/Joy/

Két héttel később. (Nem tudjátok meg mi van a levélben. Haha. Majd később)

Reggel volt. Az ablak hangosan nekicsapódott a falnak. Hirtelen pattantak fel a szemeim. És szinte azonnal meg is fordultam Embry ölelésében.
Ez a hang...Az ablak falhoz csapódása...Borzasztó emlékeket ébresztett bennem. Az előbb említett fiú morgott valami artikulálatlant. Én pedig leráztam magamról a karjait, mikor takaróba csavart testtel kikászálódtam az ágyból, és becsuktam az ajtót. Ezzel a takarót szintén lerántva róla. Észre sem vette. Sőt szerintem csak melege van ez alatt a vacak alatt. A maga 40 akárhány fokos testhőjével. Én viszont megfagyok reggelente. Főleg így meztelenül. Erősen lefelé görbítem az ablak kilincsét, hogy többé soha ne halljam ezt a hangot, majd beletúrok a hajamba, és a falnak dőlve Embry felé fordulok.
A srác épp most fordul a másik felére. Így csupasz hátsó felét mutatva nekem. A körmömet rágcsálva elmosolyodok. Szememmel elindulok... izmos hátát figyelem, majd természetellenesen élénk tetoválásába akad a tekintetem.
Mintha csak égetné a bőrét a tekintetem, úgy fordítja felém a fejét. Fekete szemei közé nézek.
- Nem alszol?- kérdi ásítva, és két tenyerével megdörgöli az arcát. Fogom magam, és vissza totyogok, pólyámmal együtt leülök az ágyra.
- De.- nevetek fel. Imádom mikor félálomban beszélgetünk...Abba hagyja a dörgölést és kiles rám ujjai közül.
- Még korán van hozzá hogy biztosra vegyem...de úgy érzem te gúnyolódsz velem.- mondja mély, reggeli hangon. Kiráz a hideg.
Megint felnevetek.
- Biztosra veheted.- mondom, majd visszadobom rá a takarót, és a szekrényhez sasszézok hogy felfegyek valami kényelmeset.
- Ez...Ez koszos. A múlt héten ezt vettem fel az egyik átváltozáskor. El is van szakadva egy helyen.- ráza a fejét, mikor az ő részéből felemelek egy nagy barna pólót.
Aztán előveszek egy krémszínű kényelmesnek tűnő pulcsit. De vissza is hajtom mikor megráza rá a fejét.
Végül egy zöld vékony átlátszós anyagú pólóba botlik a kezem.
Mikor felemelem elvigyorodik. Lenézek magamra.
- Ó, Te javíthatatlan vagy- hajítom vissza a ruhadarabot. Kirántom az egyik hétvégi pulcsimat, gatyát, bugyit és elindulok tusolni.
- De tök jól állna. - kiáltja utánam, én pedig legyintve elmegyek tusolni.

