~Melanie Sanders~

Alighogy elveszett szemem elől, fájdalmas hiányérzet lepett meg, próbáltam felidézni vonásait, hogy legalább ilyképpen magam mellett tartsam őt, ám képe pislákolt, nem vált meggyőzővé, s megint meglepett a felismerés, mennyire szeretem. Hirtelen megtaláltak a szavak, melyek már-már kifejezhették volna érzelmeimet, és a merszet sem nélkülöztem, hogy elmondjam. Utánaszámoltam, milyen régen öleltük egymást. Ezer év előtti együttlétünk ízei eláradtak bennem, s villamosszékerővel ráztak meg; e rengéstől egy megapolisz porrá omlott volna. Dühödten kikértem magamnak a szerelmi függést. Ez a szerelem számomra. Így írnám le a hangulatomat, miképp érzek... Hogy nem vehettem észre ezeket az érzéseket akkor, ott, azonnal? Fáj a hiánya. De mégjobban fáj a tudatlanságom... Nem tudom mit érez, hogy egyáltalán érez-e bármit is... Nem tudom, miért csókolt meg... Nem tudom, hogy mit is kéne tennem. Tán, még a saját érzelmeimmel sem vagyok tisztában.
Esőcseppek kopogtattak az ablakon, mire kiszálltam a pihe-puha ágyamból. Kora péntek reggel egy kis esővel és széllel megspékelve. Király... Ez a nap is jól kezdődik. Kezembe vette a hajgumimat, az éjjeliszekrényről és egy laza kontyba fogtam a hajamat. A szél sűvítve csapódott a ház falának, melyre összerezzentem és végigfutott a hideg a gerincemen. Szeptember vége van, de London utcáit már fagyos fuvallat járja át. Ezt az egyet ki nem állhatom Londonban. Az ablakhoz sétáltam, majd a tenyerem az üveghez érintettem. Hideg volt, de egyben kellemes. Az ég szürke árnyalatot öltött, majd egy tölcsér formájú valami keletkezett, szinte pillanatok alatt. Mintha csak egy hurrikán lenne... Bámulásomat édesapám reszelős hangja szakította meg. Aki az ajtóban állt.
-Jó reggelt, Kincsem! Itt egy kis muffin reggelire, nekem mennem kell. Korai műszak..-húzta a száját.
-Persze, menj csak.
-Jól öltözz fel, hideg van, akárcsak télen! -bólintottam. Fejemre egy gyors puszit nyomott, majd távozott, kabátját fogva. A kezembe nyomott muffinnal teli tányérra néztem, és görcsberándult a gyomrom. Muffin, Shawn kedvence... Elmosolyodtam. Vissza sétáltam az éjjeliszekrényemhez és felvettem a telefonom. Rámentem a Viber alkalmazásra...de nem tudtam hogy írjak-e neki. Reggel, mármint neki reggel, biztos írna... Náluk éjfél felé járhat csak az idő... Ez a szar időeltolódás... Menjen a francba! Rászántam magam és írtam neki.
-Muffinos jó reggelt! Vagyis, nekem az... Te meg még nagyban aludhatsz, te kis mázlis.
... Amikor már úgy gondoltam; miért is írna vissza éjjel? Hisz alszik. Épp készülődni kezdtem, mikor megrezzent a telefonom...
-Jó reggelt...neked! Te szegény, már elfelejtettem, milyen rossz is a korai kelés, aztán a suli. De, remélem  jó napod lesz! Oh, és sok sikert a matek dogához!
A franc egye meg! Egek ura...ma lesz a matek témazáró! Felpattantam és a matematika felszerelésem után kezdtem kutatni, amit a papírszemetesbe találtam meg... Khm, hát nem kimondottan szeretem a matekot. ()
-Uhh, Shawn! Elfelejtettem tanulni rá! Ha, nem mondod...teljesen elfeletkezek róla és egy óriási karó virulna az ellenőrzőmbe... Bár, erre az esély 99.9℅, így vagy úgy.
Egy percbe se telt bele és már írt... Hát, azt hiszem őt jobban érdeklik a tanulmányaim, mint engem...
-Mel! Ez az utolsó dolgozatotok ebben a hónapban. Meg kell csinálnod! Miből írtok?☺
Bele lapoztam a füzetembe, szégyen vagy nem szégyen fogalmam se volt...
-Pitagorasz tétel.
-Oké. Az könnyű...tudod a szabályát?
-Hááát, azt tudom, de használni nem. Mármint nindig elrontok benne... (A (a másodikon)+B (a másodikon)=C)
-Igen, de az eredmény C (a másodikon).
-Jól van na! Csak egy kis apró hiba...
-Igen, és ezzel a kis apró hibával az egész feladatot elronthatod...
-Jó, oké Tanár úr! Akkor most megcsinálok néhány feladatot, aztán készülődök.
-Melanie! Minimum 10(!) feladatot csinálj meg! Sőt, tudod mit? Küld át őket, én majd leellenőrzöm.
-Shawn, nálatok éjszaka van! Nem akarlak zavarni, inkább pihend ki magadat!
-Nem! Kötelességemnek érzem...☺ Segíteni szeretnék!
És ilyenkor dobban meg a szívem és döbbenek rá, hogy mennyire szeretem. Beleszerettem...
-Mel, itt vagy?
-Igen, bocsi! Mindjárt küldöm!☺ És köszönöm, Shawn!❤
-Nincs mit,Mel!☺❤
Eltartott egy ideig, míg kész lettem, majd rögtön elküldtem neki.
-Húha! Nem jó, a második felét mindig elrontod... Felhívlak és elmagyarázom, oké?☺
-Oké!
Azt a füligérő szájas "atyaúristen hallhatom a hangodat, nem csak a dalaidat hallgatva" smileyt azonnal megbántam, de nem érdekelt... Boldog voltam, boldog mióta megismertem.
Fél óra alatt próbálta az egész anyagot bele tömni a fejembe több-kevesebb sikerrel. De az eszem néha elkalandozott, és csöppet sem érdekelt már a matek... Meg a számolás sem. Csak Ő. Sok szerencsét kívánt és azt mondta szorít, viszont írjam meg ötösre és lesz valami meglepije. Mint minden gyerek, lány vagy inkább ember, izgatott lettem... Azt hiszem ez lesz az első matek ötösöm ebben az évben.

Szép estét, cicák! Megjött az új fejezet. Na, hogy tetszett? Várom a véleményeket!❤
Ui.: Lehet hogy még ma felkerül a másik blogomra is az új rész.
XoxoHailey