Damien's POV

Végre megszabadultam láncaimtól. Vagyis bilincsemtől. Mindegy is, szabad vagyok és ez a lényeg. Újra előre hajtva vállaimat és behajlítva könyökömet, szemügyre vettem a csuklóimat. Kis, enyhén látható véraláfutások voltak mindkettőn.

Felváltva megdörzsöltem őket. Éreztem, hogy a vérkeringés felfrissül és a zsibbadó érzés szétterjed a tenyeremben. Visszafordultam a fiúhoz. Széles vigyort húzva arcomra.

- Köszönöm! Ez már nagyon hiányzott, na nem a szúrás, hanem a szabadság. – Fejtettem ki a kis zártörőnek.

- Nincs mit. Szóval akkor elmondod, hogy miért volt rajtad és miért pont idejöttél? – Kérdezte a fiú miközben nagy csattanás közepette lekapta a kesztyűt.

Gondosan kiterítette a véres rongyot majd belecsomagolta a tönkretett tűt, a maradék véres fogselymet, a fásli és tapasz maradványait és a kesztyűket. Hanyag mozdulattal kidobta a kukába az egészet. Felnézve kérdőn vonta fel szemöldökét.

- Jah, simán. De előbb kérhetnék kölcsön pár ruhát? Ez kicsit véres lett m... - Tettem egy lépést felé és karommal élvezve az újfent szabadságot, hevesen gesztikuláltam.

- Nem. Amíg el nem mondod mi volt. – Szakított félbe, száraz hangon.

- ...Mert belém állítottad a kést! – Fejeztem be a megakadt mondatomat. Esett le a vigyor az arcomról.

- Ha nem löksz fel akk... - Kezdte megint.

- Nem futottunk már ezen végig egyszer? – Tettem fel a költői kérdést. Szemei résnyire szűkültek, de láttam a haragot bennük azért. Ügyet sem vetve az esetleges válaszára elindultam a szobája felém. Legalább is amerre szerintem lehetett. – Mindegy is, erre van? – Kérdeztem útközben.

- Várj, mi? Nem vagy te egy kicsit pofátlan? – Loholt utánam.

Egy ajtónál utolérve rántott vissza a vállamnál fogva. Arcába nézve önelégülten mosolyogtam, miközben benyitottan.

- Bangó. – Jegyeztem meg hidegen. James arcából kifutott a vér. Ajkait kinyitva szóra emelte őket, de megelőzve megint faképnél hagytam.

- Mi a fas...mit csinálsz?! – Hüledezett.

- Nyugi megtalálom magam is. Hú, szép sötét szoba. – Mondtam fennhangon belépve a koromfekete falak közé.

Egyetlen fényforrás az ablakon beszűrődő napsütés volt. Szépen szügyre lehetett venni a szálló port a fényáradatban, ahogy a nap, az ablak formáját festett a parkettára. Gyorsan körbepillantottam. Ágy, szekrény, kisebb szekrény, asztal, szőnyeg és egy nagy csillogó fekete zongora. Kezemmel ösztönösen a fal mentén simogatva kerestem a kapcsolót.

- Ne, azt ne! – Szólt James mikor kezem után kapva nyúlt a kapcsoló felé.

Én voltam a gyorsabb. Most hogy már tudtam használni a karjaimat, elkaptam szabad kezemmel és körbe fonva a vékony csuklóját, felfele húztam azt. Bőre finom volt és puha. Mellkasunk egymásnak feszült, éreztem leheletét az arcomon. Meredten bámultam barna szemeibe és élveztem, hogy zavarba jön. Vér süvített át arcán és elkapta tekintetét, meredten szegezve a táncoló aranyporszemcsékre a nap fényében.

- Whops! – Egyetlen mozdulattal felkapcsoltam a lámpát és egyúttal vigyorrá húztam eddigi mosolyomat.

- Seggfej! – Vetette oda, sértődötten a srác.

Körül nézve a fekete falakon most láthatóvá váltak különböző minták. Láthatóan a fekete festés ezeket volt hivatott eltakarni, de mint egy-két tónussal világosabban, a lámpa fénye megvilágította őket. minden féle számomra értelmetlen jelek, minták, szimbólumok és írások voltak fent.

Azt a kis sátánista, boszorkány mindenit. Jesszus....mi a jó franc ez?!

Viharzott végig a fejemen a gondolat. Lehervadt a vigyor az arcomról és elengedtem James kezét. Tátott szájjal forogtam körbe mikor ő ellépett mellettem. Lassan a csillogó fekete Yamahához ment és nekem háttal leült elé.

