(Kiegészítő)
Én, az ócska baba...
"Én, egy kis szívtelen baba volnék,
Maszkom rémisztő, pokoli fenség.
Szemem csak az ürességet látja,
Szívemet valami belülről rágja.
(...)
Színház az egész világ, és egy irányít,
Csak az én gazdám rémisztő nevetése vidámít.
Madzagom tarja fent rokkant kis testemet,
S ha tűzbe esek, annak parazsa eltemet."
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro