2020. szeptember 27. vasárnap /Monaco/

Ma van a Monacoi Nagydíj napja. Testvéremnek tett ígéretemhez hűen, miszerint a Scuderia Ferrari garázsában nézem a futamot.

Reggel egy laza ruhát választottam, ami rásimul az alakomra. Terhességem 10.hetében járva jelenleg lapos hasam nem kelt semmilyen feltűnést ezért még szabadon választhatom ki mit veszek fel. Terhesség, még mindig barátkozok a kifejezéssel. Mindig is szerettem volna gyermeket szülni, de soha eszembe nem jutott volna, hogy pont a válásom után következik be. Az utóbbi egy hétben elég sokszor jött rám a hányinger. Charles és Lauren szerint mielőbb el kellene mennem orvoshoz, hogy megtudjam, hogy egészséges-e a baba, de ami mindennél fontosabb, közölnöm kell a hírt volt férjemmel Maxxel is. A testvéremmel és a legjobb barátnőmmel folytatott beszélgetések alatt tudatosult bennem, hogy semmiképpen sem szeretném elvetetni a babát. Ha Max nem akarja akkor boldogok leszünk mi ketten is. Leszek én számára mindkét szülő, hogy boldog legyen.

Felöltözve szobámból egyenesen a konyha felé vettem az irányt, ahol a pulton Charles kézírásával egy üzenet várt rám. „Elmentem a pályára, majd gyere. NE KÉSS!" – Charles. Az utolsó mondat csupa nagybetűvel volt írva. Meg sem lepődök, ikertestvéremnél jobban senki nem utálja szerintem a késést. Iskolás korunkban nem egyszer hagyott otthon reggel, csak azért, hogy nem késsel el az órájáról.

11-re kell kiérnem a pályára, a tűzhely felett lévő óra pedig délelőtt 10 órát mutatott. Ebbel lehet nem lesz pontos érkezés. Reggelim komótos elfogyasztása közben telefonomon megnéztem az aktuális híreket és lecsekkoltam a közösségi médiát is. Szinte az összes Formula 1-es pilótával kölcsönösen követjük egymást az Instagramon az első pár sztoriban ők szerepelnek, ahogy készülnek a mai versenyre.

A reggelim elfogyasztása után kiveszem a bejárat melletti szekrényből az egyik szandálomat és felveszem. Táskámba gyorsan beleszóróm a telefonommal együtt a pénztárcámat és a belépőkártyát, amit még tegnap kaptam Charlestól, hogy ma be tudjak menni a paddockba. Miután ez a művelet sikerült, bezártam a bejárati ajtót, majd a kocsimhoz megyek, hogy el tudjak indulni.

A forgalmi dugónak köszönhetően már jócskán elmúlt 11 óra, mire sikerült a futam helyszínén leparkolnom. Autóm bezárása után a beléptetők felé veszem az irányt miközben kiveszem a táskámból a kártyát amit fel kell mutatnom.

-Kisasszony a kártyáját legyen szíves. – mutatja az egyik ott dolgozó, hova kell érintenem a beléptető panelen a kártyám.

Az odaérintés után zöld helyett piros X jelzést mutat a képernyő.

-Sajnálom hölgyem, nem engedhetem be, ha érvénytelen a kártyája. Kérem fáradjon arrébb. – közli velem a középkorú férfi.

-Egy pillanat legyen szíves, felhívom a testvéremet, tőle kaptam a kártyát, biztos tudja mi történt. – tárcsázom Charles számát.

-Szia Charles vagyok, jelenleg nem tudok beszélni kérlek hagyj üzenetet. – hallatszik testvérem hangja a hangpostán keresztül.

Ezt nem hiszem el, csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy még egy beléptetésen se tudok átesni.

-Nem elérhető, felhívná a Ferrari garázsát, hogy Charles Leclerc testvére vagyok, és nem tudok bejutni? – nézek rá szempillámat rebegtetve, ugyanis nincs jobb ötletem, hogy jussak be.

-Kislány ne szórakozz már velem, próbáltak itt már okosabb húzással is átjutni a Charles Leclerc fanatikusok, de nekik se sikerült. Majd legközelebb próbálkozz. – ezzel kiadta az utam.

-A hölgy velem van. – hallatszik egy számomra igencsak ismerős hang a hátam mögül.

