Reggel arra ébredtem hogy besüt a nap az ablakomon. Felkeltem, felöltöztem és gondoltam lemegyek kávézni. Nem nyitottam be a szobámba hátha még Paul alszik. Amikor le értem az asztalon egy üzenet díszelgett Paultól mellette egy forró bögre kávé, így gondoltam hogy nem rég ment el. Hirtelen kopogásra lettem figyelmes, majd a levelet el rejtve mentem ajtót nyitni. Bátyám állt velem szembe.
-Szia! -mosolyogtam rá.
-Szia! Itt van?! -kérdezte feszülten.
-Ki? -kérdeztem értetlenkedve.
-Paul. -megráztam a fejem, jelezve hogy nincs itt.
-Tudom hogy itt aludt Rebecca! -mondta, Sam én pedig arrébb álltam hogy bejöhessen.
-Attól még hogy itt aludt, az nem jelenti azt hogy még mindig itt van! -mosolyogtam rá, majd neki is töltöttem kávét.
-Köszönöm! -mosolygott rám.
-Miért keresed? -kérdeztem mosolyogva.
-Nem én keresem! A csaja keresi én pedig azért keresem hogy szóljak neki hogy a csaja keresi! -el nevettem magam, majd bele merültem gondolataimba.
-Hát... Nincs itt, de ha ide tolja a képét szólók neki! -mosolyogtam rá bíztatóan Samre. Bólintott majd elment. Elkezdtem készülődni, hogy meglátogassam régi barátnőm Bellát.

Amikor a házuknál voltam bekopogtam és Charlie nyitott ajtót.
-Szia! Bellához jöttél? -kérdezte mosolyogva.
-Szia! Igen! -mosolyogtam vissza.
-Bella! -szólt fel az emeltre.
-Jól megnőttél! -mondta csodálkozva.
-Igen! -helyeseltem megállapítását, majd Bella jött le.
-Rebecca! -ugrott boldogan a nyakamba.
-Bella! -öleltem meg boldogan.
-Jössz sétálni? -kérdezte boldogan. Bolintottam, majd követtem őt ki a házból.
-Hallottam hozzá mész Edwardhoz! -mosolyogtam rá.
-Igen! Ugye ott leszel? -kérdezte mosolyogva.
-Igen! A legjobb barátnőm vagy! Hülye leszek ki hagyni az esküvőd! -mondtam mosolyogva.
-Legalább Sethen kívül van farkas aki támogat minket. -mondta nevetve.
-Kitalálom! Charlie nem repes az örömtől! Igaz? -kérdeztem nevetve.
-Igaz! Gyere! Megnézed a helyszínt? -bólintottam, majd követtem. Gyönyörű volt.

Este hamar elaludtam mivel holnap lesz az esküvő.

Reggel kopogást hallottam. Seth állt velem szembe.
-Szia Seth! -mosolyogtam rá.
-Szia! Bella küldi! -majd egy táskát nyomott a kezembe.
-Majd ott találkozunk! Szia! -köszönt el mosolyogva.
-Szia! -mosolyogtam vissza rá.

Amikor oda értem Rose jött oda mellém.
-Szia! Gyere! -majd követtem. Nem értem. Jake azt mondta kész szőke démon. Nekem nem úgy tűnik.
-Bella! -mosolyogtam rá, majd megöleltem. Hirtelen édesanyja és apja jött be.
-Megyek! Majd később találkozunk! -mosolyogtam rá bíztatóan, majd kimentem Seth-hez.

Bella gyönyörű volt. Anyukája arcán láttam néhány öröm könnyet. Az enyémen is végig folyt pár csepp, de tartottam magam. Seth végig mellettem volt, és finoman megszorította a kezem. Amint le zajlott a ceremónia oda mentem Bellához és Edwardhoz.
-Sok boldogságot! -majd megöleltem Bellát.
-Köszönjük! -mondta mosolyogva Bella, majd magukra hagytam őket. Jó sok minden történt. Bella jó pár barátja ott volt. Köztük Jessica, Emma, Mike és Erik meg persze Cullenék rokonai. Bella és Edward még aznap este el utazott.

Én pedig hulla fáradt voltam mire haza értem. Mikor éppen le akartam feküdni kopogást hallottam. Amikor kinyitottam az ajtót Paulal találtam szembe magam.
-Szia! A csajod keres! -mosolyogtam rá, majd amilyen fáradt voltam becsuktam az ajtót. Remélem nem hiszi hogy haragszok! Végre le tudtam feküdni aludni.

Reggel valaki az arcomat simogatta.
-Seth? -kérdeztem álmosan, válaszul pedig egy bólintást kaptam.
-Mit keresel itt? -kérdeztem mosolyogva.
-Sam küldött hogy ébresszelek fel! -mosolygott rám, majd felkeltem.

A konyhában Sethnek is töltöttem kávét.
-Köszi! -mosolygott rám.
-Amúgy miért akarta Sam hogy felébressz? -kérdeztem mosolyogva, miközben bele kortyoltam a kávémba.
-Arról nem kaptam infót! Gyere! -majd követtem és átváltoztam. Egészén Sam házáig versenyeztünk!
-Nyertem! -mondtam Sethnek, majd vissza változtam.
-Oké, elismerem nyertél! Most! -a házba nevetéstől dőlve estünk be.
-Máskor is simán lefutlak! -mondtam nagyképűen Sethnek.
-Csak hiszed! -mondta kihívóan méregetve.
-Miről van szó? -kérdezte fel vont szemöldökkel Jake.
-Seth azt hiszi csak azért futottam le mert ő hagyta. -mondtam mosolyogva.
-Hát.... Ha fogadni kéne Rebeccára fogadnék! -Seth hihetetlenkedve nézett legjobb barátjára.
-Kösz Jake! -mondtam mosolyogva amire Jake csak bólintott.
-Csináljunk versenyt! -mondta Seth, amire beleegyezően bólintottam.
-Csak mond meg hol és mikor! -szegeztem rá kihívó tekintetem.
-Találkozunk lent a parton pár perc múlva. -bólintottam, majd elindultam le a partra.