Imádom ahogy a langyos víz felébreszt reggelente. Az új lakásunkban csak ilyen van. Meg a jéghideg. Engem nem zavar, viszont Embryt igen. Mert hogy meleg a teste...és ő a langyost is jéghidegnek érzni. Azt sem szeretni ha a hideg orrom az arcához dugom. Olyan mintha égő parazsat dobnánk a bőrünkre. Csak hidegbe. Mert hogy a meleget és a hideget a bőrünk ugyanúgy...áh mindegy. Csak imádom az a lényeg. Előbújt belőlem a tanítónéni vér. Tényleg! Új fejlemény: Tegnap voltam állásinterjún a La push-i általános suliban, és felvettek. Kapok egy osztályt. Szeptembertől. Elsősök. Annyira várom már, hogy használatba vegyem azokat a dolgokat amiket tanultam. És a diplomám végre ne csak dísz legyen. 15 nap van az iskola kezdésig. Pontosan. 15 nap múlva annyival kevesebbet leszek itthon. Amíg Embry elmegy mindenféle farkasos elfoglaltságra. Ő csak nagyon ritkán dolgozik felkérésre. Pénzért farag bútor menyországokat, és egyéb fából készült dolgokat. Pénz nélküli életet alakítottak ki a farkasok ide. Olyan házat, ami télen fűt nyáron hűt. Valami béléssel. Nem igazán tudom. Csak azt hogy itt egyféle időjárás van. Esős. És annyi. Kaja pedig...alig tudom betuszkolni a hűtőbe. Embry mindennap hoz haza valamit. Valami húst. Amit megcsinálok. Ilyenkor csam nevetek mahamon. Úgy élünk mint a nomádok.
Szépen megtörölközök, és felveszem a napi ruhámat, és vizes hajjal sétálok ki a fürdőből.
Dalolva megyek a konyhába hogy összeüssek valamit reggelire. El is kezdem. Már a tojás is a serpenyőbe van, amikor megvágom az ujjam a hagyma szeletelésénél.
- Franc...- motyogom, égy gyorsan zsepiért nyúlok. A vér csak úgy ömlik az ujjamból. Közben félek, hogy a tojás meg fog égni.
Embry sétál be a konyha ajtón. Telefonnal a kezében.
- Nem. Persze. Még itthon. 8-ra? Rendben....- mondja valakinek. Aztán észre veszi a bénázásom.
- Várj- teszi le a telefont a kredencre de nem rakja le. És hozzám sétál, hogy ujjai közé vegye az enyémet. Megtörölgeti a sebet, víz alá tartja. Én pedig közben villával kipöckölöm a tükörtojást a serpenyőből.
Embry újra a füléhez tartja a telefont, és elővesz egy sebtapaszt. Kikapcsolom a tűzhelyet, amíg letapasztja az ujjam.
- Persze. Aha. Mindketten. Helló- azzal elköszön, és bontja a vonalat.
- Ki volt az?- kérdezem összevont szemöldökkel és tálalom a reggelit.
- Jake - Sóhajt. Megvakarja a tarkóját, és villákat vesz elő.
- Tudom hogy nem tartozik rám ... de el kell menned?- kérdezem. Bólint egyet.
- Igen. De most neked is kell jönnöd. - mosolyodik el, és nekilát a tojásnak. Jóleső sóhaj hagyja el a száját, mikor belekóstól.
- Mi?- kerekedik el a szemem. Hogy nekem is? Egy vérfarkas találkozóra?
- Ühümm... Rachel...Vagyis Jake meghívott minket...mindkettőnket egy farkasos-bevésődéses összeröffenésre.- mondja tele szájjal. Én is elkezdek enni.
- Ez tök jól hangzik. Még nem voltam ilyenen. - lelkendezek.
- Tudom...vagyis tudjuk. Képzeld Claire is ott lesz. Az utolsóra nem engedte el az anyja. De most ott lesz az egész csapat. - mondja ászellemült arccal Embry. Mikor a családjáról beszél, mindig mosolyog.

Befejeztük a reggelinket és kimentünk a városba egy kicsit sétálni. Kézenfogva. Eleinte furcsa érzés volt ez, de napok alat megszoktam. Azt hiszem kijelenthetem: Sosem gondoltam hogy lesz egy normális pasim, aki vérfarkas!!! És bevésődött nekem. Vagy én vésődtem be neki? Ezt sosem tudom. Az a lényeg, hogy úgy szeret ahogy vagyok. És ez az érzés...fantasztikus.

Ezek után hamar besötétedett. Észre sem vettük, és órákat beszélgettünk haza fele a parton séta közben. Egyenesen a megbeszélt helyre mentünk. Ráérősen.
Mikor már csak pár méterre voltunk fényeket láttam a parton. És nevetgélés hangját hallottam nem messze Jacob házától.
- Úgy látszik itt vagyunk-  csapta össze a tenyerét és előre rohant a házba. Mintha hívták volna. Mielőtt odaérhettem volna a szépen megterített asztalhoz, Kim rohant hozzám hogy üdvözöljön. Állandóan ezt csinálja. Én pedig imádom érte.
- Sziaa..Már úgy vártunk.- rohan nekem, és hanyatt dőlök a homokban vele együtt. Nevetve fetrengtem a parton.
- Hát itt meg mi folyik?- tárja szét a karját Emily Claire-rel az oldalán.
- JOOOOOOOOOOY NÉÉÉÉNIIII- kiáltja el magát a kislány, aztán felénk kezd futni.
- Nenene - sikítok, de késő. A kupac tetejére ugrik. Nyögök egy hatalmasat, mikor kinyomja belőlem a szuszt.

/Embry/

Némán járkáltam a szobában. Fel s alá. Az agyam egyik fele azt hallgatta amit az alfa beszélt, míg a másik képtelen volt gondolkodni. Képtelen voltam másra gondolni. Idegesen kopogtam az ablakon, és megálltam. Kitartóan bámultam kifele a szakadó esőbe. Hogy képes az időjárás pont mindig eltalálni a hangulatomat?
Hogy vagyok képes ezen így felhúzni magam? Inkább egy másik hangra összpontosítottam. Egy vidámabbra. Egy nevetésre. Joy nevetése volt az. Elmosolyodtam.
- Nem vitatkozom. Felfedi a titkunkat. Veszélyt hoz ránk ha nem bír uralkodni magán.- mondja Jake. Megfordulok. Mind a könyves szobában ülünk a sötétben. Tisztán látom az arcukat. Jared egy könyvkupac mellett ül, Quil pedig mellette. Itt van mindenki.