Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

9. Fejezet

~Melanie Sanders~

Boldog voltam, igazán boldog. Shawn mellett csak vigyorogni lehet és nevetni, a vele töltött idők alatt, nem gondolsz másra. Se a múltra, a jövőre és a következményekre sem. Csak élsz. Nem a mának, csak annak a pillanatnak, és próbál az ember minnél többet kiélni ezekből a pillanatokból, mert egyszer ezek is elmúlnak, ám hogy a jövő mit tartogat, nem érdekel. Majd lesz valami. Tudjátok van ez a mondás; Ember tervez, Isten végez. Na, nem azért mert annyira nagy hívő lennék, de őszintén... Ha úgyse biztos hogy az lesz, amit te eltervezel, akkor minek tervezzek egyáltalán? Majd lesz valami, valami, amit Isten tervez velem és ha úgy lesz, véghez is viszi. Csak megkönnyítem magamnak és neki is, hisz nem kell az én terveimet romba döntenie és egy újat felépíteni.
Még a gépen bekötötte a szememet egy kendővel, állítása szerint az a meglepetés, amit nem látsz, csak a megfelelő pillanatban. A gép elkezdett leszállni lassan.
-Shawn, most leszállunk vagy zuhanunk? -pánikoltam.
-Leszállunk, Mel! Nyugi. -rá morogtam.
-Nem a te szemed van bekötve...-amióta elindultunk nevet rajtam. Vagy vigyorgott, amíg láttam is valamit...
-Igen, mert a te számodra lesz meglepetés. Na, már szállhatunk is ki.
-Ó, leszedhetem? -csillant fel a szemem...mármint a kendő alatt.
-Nehogy leszedd! Még marad, Melanie!
-Na, ne mááár! -sipítoztam.
-Oh, ha tudtam volna hogy ilyen vagy. -próbáltam bele bokszolni a karjába, ám csak a levegőt paskoltam.
-Na, gyere te nindzsa! -fogta meg a karom. Kiléptem, vagyis inkább kiestem a gépből.
-Hé, óvatosan! Oké, akkor... Karoljon belém, hölgyem és indulhatunk.
-Milyen udvaris! -megfogtam a karját és botladozva követtem.
Már vagy 10 perce gyalogoltunk, és engem egyre jobban szétvetett az izgalom.
-Shawn, oda értünk?
-Már csak egy picit... Nagyon picit, nagyon-nagyon picit, na még pár lépés és... -ekkor vízcsobogás hallatszott, egyre közelebbről.
-Shawn, ez... Oh, édes istenem, had szedjem! -ujjongtam. Mögém lépett, és a kezével félre söpörte a hosszú, dús hajamat, ami a vállamra omlott, majd kikötötte a kendőt. Ami lehullt szemeim előtt. És elém tárult a csodás látvány. A víz hömpölygött le a szikláról, ó és a víz csillogott a napsugár fénye alatt. Mélyet szippantottam a levegőből, mintha csak boldogság keringene abba.
-Ez... -elakadt a szavam.
- Az Athabasca-vízesés.
-...csodás! -gyenge és nem eléggé hozzáméltó szó volt, de csak ennyit bírtam kinyögni. A szemeim elhomályosodtak, és a szemem sarkában előbújt egy kicsorduló könnycsepp. Magam sem tudom pontosan, miért is. De mint a szám, a szemem is úgy mosolygott. Már vagy ezredjére borúlok Shawn nyakába.
-Mendes, mit teszel velem? Hmm? -homlokon csókolt, majd kissé eltolt magától hogy a szemembe nézhessen. Óvatosan ért arcomhoz, és törölte le a kósza könnycseppet. Majd gyorsan elhúzta a kezét és rám mosolygott.
-Lemegyünk egészen a vízesés széléhez?
-Naná! -boldogan kéz-a kézben szaladtunk a lefelé vezető kis ösvényen.
-Verseny a vízig? -bólintott és én már rohantam, mint egy eszeveszett kisgyerek.
-Te kis csaló! Egyszerre kellett volna elindulnunk, csak úgy igazágos! -próbált beérni, de csak próbált.
-Kellett volna, de már mindegy. Úgy is én győzök! Bibibiii! -futás közbe hátra fordultam, és nyelvet öltöttem rá. És ennek az eredménye, egy jó nagy arcra esés volt.
-Melanie! Jól vagy? -rohant hozzám. A kis pimasz, bezzeg most tud gyorsan futni. Csak engedett nyerni. Hátamra fordított. Értetlenül nézett le rám. Kacagtam, mint akinek épp az előbb mondtak volna egy nagyon jó viccet. Szó szerint fetrengtem a nevetéstől.
-Ez nem vicces! Nem esett bajod? -aggodalmaskodott. Megfogtam a pólója szegélyét és a földre rántottam. Félig rám esett, mire felnyüszítettem, de nevettem tovább.
-Te nem vagy eszednél! Szerintem beütötted a fejedet! -a nevetés átragadt rá is. Már együtt kacagtunk, a földön fetrengve, mint valami két kisgyerek vagy még azoknál is rosszabb. Rám nézett és elfogyott a köztünk lévő távolság...

Szép napot, cicáim! (Azthiszem a mániámmá fog válni a cicázás.) Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész is. Akinek igen, azt megkérném hogy hagyjon maga után egy Kommentet, pls!❤
Ui.: Úgy gondolom, most is találni benne hibát, szóval elnézést érte!
XoxoHailey

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro