Éppen leszálltam a gépről és szemem megakadt bátyámon. Sam mosolyogva indult el felém. Viszonoztam mosolyát.
-Rebecca! -szólt integetve, majd táskáimat megfogva mentem oda hozzá.
-Szia! -mosolyogtam rá, majd megöleltem.
-Jó hogy megjöttél! -mosolyogta, majd megfogta táskáimat és bedobálta a hátsó ülésre.

Az úton mindketten gondolatainkba merültünk! Már félúton jártunk amikor Sam megszólalt.
-Régen láttalak! Jól megnőttél! -mosolyogta, miközben az utat figyelte.
-Igen! Már vártam hogy haza jöhessek! Untam anya új pasiját! -kicsit meglepetten nézett rám, én pedig halkan elnevettem magam.
-Új pasiját? -kérdezte meghökkenve amire bólintottam.
-Igen! -témát akartam váltani. Anya új pasija addig magyarázott anyának míg nem úgy döntött jót tenne egy kis környezet változás, így itt kötöttem ki. Láthatta szememben hogy témát akarok váltani így gyorsan el is terelte.
-És hogy haladsz az alakváltással? -érdeklődőtt farkas énem felől.
-Egész jól! Már meg tudom állni hogy ne akarjam ki kaparni anya pasijának szemét. -mondtam nevetve, majd ő is fel nevetett.
-Az igen! -mondta elismerően.
-És mizu az itteniekkel? Bella? -kérdeztem érdeklődve legjobb barátnőm felől.
-Meg van mindenki! Bella... Nos... Ő... Összejött egy vámpírral. -mondta egy kis fintorral.
-Bella egy vámpírral?! Ennek nem lesz jó vége, ha Jake is meg tudja. -hirtelen felém kapta fejét és homlokára csapott.
-El is felejtettem, te nem is tudod. Jake bevésődött. -meglepődtem és örültem legjobb barátomnak.
-Ez fantasztikus! -mosolyogtam, majd Sam le kanyarodott az útról.

A házból hangos nevetések hallatszódtak, majd ki is jött a társaság.
-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva.
-Szia! -köszöntek kórusban, majd Leah ölelt meg.
-Végre nem csak én vagyok csaj! -mondta mosolyogva.
-Majd mi ketten el látjuk a bajukat! -mondtam mosolyogva. A fiúk csak nagyképűen néztek ránk egy olyan "ugyan az lehetetlen" fejjel.
-Most mi van?! Azt hiszitek csak mert fiúk vagytok mindig ti nyertek?! -kérdeztem mosolyogva. Megrázták fejüket, majd megpillantottam gyerek kori legjobb barátom. Mosolyogva jött oda hozzám és ölelt meg.
-Rebecca! -mondta mosolyogva.
-Szia Jacob! -mosolyogtam vissza rá.
-Jól megnőttél! -mondta csodálkozva.
-Igen, de te sem panaszkodhatsz! -mondtam mosolyogva, miközben végig mértem.
-Hány éves is vagy most? -kérdeztem mosolyogva.
16 és te? -kérdezte fel vont szemöldökkel.
-16 -mondtam mosolyogva, majd tekintetem rá szegeztem a többiekre is.
-Olyan jó újra itt lenni! Veletek! -mosolyogtam elérzékenyülve. Hirtelen valaki fel kapott és megpörgetett.
-Rebecca! -mondta szinte nevetve nevem.
-Paul! -nevettem vissza.
-Semmit se változtál! Talán annyit hogy megnőttél! -mondtam nevetve.
-Ja, de te elég sokat változtál! -mondta, mosolyogva, majd végig mért.
-Gyönyörű vagy! -mosolyogta, én pedig vissza rá mosolyogtam, majd bátyám közbe szólt.
-Te figyu Paul! Nem olyan embert képzelek el a hugom mellé mint te! -mondta egy kis fintorral, amit Paul hihetetlenkedő tekintete követett.
-Jól van na! Már megdicsérnem se szabad?! -kérdezte hihetetlenkedve amin elmosolyodtam, majd Sam rám emelte tekintetét.
-Jól vigyázz vele! Igazi nő csávász! -mondta bátyám figyelmeztetően Paulra mutatva.
-Oké, ne aggódj! Majd én helyre teszem! -találkoztam Paul nagyképű és egyben meglepett arcával.
-Ne nézz így! Mert így lesz! -mondtam figyelmeztetően mosolyogva, majd Paul bátyámra emelte tekintetét.
-Sam! Látszik hogy a hugod! -mondta nevetve, én pedig vállba csaptam.
-Ez most célzás akart lenni?! -kérdezte fel vont szemöldökkel, én pedig elnevettem magam.
-Nem! -vágta rá Paul, majd egy lány jött ki a házból! Arcán karmorások rondítottak, de még így is gyönyörű volt.
-Szia! -mosolygott rám majd megölelt.
-Szia! -mosolyogtam vissza rá és viszonoztam ölelését. Miután elengedett Sam mellé lépett.
-Rebecca ő itt a jegyesem Emily! -mosolygott rám bátyám miközben arcomat pásztázta reakciók után kutatva.
-Tényleg nagyon le vagyok maradva az itteni dolgokkal! -mondtam mosolyogva, amin Sam és a többiek is jót nevettek!
-Eléggé hugi! -helyeselte bátyám megállapításom. Úgy érzem jó lesz itt.
-Gyere! Meg mutatom a szobád! -be akart invitálni az apró házba, de nem mentem utána, ő pedig kérdőn nézett rám.
-Erre semmi szükség. Anya vett nekem egy a tiétekhez hasonló kis házat. -mosolyogtam, Sam pedig bólintott.
-Akkor legalább elviszlek! -majd Paul mellém lépett.
-Hagyd csak! Majd én! -mosolyogta, majd rám mosolygott.
-Nem is tudom! -mondta bátyám egy kis fintorral. Még a gondolattól is írtózott.
-Nyugi! Nem fog történni semmi! -biztosítottam bátyámat.
-Oké! -bólintott, majd Paul cuccaimat át szórta az ő autójába.

