/Két héttel később/Josephine Leclerc szemszöge/

Az elmúlt két hét nagyon lassan akart eltelni a kórházban, úgy hogy a fekvésen kívül nagyon sokat nem csináltam, de tudtam, hogy a sok pihenés kifizetődik azzal, hogy a babámnak nem lesz semmi baja. Aki a tegnapi nap átlépett a 13. hétbe ezzel lezárva az első trimesztert és a kritikus időszakot, amiben még elvetélhetek. Kórházban tartózkodásom alatt nem telt el úgy nap, hogy ne lett volna látogatóm. Max bekerülésem utáni két nap tudott jönni mivel utaznia kellett tovább a Formula 1 következő helyszínére, de azóta naponta többször is hívott és a vizsgálatok nagy részén videóhívásban jelen volt. Charles szintén elutazott pont, mint a többi pilóta így vele is csak üzenetben és hívásokban tudtam tartani a kapcsolatot. Állandó vendégem anya, Arthur és Lauren voltak, akik mindennap jöttek és szórakoztattak. Max szülei és testvére, akikkel a házasságunk alatt nagyon jól kijöttem is megkérdezték többször, hogy jól vagyok-e.

A következő pár órában lesz még egy utolsó vizsgálat és végre elhagyhatom a kórházat és haza mehetek. Gondolataimból az ajtó nyitódása szakít ki.

-Üdvözlöm Leclerc kisasszony, Dr. Harris vagyok, Dr. Armand szabadságon van a héten és helyettesítem, ezért ma én fogom megvizsgálni, mielőtt elhagyja a kórházat. – ül le az orvos az ultrahanggép mellett lévő székre.

-Üdvözlöm Dr. Úr!

-Akkor nézzük meg, hogy viselkedik a gyermeke. – nyom gélt a hasamra majd bekapcsolja a gépet és erőteljes szívdobogás hangja tölti be a teret – Hm, ez érdekes. – ráncolja a szemöldökét.

-Baj van? – kérdezem rémülten.

-Ms. Leclerc a lapjain eddig az volt, hogy egy magzat van a méhében, de most az ultrahangon tisztán látszik, hogy kettő gyermekkel várandós. – nézi felváltva az eddigi eredményeimet és az ultrahanggép monitorját.

-Ez, hogy lehetséges? – kérdezem mikor realizálom magamban a hallottakat.

-A B magzat ezek szerint eddig elbújt a testvére mögött és nem láthattuk a felvételeken. – magyarázza – Neki is erős a szívhangja. Nyomtatok képet erről a felvételről is, hogy megmutathassa az apukának is.

Ezután kezembe adta a fotókat és felkelt.

-Aláírom a zárójelentését és elhagyhatja a kórházat. – hagyja el a kórtermet, majd őt váltva egyből jön Lauren is.

-Szia Jo. – lép be a szobába – Miért nézel úgy mint aki rémeket látott?

-Két baba van bennem. – mutatom neki a képet.

-Hogy mi? – kerekednek ki a szemei.

-Ikreket várok, és még ma elhagyhatom a kórházat. – kelek ki az ágyból, hogy összepakoljam a cuccaimat.

-Mondjuk annyira nem meglepő, hisz te is egy ikerpár egyik fele vagy. – mondja.

-Logikus amit mondasz. Max már egy gyerektől is megrémült, nem hogy kettőtől. – nevetem el magam.

-Na azt megnézem mit kezd, majd egyszerre két síró csecsemővel. – nevet velem ő is.

-Mondjuk sokat lehet, hogy nem lesz vele hisz ott van neki a verseny amitől az év majdnem 80 százalékát utazással tölti, meg nem is élünk együtt, nagyrészt egyedül fogom őket nevelni, ha megszületnek.

-Nem fogsz unatkozni a következő 18 évben az biztos. – nevet Lauren – Gyere pakoljunk össze gyorsan és hagyjuk el ezt a helyet.

Pakolás közben behozta az egyik nővér az aláírt zárójelentést, majd miután végeztünk elhagytuk a kórházat, aminek két hétig a vendége voltam.

