/Joy/

Aznap reggel nagyon korán keltem. Még annál is korábban, mint amit egyébként koránnak hívunk. Egy rémálomra ébredtem. Egy lehetetlen és hihetetlen rémálomra. A nővérem is benne volt.
Beleizadtam a pizsamámba. Vagyis a bő pólómra amit kineveztem pizsamának. Egyszál bugyiban meg pólóban voltam, és így is leizzadtam. Felültem az ágyban. Letöröltem az arcomról az izzadtságot, és össze fogtam a hajam. Nagyot sóhajtottam. Nem akartam hogy visszatérjen a fájdalmam vagy a gyász...Egy pillanatra behunytam a szemem, majd egy nagy lendülettel kikászálódtam az ágyból. Kellett egy kis idő míg összekaptam magam. Fogtam a neszeszerem, és bezárkóztam a fürdőbe. Megmostam a hajam aztán  leborotváltam a lábam.
Fürdés után megszárítottam a hajam, és felöltöztem. Fehérneműt vettem. Bugyit és fekete melltartót. Harisnyát húztam. Majd elindultam a szekrényhez, és a bepakolt bőröndömhöz. Még tegnap este  pakoltam be.
Levettem a vállfáról a fekete műselyem ruhát, és az ágyamra terítettem. Elővettem a betanult szövegem, ami szintén műanyag volt. Műanyag szavak, műanyag érzések. Kifújtam a levegőt, majd átfutottam még egyszer a sorokat.
Próbáltam minden szót tökéletesen memorizálni.
- Kedves jelenlévők...nem ez nem jó...Kedves egybegyültek...ez nagyon gáz.- rágtam a számat. A kezem gyenge volt, a szemem pedig tűzpiros a sok sírástól. Álmos voltam, és türelmetlen. Föl s alá járkáltam a nappaliban. Egy órán belül vettem csak fel a fekete térdig érő ruhát. Az anyag cirógatta a bőrömet, ahogy magamra aggattam.
Matt fekete magassarkút húztam, aztán kabátot ragadtam, és kiültem a kocsiba. Órákig figyeltem a zuhogó esőt. Elmúlt már fél tíz is amikor indítottam. A temető kapuja elé parkoltam le. Fel kellett szívnom magam, hogy meg tudjak indulni. A lábam így is remegett. Remegett attól, hogy belássam mi is történik éppen. Pedig hamarosan rá kell ébrednem...árva lettem.

A gyásznép már a széksoroknál ült. Nem voltak sokan. Csak azok akik tényleg szerették Henryettet. Akik tényleg mellette álltak. A La pushiak, és voltak olyanok is akiket nem ismertem. Ők is jöttek részvétet kívánni egyesével. A nap végére elegem lett a sajnálkozásaikból.
A szertartás egyszerű volt de gyönyörű.
Pont amilyen Henryett volt. Kedves, aranyos és gyönyörű.
Embry a bejáratnál várt rám. Egyszerű öltöny volt rajta. A zakója a karján lógott, és az ingje ujját pedig könyékig feltűrte. Komoly tekintettel  nézett, nekem pedig jól esett a törődés.
Elfogadtam a másik karját amit felém nyújtott. Bele kapaszkodva mentem el a székekig. Ott nagyot sóhajtva elengedtem.
Leültem az egyik székre, hogy csillapítsam a szédelgésem.
- Jól vagy?- súgta felém Embry, és megsimította a vállamat. Libabőrös lettem ettől a mozdulattól. Felnéztem az arcába, és bólintottam.
Renesmee ült mellettem. Megfogta a kezemet, és az ölébe húzta.
- Tudom hogy most nehéz...De lesz még jobb is.- súgta. Rá néztem. Ez már sosem lesz jobb.
- Nyugi...Jól vagyok. Csak gyászolok.- bizonygattam. Ez így is volt. Eltelt egy hét. A gyásznak sok állomása van. A tagadás, a terelés, a kiborulás vagy a feloldozás.
Azt hiszem most a terelés állomáson vagyok.

Szóval a szertartás gyönyörű volt. Mindenki elmondta a beszédét. Engem is beleértve, aztán elbúcsúztunk a nővérem hamvaitól. Mikor leeresztették a földbe reflex szerűen bújtam Embryhez. Szerintem már megszokhatta.
A karjára fektettem a homlokom. Fogalmam sem volt honnan tudok ennyi könnyet produkálni mint az utóbbi időben..Közben nagyokat sóhajtottam.

Mikor vége lett mindenki megint elmondta a salnáltató beszédét. A tököm tele volt a részvétekkel. Elég elég elég!!!! Legszívesebben rászorítottam volna a tenyerem a fülemre.
- Haza vigyelek?- kérdezte Embry behajolva a kocsiablakon, mikor már a volán mögött ültem.
- Nem kell. De azért köszönöm. Add át mindenkinek az üdvözletem. Szia!- Meg sem vártam hogy elemelje a kezét hátra tolattam. Majd szélegyenesen a háunkhoz repesztettem. Már amennyire repeszthettem. A fejem lüktetett, és kapkodva vettem a levegőt. Az úton lehúztam az ablakot, és kifelé bőgtem hangosan.
-Ááááá!- Üvöltöttem a semmibe.
Aztán a házunkhoz kanyarodtam. Ott hiper gyorsan kapkodtam át a ruhákat magamon. Farmert és pólót húztam, meg tornacipőt. Lihegve emeltem ki a sporttáskámat a szekrényből. Olykor azért ittam egy-egy kortyot.
A gyomorom hihetetlenül szúrt, csak túl akartam lenni már ezen az egészen. Visszavettem a kabátom, és kimentem hogy bepakoljak mindent a csomagtartóba. Minden cuccomat. Henryett dolgaihoz egyátalán nem nyúltam.