Comicon [Aaron Taylor-Johnson]
Sziasztok itt egy újabb "Képzeld el! " történet. PromiseLeila kérte. Remélem tetszeni fog! 😘
Izgatottan lépsz be a két szárnyas üvegajtón, közben pedig ámulva vezeted körbe a tekinteted a helyen. Rengeteg filmes, videojátékos és képregényes hős van itt, de akik téged a legjobban érdekelnek azok a Marvel Studios paneljénél vannak.
Hogy kik? Persze, hogy a Bosszúállók 2 szereplői. Rengetegszer láttad már azt a filmet és nem is tudod megunni. Egyrészt azért, mert túlságosan szexi szereplők játszanak benne, másrészt pedig úgy gondolod, hogy a lehető legjobb a csapat hangulata és akármennyire is eltérő személyiségek vannak benne, akkor is egy összetartó családra hasonlítanak.
Ezzel persze nem csak te vagy így, hanem rengeteg sokan mások is.
Nagy levegőt véve elindulsz a kis hátizsákoddal a póló alját szorongatva.
Külön erre az alkalomra készítetett pólót viselsz, amit a három kedvenced miatt vettél meg.
Az eleje teljesen olyan, mint Vasember páncéljának elülső része, a háta viszont két hősnek ad helyet. A kék alap nem a megszokott. Egy jól ismert melegítő felső vékony, fehér csíkokkal, a hátad közepén pedig egy Amerika Kapitány pajzs van nyomva mintának.
Ránézel az órádra és csak most veszed észre, hogy hamarosan kezdődik velük az interjú, aztán aláírás következik a Backstage-ben, ahová neked is szól a jegyed.
Megkeresed a termet és leülsz a talán hónapokkal ezelőtt megvett helyedre.
Szerencsésen még a színpadhoz is közel vagy, amitől most még izgatottabb vagy, mint eddig bármikor.
Azért csak valljuk be a kedvenc színészeidet fogod látni, akikre felnézel és mondhatni miattuk élsz, így alig várod, hogy láthasd őket testközelből.
Leülsz a helyedre, ami a második sorban található és várod, hogy kezdődjön.
Pillanatok múlva megjelenik egy férfi az állványnál.
1 perc után tudod realizálni, hogy az amire már évek óta vártál, most megtörténik.
Arra sikerül feleszmélned, hogy Robert Downey Jr. két csokor rózsát dob a közönségbe, ebből pedig kettő téged talál el.
Látod a melletted ülő lányon, hogy mennyire csillog a szeme, így az egyik virágot átadod neki mire könnyező szemekkel ölel meg, miközben megköszöni neked.
Visszafordultok mindaketten a színpad felé.
Már elég sok szereplő fent van a székek mögött, viszont ekkor az a személy fut be aki körül forog a világod. Ő pedig nem más, mint Aaron Taylor-Johnson.
Néhány másodpercet kihagy a szíved a mosolyától, amit úgy próbál kompenzálni a ketyegőd, hogy 200-zal indul újra.
A közel 24 perc, amit végigülsz mesébe illően telik.
Néha-néha összenéztek a barna hajú sráccal. Ilyenkor te fülig pirulsz ő pedig mindig jót mosolyog ezeken a pillanatokon.
Ránézel az órádra és látod, hogy alig van időd hátra menni a Backstage-be.
Gyorsan felállsz, majd elindulsz a színfalak mögé, de egy nagydarab biztonsági őr megállít.
- Jegy nélkül nem engedhetem be kisasszony - figyelmeztet, miközben továbbra is a távolba mered.
- Oh elnézést! Itt is van - veszed ki a táskádból a belépőt.
A férfi végighúz a kártyán egy olvasót, ami csipogó hanggal jelzi, hogy igenis, érvényes a jegyed.
- Bemehet, de még nincs itt senki - vág értetlen fejet.
- Tudom. Épp ezért jöttem most - vigyorogsz, mire látod, hogy neki is leesik.
- Érezze jól magát a találkozón - lép arrébb a megtermett biztonsági te pedig belépsz a helyiségbe, ami még teljesen üres.
Izgatottan jársz-kelsz, de mikor meghallod a tapsot tudod, hogy rövid időn belül mindenki akinek van jegye az oda fog tolakodni.
Nagyot sóhajtasz és a kis füzetedre nézel. Már csak szinte az ő aláírásuk kellene hogy beteljen, de most elvesztetted az összes hitedet.
Ahogy egyre többen csődülnek be az ajtón úgy fog el téged a rettegés a bezártság érzése miatt.
Szinte mindenkin átvergődsz a falig, ahol egy kicsit több levegőhöz jutsz, viszont így tényleg nem adódik alkalmad odamenni a szeretett férfiakhoz és nőkhöz.
Szomorúan andalogsz ki a teremből, de a biztonsági őr megint megállít.
- Mi a baj kislány? - szólít le.
- Nem szeretem a tömeget - válaszolod lehangoltan. Hátra nézel és látod, hogy a kedvenc színészeid még csak most érnek oda.
Szomorú, szinte könnyes szemmel nézel feléjük ők pedig sorban visszapillantanak rád, utoljára pedig Aaron megy be, akin kedvtelenséget látsz ahogy azokba a gyönyörű, kék szemeibe nézel, majd ő is eltűnik az ajtó mögött.
- Úgy látom - szólal meg megint a nagydarab biztonsági -, hogy van valami köztetek - mosolyog sejtelmesen.
- Nem nincsen - pirulsz el - Csak nagyon régen látni akartam már őket, most itt lenne a lehetőség, de rettentően szerencsétlen vagyok és biztos elájulnék vagy rosszul lennék vagy más valami.
- Robert és Chris biztos örülnének neked - utal kuncogva a pólóra, amit viselsz.
- Ők a kedvenceim - mosolyogsz - Még persze Aaron, de ő tényleg a legjobb.
- Biztos nem akarsz visszamenni? - kérdez rá a hapsi utoljára, de nemlegesen rázod meg a fejed, miközben a cipődet vizslatod.
- Rendben - egyenesedik ki, te pedig lassan elsétálsz.
Az egész épületet elhagyod, majd közeli egy kávézóba mész.
Kikéred magadnak a kedvenc koffeinbombád és fizetés után lassan kortyolgatva hagyod el az épületet.
Elsétálsz a legközelebbi padhoz, ahová le is ülsz, miközben azon gondolkozol, hogy lehetsz ilyen szerencsétlen. Itt lehetett volna a nagy esélyed találkozni életed szerelmével és a példaképeiddel, de megfutamodtál.
Percekig rágod magad ezen és csak a könnyeid megállíthatatlannak tűnő patakzására eszmélsz fel.
Gyorsan megiszod a maradék kávédat is majd felállsz, de valaminek -vagy inkább valakinek- nekiütközöl.
Sűrű bocsánatkérések közepette akarod kikerülni, de az illető a karodnál fogva húz vissza, s a szemeidbe néz.
- Miért nem maradtál ott a színfalak mögött? - kérdezi kedvesen. - Senki nem vette volna rossz néven, ha maradsz - mosolyodik el kisfiúsan, amitől elolvadsz legbelül.
- Nem szeretem a tömeget - vallod be pirulva, s mivel nem állod a tekintetét lehajtod a fejed.
- Akkor lehetséges lenne, hogy eljössz velem kávéért? Így nem kell várnod és találkozhatsz velünk is - ajánlja fel kedvesen, amit el is fogadsz, így együtt mentek egy közeli kávé házba, majd vissza közben pedig összebarátkoztok, amiből később randik is lesznek.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro