptemberétől Litvániában pedig decembertől ígértek fél éves helyet, pontosabban azt írták vissza úgy tűnik akkor lesz üresedés.

Mérgesen ittam bele a meggysörömbe, és valami filmet kerestem a neten, amikor csörgött a telefonom. Anna volt, jól ment a sora, Günther vigyázott rá, és a csapat is jól fogadta. A ruszkival nem volt felhőtlen a viszonya, de elviselték egymást. Boldog volt, már amennyire lehetett. Pár szponzort is szerzett, és elindította a változásokat.

- Szóval minden szuper.

- Még Annál is jobb.

- Pasi vagy előléptetés?

- Angie, igazán.

- Bocs. Szóval?

- Képzeld felhívtak a Mercedestől.

- Ó, te jó ég. – közöltem felnyögve és a kezembe temettem az arcom – Ne!

- Toto tök jó ...

- Nem! Egy mondat sem igaz, és jó, ami úgy kezdődik, hogy Toto Wolff jó fej fickó... -fakadtam ki.

- Günther is támogatja!

- Günther? Günther azért nyalja a seggét mert kell neki a Merci motor! Mit mondott az öreg? Megkért, hogy menj át?

- Azt mondta Toto érdeklődik utánam és felhívnának egy interjúra. És ha elvállalnám azzal jó kapcsolat lehetne a két csapat között. -erre eldőltem az ágyon és a fejemre húztam a párnát – Ez jó előre lépés lenne! Elismerik amunkám!

- Elfogytak a kurvák meg grid girl-ök? Vagy a korábbi assziszt jelöltek? Redditen arról dumálnak, hogy már két csaj is felmondott, akiket Julia Pahle, tudod a kapa fogú szeretője vitt oda! Julia lelép, és kell egy helyettes. Édes, te vagy egyetlen elérhető értelmes nő! Kizsarolt Günthertől!

- Angie!

- Szivi. Egy dolgot tegyél meg nekem. Egyet! És ha nincs igazam, akkor odamegyek és meghajolok Wolff előtt a földid! Még a lába elé is borulok és elnézést kérek! Komolyan! Oké? De kérdezz meg két dolgot Günthertől, egy a te válaszod Wolffnak hogyan befolyásolja, vagy befolyásolhatja e egyáltalán a Merci motorokkal való szerződést? Kettő a csapat jövőjét miként fogja érinteni, a te a nemed vagy igened az osztráknak, illetve a te hiányodat tudják e pótolni a Haasnál?

- Jó. Visszahívlak.

- Oké.

Anna a legjobb barátnőm volt, és a legjobb marketinges, akit csak ismertem. Bárkit és bármit el tudott adnia a médiában és sajtóban, olyan formában, és olyan branddel ahogy kérték tőle. Lejáratás vagy tündérherceggé varázsolás neki sima ügyet jelentett, és szuperül szerzett szponzorokat is. De a háttérjátszmák nem voltak az ő asztala. Amikor emberek szemébe hazudni, taktikázni, ügyeskedni blöffölni kellett, vagy valakit istenes átverni a palánkon az nem ment. Túl sok együttérzés, és kegyelem szorult bele, de gyilkos ösztön egy csepp sem.

Egy óra sem telt bele és újra hívott.

- Ó baszd meg. -ennyit mondott, és én tudtam, igazam volt, mint mindig. A paranoid hülye, és ez elméletei...

- Szuper...

- Honnan a faszomból tudtad? – hallottam Günther hangját és a hívás videóhívásba váltott.

- Neked is szép napot Günther, mi újság? – mosolyogtam rá – Hogy szeretnél meghalni? Éppen most tervezem meg, hová ássalak el, hogy úgy nyolcvan évig senki ne találjon meg.

- Azt hiszed nekem öröm, hogy az fasz barom csicskáztat? Szerinted, mit kéne tennem? A Ferrari felbontotta az együttműködést, csak az Alfának szállít. A Renault nem ad motort, a Honda kiszáll. És ráadásul még...

