~Melanie Sanders~

A szekrényemnek dőlve várt rám Logan. Azzal a szexi, féloldalas mosolyával nézett rám és én büszkén lépkedtem felé. A körülöttünk lévő emberek megbámultak minket és ez csak fokozta a benne dübörgő elégedett érzést.
-Szóval, jó szokásodnak hívnád azt, hogy bedobsz egy cetlit a lányok táskájába és így hívod el őket egy bálra? -lóbáltam meg a kis papírcetlit vigyorogva. Felenevetett és megvakargatta a tarkóját.
-Öhm, izé... Nem tudtam személyesen megkérdezni, mert...
-Mert azt hitted, hogy leharapom a fejed, vagy? Jobb tudsz kifogást? Logan, Logan... Nem győztél meg, hogy miért is veled kéne elmennem a bálba. -direkt húztam az agyát, miközben én vigyorogtam, hogy most én hoztam kellemetlen helyzetbe őt. A földre nézett, majd rám.
-Ha egy igazán jó estét szeretnél eltölteni holnap, egy jó társasággal. Akkor semmiképp se hagyj ki. -kacsintott és közeledett felém. Kezemet a mellkasára tettem. Megrémísztett a hirtelen közelsége.
-Benne vagyok, ajánlom hogy jó társaság légy. -felnevettem, majd vállamra dobtam a táskám és a tornaterem felé vettem az irányt. Jobb a suli legjobb pasiját az ujjaim köré csavarni, mint egy "elérhetetlen Shawn" után sóvárogni. Minek várjak, ha netán nincs is mire. Talán az érzéseim alaptalanok... Az élet túl rövid hogy várakozzak. És már tavaly buktam Loganra, most itt az alkalom. Egyre jobban várom ezt a holnap estét...

~Shawn Mendes~

Boldogn voltam, mikor megtudtam hogy jól sikerült Mel dolgozata. De annál is boldogabb, hogy eszébe jutottam óra közbe és még akkor is megírta azt az SMS-t, ha az kockázatos is volt számára. A meglepetése remélem tetszeni fog neki. Izgatott vagyok, a csapattal egész nap próbálunk, gyakorolunk és e mellett ma fotózásom is volt. Megint. Hiányzik anya, apa, hugi és Mel. Hiányzik a nyár, hiányzik az a pár hónap, amit vele tölthettem, úgy hogy nem kellett "sztár fiúcskát" játszanom. És bármit csinálhattam, bármikor.
Hiányzik minden egyes perc, de olyan gyorsan tova száll... Bár megállíthatnám az időt, vagy csak visszapörgethetném. Miért kell ilyen gyorsan minden jónak véget érnie? És a legjobban az fáj, hogy nem csak az idő megy el, hanem vele együtt az emlékek is. Egyre csak elhalványulnak...

Sziasztok, Drágáim!
Visszatértem, hivatalosan is! Tudom, sokáig nem jelentkeztem és szó nélkűl tűntem el, de meg volt rá az okom. És sajnálom! :( Ezentúl próbálom hetente hozni a részeket. Ez a rész unalmas, esemélyntelen lett, de a következő részben már elkezdenek zajlani a dolgok és persze hosszabb is lesz.
Húha, hamar elment ez a nyár is, ugye? :'(
De emlékezzetek a nyár minden egyes boldog  pillanatára! Tartalékoljátok magatokba a nap sugarainak melegét, a tenger illatát, a különböző tájak gyönyörűségeit!☀
És sok sikert a suli kezdéshez! Ti hányadikba mentek?
XoxoHailey