Na sziasztok! 👋🏻
Megint itt vagyok egy új résszel, ami ezúttal Loki központú.
Ezt a kis szösszenetet Aurora120 - nak ajánlanám.
Köszönöm az első részhez írt lelkesítő kommenteket. Ha azok nem lettek volna, valószínűleg ez sem kerül fel ilyen hamar.☺️

(F/L) - a gyerek neme

Jó olvasást!

Képzeld el...

-Ez is a te hibád! Te meg az a démoni spermád az oka, hogy ennyire fáj! - vágod a szavakat a kezedet szorongató Lokihoz, majd érzed, hogy jön a fájás és a nyomással egyszerre egy nagyot kiáltasz. Már 2 órája vajúdsz, de egyszerűen nem akar megszületni az a gyerek. Jelenleg mindenkire dühös vagy. Lokira, hogy ezt tette veled; Friggára, amiért nem figyelmeztetett; Odinra, Thorra, az egész világra. Még a gyönyörű arany -milyen másmilyen? - díszítésű szoba is rondának tűnik, pedig eddigi életed során mindig lenyűgöztek az aprólékosan kidolgozott részletek. Asgardon elég fejlett az orvoslás, de te persze azt választottad, hogy "természetesen" szülöd meg a gyereket. - Ha ennek vége az életben nem érhetsz hozzám még egyszer! - mondod, mikor felé fordulsz. Ő csak elnézőn mosolyog és kisimít egy kósza tincset a homlokodról.
-Rendben Kedvesem. - mondja békítő szándékkal, de ez csak még jobban felhúz.
-Rendben?! Talán nem vagyok elég jó hogy... - azonban nem tudod befejezni a mondatod, mert megint jön egy fájás. Nyomás közben újabb kiáltás szakad ki belőled.

6 órával késöbb

Úgy érzed ennek sosem lesz vége. A fájások, a velük járó kín és a reménytelenség is hatalmába kerít. Hogy tud ennyi gondot okozni egy ekkora kisember?! Nem érted, de egyre jobban fáradsz és érzed, ahogy elszáll minden erőd. Loki felé fordulsz, aki a nyugalom mintaszobra, de te látod a szemében az idegesség jeleit.
-Loki?
-Igen? - kérdezi és letörli a homlokodról az izzadságot. Még egy gyenge mosollyal is megpróbálkozik.
-Fáradt vagyok. - mondod elfúló hangon. A tekintetébe most az idegesség mellé egy kis félelem is vegyül.
-Rendben. Semmi baj. Mindjárt pihenhetsz. Már csak egy kicsit kell kibírnod. Aztán pihenhetsz. Csak egy kicsit tarts még ki. - mondja. Megint jön a fájás és érzed, hogy nyomnod kellene, de már alig tudsz erőt összekaparni hozzá. Még mindig nincs vége.
-Loki, félek. - ha lehet most még vékonyabb hangon szólalsz meg. Erre a mondatodra a szeme fátyolos lesz és látod, amint eluralkodik a vonásain a félelem és a kétségbeesés. A homlokát a tiédhez támasztja és remegő hangon szólal meg:
-Nem, nem. Az én erős és bátor királyném nem félhet. Sikerülni fog. Csak egy kicsit tarts még ki. Kérlek! - újra itt a tolás ideje és érzed, hogy valami megváltozott.
-Már látom a fejét. - mondja az egyik orvos és elkezd matatni odalent. Loki megkönnyebbülve fújja ki az eddig benttartott levegőt, ami megcirógatja az arcod.
-Már épp ideje volt. - válaszolja egy másik és előkészít a takarót, amibe a kisbabád fogják beletekerni.
-Gyerünk, még egy nyomás ész kész is van. - néz fel a szülész és te a megkönnyebbüléstől sírni tudnál. Loki bíztatón rádmosolyog és egy csókot lehel az arcodra. Megint eljött az ideje az összehúzódásnak és az összes megmaradt erődet beleadod, majd lent ürességet érzel. Hirtelen hangos sírás hangja vízhangzik a teremben. Fáradtan dőlsz vissza a párnákra, de közben egy kis mosoly játszik az ajkaidon. Az orvos felétek fordul egy kupac törülközővel a kezében. - Gratulálok egészséges (F/L) született. - jelenti be, de a homlokát ráncolja, ami egy kis aggodalommal tölt el, azonban a (F/L)-od születése ipelnyomja az összes kétséged. - Fenség, szeretné átvenni? - Lokinak se kell több, már talpon is van és három lépéssel szeli át a termet, hogy (F/L)-t a kezében tarthassa. Mikor azonban lenéz a kezében tartott csöpségre, neki is az aggodalom ráncai jelennek meg a homlokán. Erre már tényleg kezdesz aggódni, de most is félresöpröd és feljebb tornázod magad, majd kinyújtod felé a karjaid.
-Loki, hozd ide kérlek. - mondod egy halvány mosollyal kísérve, de mikor rádnéz, a kétség is megjelenik a szemében. Nem indul el feléd, csak néz rád, mintha latolgatna valamit. A szeme közted és a gyereketek között ingázik - Loki? Kérlek mutasd meg. - még egyszer rád, majd a picire néz és egy amolyan lesz-ami-lesz sóhajjal az ágyhoz lép. Óvatosan a kezedbe adja a kicsit. Mikor meglátod a fehér törülközőből kibukkanó kis kék testet elfutják a szemed a könnyek és olyan boldogságot érzel, mint még soha.
-Hát szia, te gyönyörűség. - mondod halkan és mikor nyüszögő hangot ad ki nem bírod tovább és elsírod magad. Ránézel Lokira, hogy megosszátok ezt a különleges pillanatot, de még mindig aggodalmas a tekintete. - Na jó. Mi a baj? - kérdezed tőle, miközben lehervad a mosoly az arcodról. Látod, hogy vonakodik kimondani.
-Pont olyan, mint én, mikor a Jöttümn alakomban vagyok. - suttogja aggodalmasan.
-Még jó, hogy olyan, mivel a (F/L)-d. - mondod és összeráncolod a szemöldököd. Nem érted a viselkedését. Megint a kisbabádra nézel és megcirógatod az arcát. A feje követi az ujjad vonalát és ezen muszáj kuncognod.
-Nem zavar? Nem undorodsz tőle? - a kérdés annyira megdöbbent, hogy abbahagyod a mozdulatot és teljesen lefagysz. Végül a férjedre nézel és a szemeid kistányér méretűre tágulnak.
-Már hogy a francba undorodnék a saját gyerekemtől?! - kérdezed folytott hangon, mert próbálsz nem kiabálni a gyermek miatt.
-Félvér. - ettől az egy szótól villámcsapásként ér a felismerés. Saját félelmeit vetíti ki a gyerekre. Még mindig benne van az a tüske, hogy ő más, ezért nem fogadják el, hogy neki nem jár szeretet. Megcsóválod a fejed és szomorú mosollyal kezded megint cirógatni a fiad arcát.
-Csak nézz rá. Egyszerűen tökéletes. Egy kisangyal. - suttogod, majd megint Loki felé fordulsz. Könnyek csorognak le az arcán. - Akárcsak az apja. Bár azért néha a hülye ötletei miatt megfolytanám. De szeretem. Feltételek nélkül, akárcsak a (F/L)-om - hüvelykujjaddal letörlöd a könnyeit, mire ő a tiédre teszi a kezét és belecsókol a tenyeredbe.
-Szeretlek. Mindennél jobban. - mondja. Átkarolja a vállad és együtt nézitek, ahogy (F/L)-ok elalszik.

Ui.: ez a kép segített ezt kitalálni 👇🏻