Damien's POV

Mélyeket lélegeztem a hideg márványpadlón. A szúrós szagú fertőtlenítő megtette a hatását. Pokolian marta a sebet és ez a fájdalom megakadályozta, hogy esetlegesen elájuljak vagy legalább is elpilledjek. Az adrenalin felpezsdített, amit a sokk váltott ki. Elevennek éreztem magam.

Szúrós szemekkel nézem Jamesre mikor a kezét nyújtotta. Ahogyan mocorogtam a márványon kezdett újra folydogálni a vörös, kemikáliával keveredett vérem. De nem volt vészes. Keresni kell valamit, amivel be tudjuk zárni a sebet. Nem tudja szorítani a rongyot és közben feltörni a zárat azon az átkozott bilincsen. Várjunk csak... honnan tud ő zárat törni?

- Honnan értesz te a feltöréséhez? Csak nem valami betörő vagy ilyesmi vagy? – Kérdeztem értetlenül.

- Nem, Youtube. – Válaszolta rezignáltan. Mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

- Ohh. – Válaszoltam nagyon frappánsan.

Nyilvánvalóan sok, túl sok a szabad ideje a kölöknek.

Hangosan felszisszentem mikor segített felállni a földről. Kezével a rongyot újra a sebre rakta mikor látta, hogy csordogálásnak indult a vér megint. Vállam fölött visszanéztem, hogy szemügyre vegyem a tócsát, amit hagytam. Nem volt olyan nagy, mint hittem. Alig ha egy deci lehetett. Na jó, max kettő.

Elindultunk a konyhába. Egy rövidebb folyosón mentünk keresztül, fehér tapétás falak voltak, festményekkel, régies lámpákkal és hosszú szőnyeggel.

Hmm.....apuci vastag lehet.

Beérve a teljesen felszerelt konyhába, csak pislogtam. Akkora volt, mint egy normális ház tágas nappalija. Minden volt, amit csak az ember a luxus szó hallatán el tud képzelni. Tekintetemet végig futtatva a dolgokon, megtaláltam a késtartót. Egy nagy fa tároló volt melyben egy kivétellel minden kés benne volt. A hiányzónak volt a legkisebb helye.

De jó, hogy nem a többi böhöm nagy bárdot választotta. Basszus az már technikailag kard!!

- Előbb össze kell varrni, vagy legalább leragasztani, hogy ne vérezzen tovább. – Mondtam két szisszenés között.

- Rendben, de a műtős cuccot a másik szobában tartjuk. – Válaszolta színtelen hangon, miközben lassan elemelte a rongyot és szemügyre vette a sebet.

- Tényleg? – Húztam fel a szemöldökömet meglepődésemben.

Felemelte a tekintetét és kisimult arcáról üvöltött a szarkazmus.

- Nem, seggfej. Ez egy normális ház, nem kórház! Nem tartok ilyen dolgokat itthon.

- Jól van, na! Nem én akartam, hogy belém szúrd a kést! – Feleltem kicsit sértődött hangon.

- Nem én kértem, hogy törj be és teperj le! – Replikázott James.

- Tusé. – Feleltem megadóan.

- Most nincs idő fürdeni. Te mondtad, hogy össze kell varrni. – Felelte teljesen félreértve engem.

- Nem, ez nem az... Á, mindegy. Fogselymed van? meg tűd? – Kérdeztem csillogó szemekkel, mikor az ötlet megfogalmazódott a fejemben.

- Aha. Azzal varjuk össze? – Kérdezte.

- jaja......attól nem lesz baj és bőven kitart míg leoperálod a karkötőimet. – Vázoltam fel a tervet Jamesnek, akinek tetszett az elgondolás.

El is viharzott egy ajtón míg én leültem a konyhában egy legalább 10 személyes asztalhoz. Valószínűleg kézi faragású volt mind az asztal mind a székeke is.

Hmm... talán vörös mahagóni. Ez már a pofátlanság határát súrolja! Ez vérlázítóan gazdag.

Kisvártatva, míg ezen méláztam James megjelent az ajtóban. Az asztalhoz érve lepakolta a dolgokat, öngyújtót, tűt, nagyméretű sebtapaszokat és persze fertőtlenítőt. Büszkén emelt fel két apró dobozt. Egy vörös volt a jobb és egy ciánkék volt a bal kezében. Kérdően néztem rá.

- Cseresznyés vagy mentolos? – Tette fel boldogan a kérdést.

Nem válaszoltam, csak felhúztam egyik szemöldököm és csúnyán néztem. Igyekeztem olyan szemrehányó tekintete villantani amilyent csak tudtam. Miután leesett neki, csak egy rövid fintort küldött válaszként.

- Akkor mentolos. – Felelte meg magának a kérdést.

Meg kell hagyni rutinosan sterilizálta a tűt a lánggal majd a fertőtlenítővel. Belefűzve a „cérnát" a tűbe, készen állva a műveletre, közelebb lépett és elém térdelt. Levette a rongyot majd csak a hecc kedvéért löttyintett egy keveset a maró folyadékból a sebre.

Az a jó büdös......te kis rohadék!

Sziszegtem egy keveset, de amúgy nem szólaltam meg. James enyhén remegő kézzel begörbítette a tűt, hogy jobban lehessen a bőrt varrni vele, majd felnézett nagy barna szemeivel.

- Készen állsz? – Kérdezte.