Lent a parton Seth már várt Jakekel, Leahval, Paulal, Sammel meg a többiekkel.
-Készen állsz? -kérdezte kihívóan.
-Naná! -válaszoltam, majd Seth átváltozott. Követtem példáját, majd mellé léptem. Leah be állt közénk.
-Felkészülni! -kicsit behajlítottam lábaim hogy könnyebb én elrugaszkodjak.
-Vigyáz! -fejem is lejebb hajtottam.
-Rajt! -majd kilőttünk. Míg én kicsit lassabban kocogtam Seth már most sprintelt.
-Na mivan? Már most kifulladtál? -kérdezte nagyképűen, majd válaszoltam.
-Csak szeretnéd! -majd gyorsítottam. Felzárkóztam. Seth meglepetten nézett rám. Hallottam hogy valaki követ minket. Seth pár méterrel előttem járt. Hirtelen valaki kihúzta alólam a lábam én pedig végig csúsztam a sáros talajon. Bevertem a fejem egy fába. Mikor felálltam nem láttam senkit így Seth után mentem. Mikor megláttam őket vissza változtam.
-Rebecca! Minden rendben? -kérdezte, fel vont szemöldökkel.
-Persze! Csak az egója sérült! -válaszolta gúnyolódva.
-Nem igazán! -szóltam közbe.
-Inkább a fejem sérült! -szólaltam meg ismét.
-Mi történt? -kérdezte bátyám aggódva.
-Valaki kihúzta alólam a lábaim és bevertem a fejem. -majd megfogtam fejem ahol bevertem. Fájt, de megakartam tudni mi tette és miért.
-Megyek! Megkeresem ki lehetett az! -bátyám bólintott én pedig átváltoztam és a verseny útvonalán haladtam végig. Mikor már majdnem a parton voltam mancsok tompa zaját hallottam a bokorból. Fenyegetően morogni kezdtem, majd Pault pillantottam meg.
-Csak te vagy az? -kérdeztem miközben megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt.
Tegnap este mi volt a baj? -kérdezte kicsit szomorkásan.
-Semmi, csak fáradt voltam és minél előbb aludni akartam! -bólintott, majd indulni akart.
-Várj! Nem jössz velem?  -kérdeztem mosolyogva.
-De!  -mondta, ő is vidámabban, majd elindultunk.

Hirtelen zajokat hallottam, és fülelni kezdtem. A bozótból egy nálam pár arasznyival kisebb farkas jött ki!
-Szia! -köszöntem, miközben lassan közeledtem felé. Hátrált egy kicsit, így vissza változtam.
-Szia! Nyugi! Semmi baj! -mondtam neki nyugtatóan, majd lassan elindult felém, Paul pedig rá mordult.
-Paul! -szóltam rá, majd ismét a "kis" idegenre figyeltem.
-Semmi baj! Ne félj! Olyanok vagyunk mint te! Gyere! -intettem kezemmel, majd lassan követni kezdett. Pault nagyívben kikerülte. Elvezettem Samhez.
-Sam! -szóltam oda bátyámnak, majd oda jött hozzám.
-Valami gond van? -kérdezte össze vont szemöldökkel, én pedig rámutattam a jövendőbeli falka tagra.
-Ó...
-Nem a legjobbkor Rebecca! -mondta bátyám, majd átváltozott és én is.
-Mi a neved?  -kérdezte bátyám a saját maga tisztelet parancsoló hangján.
-A nevem Collin. -mondta kicsit megszeppenve.
-Mikor változtál át? -jött az újabb kérdés.
-Nem is tudom! Csak az tudom hogy véletlenül meglöktelek miközben futottál! -nézett rám bűnbánó szemekkel.
-Ne haragudj! Nem direkt volt! -kért bocsánatot.
Semmi baj! Csak a fejem sérült, de semmi komoly! -mosolyogtam rá bíztatóan, majd ő is elmosolyodott.
-Hány éves vagy? -kérdezte bátyám, méregetve Collint.
-13 leszek szeptemberben! -látszott rajta hogy nem érti ezt a sok kérdést, és azt sem hogy vele mi történt.
-Nagyon fiatal vagy ehez! -Sam hangja mély, tisztelet parancsoló és ellent mondást nem tűrő volt.
-Mihez? -látszott rajta hogy össze van zavarodva, a kérdések pedig csak felgyülemlettek benne!
-Az alakváltáshoz! -válaszolta bátyám, miközben csodálkozva méregette Collint.
-Miért? Ennek mikor kellett volna megtörténnie? -úgy gondolta itt az ideje hogy ő is kérdezzen.
-Hát olyan 15-16 éves korodba! Nem most! -látszott testvéremen hogy nem érti ezt a korai alakváltást, ahogy én sem.
-Változz vissza! -Collin nem értette mit kéne tennie.
-Ja igen! Rebecca vidd el futni, hogy vissza változhasson, Paul, te pedig gyere velem! -bólintottam, majd Collin mellé szegődtem. Megböktem orrom hegyével hogy kövessen.