Az út csendben telt. Gondolat menetem Paul zavarta meg.
-Megjöttünk! -alig észrevehetően megráztam a fejem, majd találkoztam Paul mosolygós arcával.
-Köszi hogy elhoztál! -mosolyogtam rá, majd finoman közeledett felém. Keze lassan tarkómra csúszott, és közelebb húzott magához. Éreztem leheletét ajkaimon, majd finoman megcsókolt. Én is közelebb húztam magamhoz.
-Hiányoztál! -lehelte ajkaimra.
-Te is nekem! -suttogtam vissza. Amikor elszakadtunk egymástól és ki akartam szállni az autóból Paul vissza be csukta. Kérdőn néztem rá.
-Ha megkérlek hogy ne szállj ki megteszed? -kérdezte aggódva.
-Mi a baj? -kérdeztem aggódva.
-Ne aggódj! Csak maradj az autóban! -majd kiszállt és én is, és meghallottam dörmögős hangját.
-Persze hogy nem! -halkan elnevettem, magam. Nem értettem mitől lett olyan feszült. Hirtelen kezei védelmezően öleltek magukhoz.
-Paul! Nyugi! Én is farkas vagyok! Nem kell mindentől megvédened. -mondtam, majd végig simítottam arcán.
-Oké! -mondta beletörődően.

Hirtelen a bozotból ki jött egy magas, fekete hajú, izmos srác. Paul fenyegetően méregette.
-Lám, lám.... Mit látnak szemeim?! Paul... -mondta gúnyosan, majd engem kezdett el méregetni.
-Új csajod van? Hé, szivi! Jól vigyázz vele! -majd rám kacsintott.
-Nem vagyok szivi! -mondtam kicsit feszülten.
-Harcias kis csaj! -mondta, majd amikor hozzám akart nyúlni Paul meg fogta kezét.
-Hozzá ne merj érni! -figyelmeztette, majd a másik srác elhúzta a kezét.
-Na mi van?! Csak nem félsz hogy én jobban be jövök neki mint te Paul? -kérdezte fel vont szemöldökkel, majd én is megtaláltam a hangom.
-Nem, nem fél! Mert ha választanom kell, őt választom! Te bunkó, seggfej. -sziszegtem neki, majd Paul rám mosolygott.
-Nos, Brady! Hallottad! Na húzz el innen! -mondta Paul ellenségesen. Remegések futottak rajta végig.
-Paul! -szóltam rá, majd rám emelte tekintetét és bólintott, majd megszólaltam.
-Na húzz innen! -szóltam Bradynek, majd el mosolyodott.
-Jól vigyázz rá "haver". -mondta Paulnak, Paul pedig egy nem tetsző pillantást vetett rá, Brady pedig elment.
-Mit akart ez a seggfej? -kérdeztem össze vont szemöldökkel.
-Azt nem tudom! Nem hagylak azért egyedül! Ha valami bajod esik azt sosem bocsájtom meg magamnak! -mondta, majd végig simított az arcomon.
-Gyere! Menjünk be! -mondtam halványan mosolyogva.
-Oké! -majd táskáimat megfogva utánam hozta.

Amikor beléptünk felvittem a szobámba a cuccaim. Amikor már a régi képeket pakoltam ki, Paul jelent meg szobám ajtajában.
-Te még itt vagy? -kérdeztem fel vont szemöldökkel.
-Mondtam hogy nem hagylak magadra! -mosolyogta, majd megöleltem.
-Örülök hogy itthon vagy! -mosolyogta, majd megcsókolt.
-Én is örülök hogy itthon vagyok! -mosolyogtam vissza.
-Aludnod kéne! Holnap suli! -elfintorodtam, ő pedig el mosolyodott.
-Oké, csak még elmegyek le tusolni! -bólintott, én pedig ruháim és fehér neműm megfogva mentem a fürdőbe.

Mikor beléptem a szobámba Paul békésen szuszogott. Nem akartam fel ébreszteni. Közeledni sem nagyon szeretnék hozzá. Mivel nem alakult ki a bevésődés köztünk nem akarok neki fájdalmat okozni ha meg lesz a lenyomatom, így lenyomtam a villanyt és átmentem a vendég szobába. Jó ideig tervezgettem holnapi napom, majd elaludtam.

Remélem eddig tetszik! További jó olvasást❤❤