-Mr. Verstappen ne haragudjon, de nem engedhetek be senkit se akinek nem jó a kártyája. – mér végig lenézően a férfi – A kisasszony Charles Leclerc testvéreként próbálkozott bejutni.

-Morty, a hölgy tényleg Charles testvére. – mondja Max szórakozva a szituáción - Plusz még a volt feleségem is. – nevet a helyzeten.

-Ohhh... Ezesetben felírom az ön vendégeként a hölgyet. Egy nevet szeretnék csak kérni. - mondja Morty, majd rám néz a tabletről.

-Josephine Leclerc.

-Tessék egy vendég kártya. – nyújtja felém új kártyámat miután bepötyögi a nevem a tabletbe.

-Köszönöm szépen. – léptem be a biztonsági kapun, Max pedig jött utánam.

-Egy darabig néztem volna még a szerencsétlenkedésedet. – nevetett mögöttem volt férjem.

-Igazán hálás vagyok a segítségért. – nézek rá.

-Ugyan, ez semmiség. – legyint egyet – Tudod, hogy bármikor segítenék.

Ez a közvetlenség volt az, ami miatt beleszerettem évekkel ezelőtt.

-Tudom. –mosolygok rá.

-Visszaváltoztattad a neved. – néz mélyen a szemembe Max.

-Nem tűnt helyesnek, hogy használjam a válás után. – nézek le a földre.

Mielőtt reagálhatott volna két mosolygó alak ugrott elénk.

-Nocsak – nocsak Verstappenék újra együtt, lehet nem is igaz a válás híre? – kérdezi Lando Norris.

-Igaz a válás híre. – válaszol Max helyettem.

-Akkor miért sétálgattok kettesben? Azt hittük fasírtban vagytok. – vakarja a fejét Pierre Gasly.

-Charles rossz kártyát adott és nem akartak beengedni, Max pont akkor jött és segített. – magyarázom.

-Nem is az öcséd lenne, ha nem szúrja el a beléptetőd. – nevetett Gasly.

-Bátyja, kedves barátom bátyja, 8 kerek perccel idősebb vagyok. – lép mellénk az emlegetett.

-De észt nem nagyon kaptál azzal a 8 perccel haver. – oltja le Lando Charlest.

-Marha vicces. – dünnyög ikertestvérem – Ne haragudj a kártya miatt.

-Semmi probléma, Max pont akkor jött és segített. – felelek Charlesnak.

-Minden rendben? – néz rám mindent tudó tekintettel a testvérem, hisz Laurenen kívül, aki ugye most nincs jelen ő tud egyedül a terhességemről.

-Igen Charles, ne aggódj. – bólintok neki.

-Ne lazsáljatok gyerekek, kivel fogok versenyezni, ha ti csak itt álltok és néztek? – lép oda hozzánk viccelődve a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton, aki a hírek ellenére jó kapcsolatot ápol szinte az összes versenyzővel.

-Megjött a nagypapa. – viccelődök Lando.

-Adok én neked nagypapát mindjárt. – csapja fejbe viccelődve Lewis, mi többiek pedig csak nevetünk a történteken.

-Lewisnak igaza van, menjünk a helyünkre srácok. – adja meg a végszót Max, majd mindannyian a megfelelő irányba megyünk, én Charlesszal a Ferrari garázsába.

A következő néhány órát Charles motorhomejában töltöm. Ott nézem a futamot is a nagyképernyős tévén. Amit nagy küzdelem árán Max nyer, utána Lewis, majd pedig Charles ér be a célba, akire mérhetetlenül büszke vagyok.

Felállva az eddigi helyemről egy erős szúrást érzek a hasamban, amitől összerogynak a lábaim. Összeszedve minden energiámat kimegyek a garázs hátsó bejáratán és elhagyva a verseny helyszínét a parkolóba megyek az autómhoz, hogy minél előbb haza tudjak menni pihenni, nehogy valami baja legyen a kisbabámnak.

Már majdnem az autómnál vagyok mikor megszédülök és fekete pöttyök kezdenek táncolni a szemem előtt, majd már csak a beton melegét érzem a hátam alatt.

-Valaki hívjon mentőt! Gyorsan!! – kiabálja egy hang, majd mindent elborít a sötétség.