- Szép neved van Claire. - mosolyogtam rá reménykeltőn. Igazából türelmetlen voltam, és rettenetesen ki akartam jutni innen.
Amint ezt kimondtam, a barna lány nyöszörögni kezdett. Azonnal felpattantam, és közelebb guggoltam hozzá.
- Felébredt?- sírja el magát Claire.
- Nem tudom. Kérlek ne sírj- fordultam felé. Egy pillanatra magam elé húztam, és a szemébe néztem.
- Csss. Minden rendben lesz. Megígérem. Rendben?- kérdeztem őszintén. Megijesztett a sírása. Letöröltem a szemét, ő pedig bólintott.
- Ho..Hol vagyok?- nyöszörögte Kim. Még mindig a kis Claire arcát simogatva gyorsan megfordultam. Kim a fejét fogva, és az orrát ráncolva nézett vissza ránk.
- Hol vagyok?- elkezdett hiperventillálni. Nagy levegőket vett, és a tekintete a cella egyik végéből a mádikba pattogott.
- Ez...- nagyot sóhajtok. - Ez pontosan az amit látsz- ülök le mellé. Claire szorosan közénk fúródik. Sír, és remeg a teste. Kim szörnyülködve rám néz, majd a rácsokra siklik a tekintete.
- De hát... Az előző pillanatban még... - dadog. Néhány percig csendben gondolkodik, majd felugrik. A rácshoz rohan mezitláb, és elkezdi rázni.
- HAHÓ! KI A FRANC SZÓRAKOZIK? AZONNAL ENGEDJENEK EL!- óbégatja. Mire végez, már egészen bereked. Ahogy kiabál Claire egyre keservesebben kezd sírni.
- Farkasok... Odakint mindenki farkas. Jobban jársz, amíg idebent vagy- mondom magam elé.

/Kim/

Joyra rebben a tekintetem. A sírás kerülget. Tudom, hogy nem tehet róla, hogy itt vagyunk, de mit mond? Farkasok? Farkasok... A másik törzs... a vándortörzs. Amiről Jared beszélt. A legutóbbi tábortűznél Sam elmondta azokat a történeteket, amik aktuálisak voltak. A véresőről, amiket a falka-területharcok rendeztek. Az a sok halott farkas! És az a sok halott lenyomat! Ahogy felidézem a történetet a fejemben, végigfut a hideg a hátamon. Sam egy fiatal tizenöt tagú falkáról mesélt. Az alfa egy Makya nevű indián fiú volt, aki néhány évvel a farkassá válása után építette fel a leghűségesebb falkát. A nevüket elfelejtettem. E betűs volt.
A falka letelepedett egy érintetlen  területre, amit "hideg városnak" is  hívtak. (De ez a név nem maradt fönt a "szelek városa" vagyis Chicago  miatt.) tisztességes módon. Egy évvel később már sok farkas bevésődött valakibe. Különleges helyzetben voltak, mert három törzsbéli farkas másik három farkaslányba vésődött be. Köztük Makya is. Családot tervezett. A lenyomata, már egy új alfaörököst hordott a szíve alatt, amikor megtudta, hogy egy másik, ősi falka érkezett Washingtonba. Makya megrémült, és elrejtette családját. A falka készen állt a támadásra. A farkas történelem legnagyobb mészárlásának az emléke maradt már csak fent. Zene, a néhai alfa lenyomata akkor szülte meg a kicsit, amikor rájuk találtak a törzs életben maradt tagjai. A három özvegy farkasnő, örök bosszút esküdött. Zene pedig megparancsolta, hogy a fiát képezzék ki a legerősebb szellemharcosnak.

- Édes Istenem!- hüledeztem. Észre sem vettem, hogy az emlék felidézése alatt mennyire lefagytam. Mind halottak vagyunk.
- Mi az?- vonta össze szemöldökét Joy, mikor lábdobogást hallottam a rácson kívül. Azonnal hátrébb rebbentem. Megállt bennem az ütő, és azt kívántam bárcsak egy percre találkozhatnék Jareddel, hogy elmondhassam neki, mennyire szeretem. Claire felsikoltott, mikor feltárult a zár, és egy nagydarab indiánfiú lépett be a cellába. Mielőtt bármit is szólhatott volna, elkapta a karom.
Amíg én csak pislogtam, és pánikoltam, Joy cselekedett. Mikor a farkas elkezdett kifelé húzni Joy rátámadt. Úgy nézett ki a jelenet, mint mikor egy muslica rászáll egy oroszlánra.
Végtelen hálát éreztem a szőke lány iránt, akit néhány órával ezelőttig még megvetettem.
A férfi ugyan lassú volt és darabos, de  így is seperc alatt leszedte magáról Joyt.
-Rendben. Akkor te jösz. A főnök jobban bírja a tüzesebbeket. Úgy látszik ez itt törékenyebb.- int felém. Majd elereszti a csuklómat. Felkapja a vállára Joyt, és mielőtt tiltakozni tudna kisétál vele a folyosóra.
- És randább is- teszi hozzá hangosan hogy halljam. Bezárja maga mögött az ajtó. A rácsnak simulok. Hallom a megmentőm lázadó kiáltozását. Ezt nem hiszem el! Elvitték Joyt! Ezek az állatok elvitték... Abban a percben gyorsan végig tapogattam az egész zárkát, hátha találok valami szabaduló utat.
- KURVA ANYUKÁTOK!- Ordítok fel. Claire megijed mellettem.
- Jajj...Claire ne haragudj. Nem akartam én...- rohanok oda hozzá. Leguggolok elé.
- Quil-t akarom!- sírja. Oldalra billentem a fejem, és eltűrök az arcából egy hajszálat.
- Tudom...Megígérem, hogy kijutunk innen. Ki fogunk jutni. Igyál egy kicsit. - oda nyújtom neki a vízzel teli poharat. Azonnal inni kezd, mint aki nem tette egy hétig. A víz amit megiszik, a könnyeivel keveredik.