Az a kínvallatás a B-sek részéről nem vált be valami nagyon. Inkább csak kellemetlen és szégyenteljes szemtanúivá váltunk annak, hogy mennyire kreativitás-hiányban szenvedtek ezek a szegény szerencsétlenek.

– Ti tényleg elhittétek, hogy ettől én majd összeszarom magam? – elnyomtam egy ásítást, szívem szerint szunyókáltam volna egy jót. Elfárasztott ez a kis magánakció.

Levi előttem ült az olcsó, ócska linópadlón. A helyében nem tettem volna, ez egy olcsó táborhely, amit kinéztek nekünk, mi a padlóra is újságlapokat teregettünk, biztonság kedvéért. Jó, ez a tisztaságmánia meg a mi részünkről nevezhető egy cseppecskét túlzásnak.

Zsani kocsonyává remegte magát mellettem, az egyik fenegyerek szorításában.

– Csigai, önként veszítsétek el szépen ezt a kis... vetélkedőt. És visszakapod a teljes bagázst – tette fel az épeszűnek semmiképp sem titulálható ajánlatot a főkolompos.

– Majd ha a Mikulás eljön az Északi-sarkról, és Rudolf csipketangában piruettezik Üstökössel, oké? – röhögtem, nem túl nőiesen. Inkább hangzott egy kétségbeesetten fuldokoló fókáéhoz. Az egyik B-s srác határozottan hátba vágott.

– Szüljél sünt! – szitkozódtam.

– Egy köszönöm is megteszi – vont vállat. – Legközelebb hagylak kimúlni.

– Előbb ugrom fejest egy vödör betonba – öltöttem nyelvet. Levente a kezébe temette arcát. Látszott, hogy a végső tűréshatárát készültünk átlépni, és az idegei olyan rongyosak, hogy simán csomózhatnék belőlük egy mutatós kis designer perzsa szőnyeget.

Odakint a szél halkan megrezegtette az ágakat, kicsit nekiütődtek az ablaküvegnek. Zsani megrezzent.

– Elengedtek, vagy megvárjuk a tanári őrjöngést holnap reggel együtt? – tárta szét karját Taksony. Ikertestvére, Dezső közben bekómált, gondolom, őt sem hatotta meg nagyon a B szekció harmatgyenge zsarolása. Egyszerűen nem vettük komolyan, élveztük, amit csináltunk, szórakozás ez a kis esemény.

– Jó, azt áruljátok el, hogy mi a büdös francért kellett Dezsőt elrabolni? Kajakra, mint egy olcsó kategóriás torrent-változata az NCIS-nek – vakkantotta Taksony.

– Ja. Ultraciki, amit csináltatok. Rajtatok fog röhögni az egész suli. Emberrablás. Ne már – forgattam a szemem. – Legalább forgathatnánk ebből valami közös jó kis srciptes akármit, neeem, ehelyett bemutatkoztatok azzal, hogy még saját ötletet kitalálni is hülyék vagytok.

– Csigai, fogd be! Jó felajánlunk egy tálca sütit, ha besegítesz nekünk összeállítani egy műsort. Cserébe Dezske meg a többiek szabadon távozhattok – adta fel Levente.

– Rakjatok hozzá egy csoportképet, és mehet a buli – egyeztem bele. Kisült, hogy ezt még akár a javunkra is fordíthatjuk. Igaz, hogy hajnali kettő lett, mire annyira eljutottunk, hogy milyen sütit is kapok a B-sektől.

– Oké.

– Tita, ezt nem akartad lemosni? – nyújtott felém kendőt az egyik srác.

– Köszke!

– Váááááá! Maguk meg mi a jó eget csinálnak ilyenkor fent?! – Kurva életbe. Persze, hogy Telekes tanárnőnek pooont most kellett klotyóra mennie, és meglátta, hogy itt égett még a villany a hivatalos lámpaoltást követően is.

Elejétől a végéig el kellett mondanunk, hogy mit kerestünk mi itt, pláne, hogy ez egy fiús részleg, és hogy bezzeg az ő idejében, meg ti ilyen-olyan kölkek, és társai. Ja, és le lettem oltva, hogy minek kell rémisztgetnem éjnek évadján a népet.

Meglepetésemre alaposan félreismertem Levit, volt benne annyi gerinc, hogy az egész balhét elvitte önként a vállán. Kapott egy öt oldalas fogalmazási büntetést, amit a tábor végéig kell leadnia. Magyarul két napja maradt, hogy ezt lezavarja. Csórikám.

Mi enyhébben megúsztuk, egy sima litániával, meg a dobhártyám valamelyest károsodott attól a kiabálástól.

Visszakísért bennünket a saját osztályunkhoz, és mi csajok holt fáradtan dőltünk be az ágyunkba. Telekes figyelmét az már nem zavarta, hogy Taksony eggyel eltévesztette a házat, és nálunk kötött ki... ott aludt az asztalunkra döntve a fejét.

Dezső még aznap, reggel kereste a tesóját, és a telefonom sürgető zümmögésére keltem.

– Mi van megint? Nem tudsz aludni, Dezs?

– Hol van Taksony?

– Baszki...?! – Ahogy voltam, gyűrődött Halál-jelmezben, rohantam kifelé a szobámból.

– Reg...gehelt – ásította Taksony.

– Tesa, szólhattál volna, hogy csajozol – Dezső egy sunyi mosollyal fordította meg a kameráját, hogy lássam, itt állt a mi faházunknál. Be is kopogott az ablakunkon.

– BE NE MERJ JÖNNI! – sivalkodtam.