Azt szokták mondani, hogy a gimis/középiskolás évek életünk legszebb időszaka.
   Hát én megkérdezném azt, aki ezt mondta, hogy járt-e középiskolába.
De most komolyan... Mégis mi szép van ebben??
Ha vidéken laksz, és a városba kell suliba járnod, kelhetsz hajnalban, hogy elérd a buszt/vonatot, ha nulladik órád is van, akkor meg főleg. De ez még semmi.
Ha szakközépbe/technikumba jársz, akkor szakmát tanulsz. Ott a csábítás, hogy mást akarsz tanulni, mert a másik osztályba azt tanulják, és az biztos jobb,mert őket vidámabbnak látod. Ott lehet, hogy jobban éreznéd magad. És még esetleg a szakma is tetszik. De nem mersz osztályt váltani, mert mi van, ha nem fogadnak be. Így végigjárod a 4/5 osztályt egy olyan szakmát tanulva, amit utálsz. Hát ha még az osztály odat is utálod, akkor kész kínszenvedés. Egy rakás lány, akiket csak a külsejük érdekel, meg az, hogy minél előbb legyen egy pasi, akivel henceghetnek. Hogy jobbak legyenek másoknál. Hogy lenyomják a "gyengébbeket", lenyomják a csendesebbeket, hogy ők legyenek a legjobbak. Egy rakás fiú, akik csak a nagyhangú lányokkal foglalkoznak, meg az idősebbekkel. Igen, házi nyúlra nem  lövünk, de lehet, hogy esetleg megtetszik az egyik. Mert ezek a fiúk sokkal...hát,fiúsabbak,mint az általánosban. És akkor esetleg egy kicsit szeretsz suliba járni, mert örülsz, hogy láthatod. Aztán egyszer meglátod egy másik lánnyal. És összetörsz. De aztán átgondolod, és Rá jössz, hogy igazából nem is szeretted. Csak kellett valaki. Aztán észreveszel valakit egy másik osztályból, aki sokkal jobban néz ki, sokkal jobban bírod a stílusát. És persze sokkal elérhetetlenebb. És elkezdesz vágyódni utána. És csak várod és várod, hogy esetleg rádnézzen, de persze, hogy nem fog... Miért is tenné? És a 4-5 év alatt esetleg lesz valami, de csalódás lesz a vége. Aztán találsz megint valaki mást, akivel szeretitek egymást. De te soha nem fogod tudni elfelejteni az elsőt. Akivel randizni voltál, aki megcsókolt. Akit először igazán szerettél.
Aztán ott vannak a barátok. Elvesznek a régiek, újak pedig vagy jönnek, vagy nem. A régiek egyszerűen azért tűnnek el, mert összevesztek egy fiún, egy közös baráton, vagy egy jobb eredményen. Újak pedig azért nem lesznek, mert a régi ellened fordít mindenkit. Elmond mindennek. Bemocskol. És lám, senki nem akar veled barátkozni. Egyedül vagy.
A családod eközben végig púp a hátadon . Nem mondod el  nekik, mi van a suliban, hogy ne akarjanak beleszólni az életedbe. De segítened  kéne Anyukádnak, a tesódnak, miközben tanulnod kéne másnapra, de neked nem fog az agyad. Ideges vagy és sírni akarsz, de nem teheted, mert anya rögtön elkezd nyaggatni, hogy mi a baj. De te nem akarod elmondani. Senkinek.
És ott gyülemlik fel benned ez a sok sérelem, csalódás, bánat, és egyre jobban sírni akarsz. És egyszer betelik a pohár. Robbansz. És elmenekülsz, üvöltesz, sírsz, ütsz. És amikor lenyugszol nem tudod, hogyan tovább. Mert ez csak az első év volt.
És jövőre vajon újrakezdődik minden? Vagy mész tovább lefelé a lejtőn? Vagy jön valaki, aki felkapar a földről és talpra állít.
Most még nem tudod.
De egy dolgot tudsz.
Eleged van mindenből.
És utálod a középsulit.

Nos, hát rögtön az elején inkább egy novella lett, mint vers. De ezt most ki kellett írnom magamból. Ha elolvastad, véleményt szívesen fogadok! ❤️