A hangja mély, recés és bizsergető volt. Fel állt a szőr a kezemen, ahogy ki mondta ezt a szót. Nem tudom miért de elfogott egy furcsa érzés. Egy olyan, amivel még sosem volt dolgom. És épp ezért nem is tudtam hová tenni. Ekkor kínos csend támadt.
Amit végül a nővérem tört meg.
- Mi akkor nem is zavarunk a fürdésben. Nem baj ha elmegyek Embryvel? Majd estefelé hazajövök.- kiáltotta
- De mindjárt kész vagyok...Szálltam ki a kádból megint dideregve. Majd megfagytam, közben odatogyogtam a törölközőmhöz, és bebugyoláltam magam vele.
- Nem kell. Maradj nyugodtan. Mi elmentünk. Helló.- köszöntek.
Nagyot sóhajtva léptem ki
- Helló!..- Fújtam nagyot neki dőlve az ajtófélfának.

/Henryett/

- Ezt keresed?- szólalt meg valaki a hátam mögül. A kocsiban ültem, és a hang odakintről érkezett. Elmosolyodva dugtam ki a fejem a tövig lehúzott ablakon.
- Akkora simli vagy...- nevettem, majd kiugrottam a kis kocsimból.
Embry ott állt előttem kezében a telefonommal. Egy farmer volt rajta, és a sötétzöld pólója amit kétnaponta felvesz. Szexi volt ahogy ráfeszült a tökéletes izmaira.
Barna szemei engem pásztáztak. Azzal a hűséges szeretettel amivel engem szokott nézni.
Fülig szerelmes voltam ebbe a srácba. A humorát, a nagy szívét és a sok szeretetet imádom benne. Azt, hogy éjszakai bagoly...mért ne? A farkas is éjszakai állat.
Hoppá! Megszegtem a szabályt. Szóval már ti is tudtok róla. Vérfarkasok léteznek. Embry vérfarkas. Tulajdonképpen egy egész falkányi vérfarkas él Washington államban. Ezt két éve tudtam meg. Egy évvel azután hogy Joy elment egyetemre. Olyan büszke vagyok rá a diplomája miatt. És már előre félek, hogy itthagy augusztus végén.
Oda mentem a fiúmhoz, és átölve a nyakát megcsókoltam. Vagyis próbáltam volna, ha nincs elfoglalva a telefonommal. Nyomkodta, és ügyködött vele.
- Nem értek ehhez az izéhez...- kezdi rázni. Kiveszem a kezéből
- Túl nagyok az ujjaid. - vigyorgok rá.
- van mikor nem panaszkodsz rá. - nevetett.
- Na mi van, még nem vésődtem be?- pusziltam megint a szájára. Fél kézzel átkarolta a derekamat. Átnézett a fejem fölött, és láttam az arcán, hogy idegesíti ez a mondat. Pedig sokszor szoktam szekálni ezzel. Rettegek attól a naptól, mikor majd bevésődik valakinek. Úgy látom ő is. Nagyot sóhajtott.
- Ne is mondd. Huszonnégy vagyok lassan. Kevés esély van egy bevésődésre. - vonja meg a vállát.
- EGY bevésődésre? De hisz nem öregszel.- kérdezem. Megforgatja a szemét.
- Tudod mit gondolok erről az egész felfújt giccsről.- mondja félvállról.
- Könnyebben hagynálak itt ha tudnám hogy lesz veled valaki. - simogatom meg a karját. Csúnyán néz rám. Ha a tekintetével ölni tudja....
- Nem mész sehová. Oké? - puszilja meg a homlokom.
- Ahogy te azt elképzeled- nevetek és visszasétálok a kocsimhoz telefonnal a kezemben. Beülök majd indítok. Mellé tolatok a kocsival, és kihajolok az ablakon.
- Azért szeretlek. - mosolygok rá. Ő válaszképp egy csókot nyom a számra.
És már ott sem vagyok.

/Joy/

Aznap hamar aludtam el. Bár mindenfélén járt az agyam, és még bőgtem is egy kicsit. De elaludtam. Álmomban viszont sehol sem voltam. Csak lebegtem. És úszkáltam. A nyugalom végtelen tengerében. Hú de költöi lettél Joy!
Szóval csak kimerített a repülőút.

Másnap viszont annál gyűröttebben keltem. Henryett még otthon volt. A reggelijét ette. Dobozos müzlit. Huh! Akarva-akaratlanul is látványosan elfintorodtam. Végig futott a hideg a pizsamás karomon.
- Nyugi azért nem olyan rossz- tett egy adag műanyagot a szájába mosolyogva.
Rá mosolyodtam, és közelebb léptem hozzá, hogy puszit nyomjak az arcára.
- Este főzök valami finomat neked ha szeretnéd- kockáztattam meg.
- Te tudsz főzni?-
- Hát...A koleszban magamra voltam utalva. Van amit még anya mutatott. - vontam meg a vállam.
- Értem...Hát az az igazság, hogy este nem leszek itthon. Lemegyek...La Pushra és...szóval ne várj haza. - húzza el a száját.
Nagyot sóhajtva nyitogatom a polcokat. Az egyikben találok is egy glutén mentes házi kekszet. Ah! Tényleg! Itt mindig glutén mentes. Most komolyan minden alkalommal, amikor normálisat akarok enni, el kell kocsikáznom a városba majd vissza?
De azért bele kóstoltam. Az egész egy adag fűszerpor volt. Köpködve rohantam a csaphoz, amikor Henryett kiabálta, hogy elmegy, majd el is tűnt.