Ariana sosem szerette a zárkákat, mivel a villany mindig égett így sosem tudta, hogy este vagy nappal volt. Bár nyugatót egyre kevesebbet kapott így volt öntudata.

-Ms Grande, keljen fel, itt az ebéde.-tolta be az egyik dolgozó az ennivalót a lánynak. Aki neki is esett az evésnek. Nem zavarta hogy valaki bejött hozzá, csak az ételre tudott gondolni.

-Jó étvágyat.-hallott meg egy ismerős hangot. Rögtön félretolta az ennivalót és felnézett Shawnra.-Csak nyugodtan edd meg.-mutatott a tányérra a fiú amibe még a fele benne volt. De a lányt már nem érdekelte. Csak az hogy beszélni tudjon Shawnal. De mikor látta hogy a lány már nem nagyon fog enni így inkább belekezdett a mondanivalójába.-Szóval.. Hogy érzed magad?

-Remekül. Imádom hogy ilyen kicsi a zárkám még mindig, és teletömnek gyógyszerekkel, sosem tudom hogy mikor van nappal, vagy este. És hogy mindig valami nem tudom mit kapok enni.-fintorodott el. Majd cinikusan rápillantott Shawnra.

-Hát az intézetünk csak ezzel tud szolgálni egyenlőre.-mondta a fiú enyhe bűntudattal a hangjában. Mire Ariana elmosolyodott magában. A fiú tényleg sajnálta a páciensét, de azt nem tudta hogy a lánynak pont ez volt a célja.

nagyon sok ido utan ujra itt a folytatasa a konyvnek. remelem elnyerte tetszeseteket<33