- Mi ez a sok szar? – Böktem ki végül, lerázva a döbbenetet.

- A ruhák a melletted lévő ajtó mögött vannak. – Felelte kikerülve a kérdésemet. Szemét a fehér és fekete billentyűkre szegezte. Előbbi heves természete eltűnt. Nem kellett látnom az arcát, hogy tudjam keserűség volt a hangjában. Nem akartam erőltetni a kérdésemet.

Az ajtót kinyitva, rengeteg inggel, farmerral, cipővel és kabáttal találtam szemben magam. Különböző színűek és márkájúak voltak, de mint drága volt, mint az állat. Némelyik egy kisebb vagyon is lehetett akár. Sajnost presztízs ide vagy oda, egyik sem volt az én stílusom.

Kihajtva az ajtót teljesen észrevettem, hogy belseje egy tükör. Akkora, mint maga az ajtó, jobban mondva az ajtó belseje egy tükör volt maga. Megfigyeltem saras, fűfoltos ábrázatomat, kócos hajamat és véres felsőmet.

Levettem hát a bőrdzsekimet, de szemem sarkából észrevettem, hogy James, szeme sarkából engem figyel. Nem tetszett, hogy így befordult ezért elhatároztam itt az idő egy kis műsorhoz!

Ha valaki levetkőzik, általában nem figyel, rá hogyan is teszi. Ki így ki úgy. Én viszont most szándékosan hivalkodóan csináltam. Először pulóverem húztam át a fejemen lassan. Majd kis szünet után megfogtam pólóm alját és mindkét kezemmel a fejem felé húztam.

Lassan, engedtem, hogy az anyag magától feszüljön és ugráljon a testemen, majd mikor a fejemnél jártam tovább húztam. Teljesen kinyújtva karjaimat a fejem fölött megfeszítettem az izmokat a hátamon és a vállaimon. Elfordulva, szemem sarkából a tükörbe lestem egy pillanatra csak, hogy ne lógjon ki a lóláb.

Mint aki nincs tisztában azzal, hogy bámulják, ledobtam a véres ruhadarabot a lábam mellé a földre. Oldalasan forgolódtam a tükör előtt, mint aki a géz tapaszt nézi. Kicsit igazgattam, nyomkodtam, húztam az időt, hogy a tükörképem felsőtestét jól láthassa a fiú.

Persze befeszítve minden kockát a hasamon, minden izomrostot a mellizmomban. Megcsavarva kicsit a csípőmet, befeszítettem a hasfalam oldalsó tartóizmait. Hogy meg inkább láthatóvá váljon az a bizonyos V-vonal, ami az alhasat emelte ki és érzékien tűnt el az alsónadrágom kilógó pántjában.

Ez utóbbi rossz ötlet volt, mert megfeszített és meghúzta a húst is a seb körül. Áramütés szerű fájdalom cikázott végig az idegpájáimon. Elharaptam egy felszisszenést, nehogy ez megtörje a műsort a fiúnak. Felpillantottam a tükörbe és láttam, hogy vörös arccal mered a tükörképemre a srác. Nem is próbálta titkolni, hogy mennyire tetszik, amit lát. Nem kapta el idegesen a tekintetét, mint aki éppen csak arra nézett volna.

Hehe, nah erre varrjál gombot! Huh.....basszus, a boksz tényleg megtette a hatását. Nem is figyeltem mostanában, hogy menyit fejlődtem. Uhh.....basszus mennyi vér...

Gondoltam magamban mikor észrevettem fehér boxerem véres pántját és a farmerom majdnem teljes bal oldalát beterítő foltot.

Szerencséd van James. Úgy tűnik lesz ráadás is.

Kigomboltam a farmert és kibújtam cipőmből. mintha nem is törődnek mással letoltam a nadrágom és felszisszentem az éles fájdalomtól, amit a sebem okozott. Lassan levettem és ledobtam magam mellé azt is. Kicsit gondolkodtam, hüvelykujjaimat a fehér boxer pántjában járatva.

Megint a srác felé sandítottam. Már teljesen piros volt a feje és tátva maradt a szája. Kicsit még toporogtam majd kivettem egy fekete farmert, aminek ki volt szakadva mind a két térde. Beleerőszakoltam magam, majd egy kissé viseltes pólót túrtam elő. Ez sem volt az én méretem, de legalább szépen feszült. Igazából kicsit túlságosan is feszült, mintha egy búvárfelsőt vettem volna fel.

Hirtelen James felé néztem és széttártam a karjaimat.

- Nah, hogy festek?