- Az ott Sylvia? - tátotta el a száját Ashton.
- Én megmondtam! - válaszolt Mike győzelemittas hangon.
- De ez még nem jelenti azt, hogy el is megy vele. Lehet csak kikísérte, aztán majd visszame... - nem tudta befejezni a mondatát, mert a barátnője egy csók után bepattant az anyósülésre és elhajtott azzal a már lassan őszülő fazonnal.

Mike azonnal eltüntette a képéről a mosolyt és a csalódott arcú barátja vállára tette a kezét. Nem mondott semmit, mert nem tudott mit mondani, de nem is kellett. Ashton bekapcsolta az övét és mereven bámult ki az ablakon. Sűrűn és nagyokat pislogott, de hiába, szemei egyre vörösebbek lettek és egyre nedvesebbek is mindaddig, amíg ki nem csordult az leső könnycsepp. 
Mike épp meg akart szólalni, de Ashton nem hagyta.

- Nem indulnánk már, a francba is?! - épphogy kipréselte ajkai között a szavakat, mégis megijesztette a mellette ülőt. Ashton mindig az a nyugodt fajta, de most... szemmel is képes lett volna ölni. Mike lassan mozogva megtette azt, amit az előbb barátja, tehát bekötötte a biztonsági övet, majd elfordította a kulcsot, ezzel beindítva a motort. Kitette az indexet, körbenézett és már indult volna. - Várj! - kapott a kormányhoz Ash és a bár bejárata felé mutatott meg döbbentebb arccal.
- Luke és Cal? Ők meg mit keresnek itt? - nézett Mike értetlenül Ashtonra, aki ugyanolyan értetlenül nézte, ahogy két bandatársuk két lány társaságában szintén elhajtanak.

Ashtonban felmerült az a kérdés, hogy mindenki tudott barátnője dolgairól, csak ő nem? Csalódottsága még mélyebb formát öltött. Amíg Mike le nem parkolt a házuk előtt, egy árva szót sem szólt. 

- Kösz, hogy hazahoztál - mondta, de már nyitotta is az ajtót.
- Várj! - szólt utána barátja. - Ha bármi kellene, csak hívj! - nézett a szemébe. Őszintén sajnálta, hogy neki kellett közölni a  tényt, és hogy pont így sikerült, de még mindig jobb, mintha sosem derült volna ki.
- Egyedüllét. Az kell most nekem - mondta, majd becsapta a kocsiajtót, pár másodpercre rá pedig a bejáratit is maga mögött.

Mike a lelkiismeretével vívódott. Nem tudta, most hogyan tovább. Gondolt egyet és felhívta Tessát, de csak a hangposta vette fel. Ezek után Luke-ot tárcsázta, aki habár felvette, éppen nagyon elfoglalt volt, ha értitek, mire gondolok. Calumot már meg sem próbálta felhívni, hiszen két lánnyal távoztak, tehát ha Luke nem akart magának kettőt, akkor egy Calummal van és nem akarja őket is megzavarni.
Úgy döntött, ha már senki sem érhető el, akkor megnéz egy filmet és élvezni próbálja a magányt, de folyamatosan csak Ash búskomor képe lebegett szemei előtt. Azon gondolkozott, hogy akkor hagyta magára barátját, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, de azt is tudta, hogy Ash milyen. Neki szüksége van térre és hogy először magában rendezze le a dolgokat.

A nap hátralévő részében Mike a megszokottnál is nyugtalanabb volt, amit édesanyja is észrevett, de nem tette szóvá.
Hamar nyugovóra tért inkább, hátha az álommanó megszánja és véget vet a szüntelen gondolkodásnak pár álommal. De nem így lett. Hajnalig csak forgolódott, egyszerűen nem jött álom a szemére. 

Másnap délutánig aludt, hiszen az este nem ment neki. Első dolga volt felhívni Ashtont, de nem vette fel. Nem tudta, hogy meglátogassa-e vagy sem. 
Levánszorgott a konyhába, "megreggelizett", majd a kanapén elterülve folytatta a semmittevést. És ez így ment napokon keresztül. Nem csinált semmit. Nap elején megpróbálta elérni barátját, de egyszer sem vette fel. A közösségi oldalakon való posztjai is eltűntek. Semmi életjelet nem adott magáról.

/Sziasztok! Sajnálom, hogy csak ennyivel szolgálhatok, de a továbbiakban hosszabbak lesznek a részek! És a késésért is szeretnék elnézést kérni!/