-Mikor mondod el Maxnek a hírt? – kérdezi Lauren mikor már a Monte Carlo-i forgalomban araszolunk Charles lakása felé. Közben írok egy üzenetet Maxnek.

Josie üzenete: Kiengedtek a kórházból, Lauren hazavisz. Majd beszélünk.

-Amilyen hamar csak lehet szerintem. – mondom elgondolkodva – Tudom, hogy rosszul esett neki, hogy ilyen körülmények között kellett megtudnia, hogy édesapa lesz. Ezt a hírt most szeretném jól közölni vele.

-Ebben egyet kell, hogy értsek veled. – bólogat vezetés közben – Hogy tervezed?

-Az orvos szerint már szabadon utazhatok és a megfelelő mennyiségű pihenés mellett azt csinálok, amit szeretnék. – nyitom meg telefonomon a Formula 1-es versenynaptárt.

-Ez jó hír.

-Igen, ezért azt tervezem, hogy a következő futam után mondom el neki a hírt. Ami, ha jól látom – pörgetem telefonomban az eseményeket – Magyarországon lesz, eljössz velem? Nem szeretnék egyedül utazni.

-Még szép, hogy jövök, Budapest az egyik kedvenc városom. Mikor indulunk? – pörgött fel Lauren az utazás ötletére.

-Szombat reggel, ha megfelel neked. Foglalok repülőjegyet. – nyitom meg telefonomon a repülőjegy foglaló alkalmazást, ami a 4 nappal későbbi időpontra beállított repülőgép járatokat mutatja.

-Nagyszerű, – parkolja le az autót a lakás előtt.

-Köszönöm szépen a fuvart. Feljössz? – nyitom ki a jármű ajtaját.

-Persze, hisz még szállást és repülőjegyet kell foglalnunk. – száll ki az autóból, majd miután bezárta elindulunk a lakásba.

/Max Verstappen szemszöge/

Tegnap érkeztünk meg Ausztriából Budapestre a Magyarországon rendezendő futamra. Ma pedig már az első tesztköröket is letudtuk az autókkal. Szerdán pedig folytatjuk tovább, hogy minél tökéletesebb legyen az autó.

Fáradtan sétálok ki már sötétben a számomra fenntartott motorhomeból, mikor feloldom a telefonom, ami egy olvasatlan üzenetet jelez Josietól.

Josie üzetene: Kiengedtek a kórházból, Lauren hazavisz. Majd beszélünk.

Arcomon ezer wattos mosollyal írom neki kérdéseimet.

Max üzenete: Minden rendben volt a vizsgálaton? Egészségesek vagytok? Hallottad a szívverését? Kaptál új képeket a babáról?

Lehet kicsit megrohamoztam kérdéseimmel, de nem lehetek ott, hogy saját szememmel lássam és tapasztaljam meg a dolgokat, mint egy olyan leengő apuka aki a foglalkozása miatt nem utazik szinte minden héten másik országba. Ezért, ha üzeneten vagy telefonbeszélgetésen keresztül is, de muszáj tudnom minden apró történésről ami Josieval és a gyermekemmel történik. Az első ultrahangképet amit Josie majdnem vetélése után készítettek a pénztárcámban tartom a legnagyobb titokban, hisz terhességéről az akkor ott jelenlévőkön, a családomon és Laurenen kívül senki sem tud. És ez így van jól, mert ha kitudódik ránk fog szállni a média, ami nem tesz jót a Josieval igen ingatag lábon álló kapcsolatomnak, ha a jelenlegi helyzet nevezhető bárminek is. Egyedül Christiannak fogom, majd elmondani a megfelelő időben. Ő az egyetlen akiben teljesmértékben megbízom.

Gondolataimból a telefonom rezgése szakított ki.

Josie üzenete: Igen hallottam. Nagyon erős a szíve. Nem kaptam most képet sajnos.

Max üzenete: Felhívhatlak?

Josie üzenete: Majd csak holnap ha nem probléma, mert már nagyon fáradt vagyok.

Max üzenete: Rendben. Akkor, majd holnap beszélünk jó pihenést!

Üzenetem után telefonomat nadrágom zsebébe tettem, majd a parkolóban helyet foglaló autó felé veszem az irányt, hogy visszamenjek a szállodába.