- Szponzor gondok tudom. – sóhajtottam fel – De azért ezt nem vártam tőled, hogy Annát odavágod annak a... Mindegy!

- És mit csináljak? -pattant fel az öreg.

- Harcolj érte!

- De nem tudok baszd meg! Én is tudom milyen érték, de nem tudok! Ha most visszadobom Toto ajánlatát akkor jövőre mivel mennek a kocsijaim baszd ki, kibaszott álommal és kurva reménnyel? Nekem gondolnom kell a....

- Jaj tudom. Oké! És ha Anna felmond?

- Ugye nem gondolod, hogy ezt Wolff beveszi?

- Jó oké... - gondolkodtam el, Anna letörve ült – Azért jól vagy?

- Szerinted? -nézett fel szomorúan.

- Mennyi időről van szó?

- Két év. – mire felnyögtem.

- Hát végül is ők Das Team. Csak nem lesz olyan szar, Valteri és Lewis jó fejek... -sóhajtottam fel.

- De én annak a baromnak fogok dolgozni! -fakadt ki.

- Eddig örültél a hírnek!

- Eddig nem tudtam, hogy kizsarolnak mert nincs más, aki oda menne!

- Akkor igaz a pletyka Günther?

- Igen... Az utolsó két csajt még a próbaidő alatt meghúzta, aztán az egyik felmondott, a másikat kirúgta... Julia nem talál értelmes nőt mellé a posztra, pasit meg a Wolff nem akar.

- Jah mert azt nem lehet kurogatni két meeting közt. Illetve lehet, csak ő a csajokat szereti. Rohadék! De hogy került Anna a látó.... Jah jól végzed a munkád bocs. Vagy inkább látványosan és dekoratív is vagy. – felsóhajtottam.

- Most mi legyen?

- Át kell menned szivi. Nincs más. Nem tudom! -tártam szét a karom – Majd zsákot húzol magadra és beadod, hogy leszbi vagy. Ha nem mész, vagy lelépsz Güntheren fogja elverni a port.

- Csak tudnám, hogy csinálod! -állt fel ő is, és járkált – Mindig tudod mi lesz?

- Paranoid vagyok, mindig három lépéssel előre, és a világvégére készülök... De néha ez sem segít...

- Mi történt? – nézett rám kérdőn. Bassza meg! Én meg a nagy pofám! Nem szóltam neki mert nem akartam lelombozni!

- Rühli kirúgott.

- Mi????

- Jah, bosszúból.

- Fasza. És most?

- Még keresgélek, de ismersz. Megoldom. Most viszont leteszem mert mindjárt jön a kajám.

- Hol vagy?

- Magyarországon. Menj dolgozni, és találj valakit magad helyet. Aki legalább fele olyan jó, mint te.

- Nincs kedvem átmenni a Mercihez.

- Sejtem. De biztos lesznek ott is barátaid. Jó fej vagy. Totót szard le, egy idő után megunja majd, hogy nem kap meg és keres mást. Mikor kezdesz?

- Január elsején kellene.

- Remek.

- Nézd szakmailag jó lehetőség. Tudod, mint az ördög Pradát viselben, csak itt a főnök Mercivel jár. – elhúzta a száját – Hé! Kibírod! Dávidot is kibírtad! Wolffot fél lábbal! Én hiszek benned csajszi!

- Kösz. Szia.

Régi szép emlékek, sóhajtottam fel, és élveztem, hogy feltámadó szél és összekócolja a hajam. Közben a Red Bull újra körbeért, és az egyik Ferrari is kihajtott a boxutcából.

Megjegyzés:

Én kérek elnézést, de ez a videó tényleg shake baby shake :D :D :D

https://videa.hu/videok/sport/toto-GFW1LjH2oxP!UdJSW