19.Fejezet
Shawn Mendes
Fáj így látni őt. Mintha minden egyes gyásszal töltött perccel eltávolodna tőlem, akárcsak a külvilágtól. A temetés két napja volt, azt hittem ezután már csak jobb lehet, de sajnos tévedtem... Ma indulok a turnémra, de nem szívesen hagyom magára. Rettenetesen félek, hogy mi lesz most, olyan egyedül van, és dühös vagyok, hogy még nekem is itt kell hagynom őt. Jobban örülnék annak, ha sírna, ha ordibálna... De ő csak ül az édesapja hintaszékében és néz ki a fejéből, se szó, se hang.
Felállok a kanapéról és az ajtó felé egy csókot hintek a homlokára, de nem reagál, így fogom magam és búcsú nélkül hagyom el a várost.
Melanie Sanders
Hogy mit érzek? Ürességet. Egy óriási fekete lyukat a szívemben. És ha így folytatom Shawn-t is elveszítem, de könyörgöm! Valaki! Valaki mondja meg mit kéne tennem? Hogyan kell gyászolni, miként kell ezt feldolgozni és elfogadni? Mert én egyikre se tudom a választ. Csak azt tudom, hogy itt hagytak. Itt hagytak, egyedül a szüleim és magamra maradtam... Most már teljesen. Évek óta anya nélkül éltem, cseperedtem. Annyi mindent kellett nélkülöznöm, és annyi anya-lánya pillanatom elveszettem. Tudod Te, hogy milyen érzés Anya nélkül élni? Nem? Akkor felvázolom a helyzetet;
Haza mész és annyi mindent el kell mondanod az Anyukádnak, amit természetesen Apukádnak nem akarsz elmondani. De Ő nincs.
Amikor először jön meg a menzeszed, de Ő nincs ott, hogy segítsen.
Amikor először vagy szerelmes, de Ő nincs ott, hogy tanácsot adjon.
Amikor annyi problémád van a barátokkal/barátnőkkel, de Ő nincs neked, hogy segítsen.
Amikor eljegyez életed szerelme, de Ő nincs veled.
Amikor az oltárhoz kísér az édesapád, akkor Ő nincs ott a másik oldaladon, nem sír veled, nem éli át veled ezt a csodálatos pillanatot, nem foghatja a kezedet szülés közben, nem láthatja az unokáit, nem taníthatja meg őket járni, beszélni, olvasni. És Te nem lehetsz ott Vele az utolsó lehelletéig, mert Ő előbb elment, és itt hagyott téged. És ez csak igen csöppnyi része azoknak, amiert jó, hogy ott van neked az Anyukád.
De amikor hirtelen egyedül maradsz, és édesapádra se számíthatsz... Na, ezt az érzést, ezt a fájdalmat, ezt az óriási ürességet senkinek sem kívánom! Menj és öleld meg a Szüleidet, amíg van rá lehetőséged!
Szép estét Kedveseim!:)
Szörnyen érzem magam, hogy milyen régóta nem írtam. Remélem nem haragszotok! Ez a rész, egy "kivételes" rész, mint ahogy olvashattátok semmi új esemény a témával kapcsolatban, viszont volt itt Nők-napja, lesz Anyák-napja, mellesleg kapcsolódik a témához és az én tapasztalataimhoz is, így nézzétek el nekem, mert csak úgy jött belőlem.😄
Az új rész érkezését nem tudom megmondani.
Nagyon hálás vagyok Nektek a sok megtekintésért, a sok Vote-ért!❤ Köszönöm, hogy ilyen támogatóak vagytok!😊
XoxoHailey
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro