~Shawn Mendes~

Úgy éreztem, itt az ideje. Tudtára kell adnom. Lépnem kell. Megszüntettem a köztünk lévő távolságot és mélyen a szemébe néztem. Láttam valamit, valami más, soha nem látott érzelmet megcsillanni a szemében. Ez volt az utolsó reményem... És ő megint porrá zúzta. Arcomhoz hajolt és egy óriás cuppanós puszit nyomott rá.
-Te kis móka miki! -feltáplászkodott. Én a földre néztem és seperc idő alatr egy óriási mosolyt varázsoltam arcomra. Nem ronthatom el az utolsó együtt töltött napunkat.
-Na, gyere nagy fiú! -nyújtotta felém a kezét.
-Kétlem, hogy fel tudnál húzni.
-Mi van? Már miért ne tudnálak? Na, add azt a nagy mancsodat! -megfogtam a kezét és egy kis lökettel felálltam, de a hirtelen nagy súlytól, majdnem előre bukott.
Az egész nap nevetéssel volt tele zsúfolva. Minden egyes percben, minden kis apróságon felnevettünk. Ez tette boldoggabbá ezt a napot. A víz mellett ültünjk, egy sziklán, mire Mel felpattan hirtelen.
-Ússzunk! -ruháit sietve dobálja le... Én elfordulok, kellemetlenül érzem magam hiányos ruházatuak közelében... Főképp az ő társaságában.
-Hát, tudod elég hideg... Én nem hiszem hogy bele... -már csakk arra eszméltem fel, hogy bele csobban a vízbe. A vít felszínére úszik és arcáról leolvasva a víz jéghideg. Szája 'O' alakot formál, szemei kitágulnak, mire én elvigyorodok.
-Én szóltam! -tettem fel a kezeimet védekezően.
-Mendes! Azt hittem nem ennyireee! -tovább nevetek. Szemeimből potyognak a könnyek...az a fej. Hirtelen hűvös valamiket érzek a testem minden kis porcikáján. Az a hűvös kis valami, nem más mint víz. A kis huncut lespriccelt, nem is kicsit. Beadtam a derekamat, és fürdőgatyára vetkőzve, utána ugrottam. Közel úszott, majd rám emelte gyönyörű barna, szite már fekete szemeit. Pillái alól méregetett édesen, majd megszólalt.
-Reggel 7 órakor indul a gépem.
-Oh, igen... Már akartam mondani, Mel hogy sajnos nem tudlak kikísérni a reptérre, mert én is elutazok.
-Oh... -tekintetét a csillogó víz felszínére emelte, amin elidőzött. Aprócska kezével kezdte el simítgatni azt.
-Rem...
-Nem haragszok! Megértem. -mosolygott de nem nézett rám.
-Mel, kérlek nézz rám! -rám nézett, tekintete csalódott volt, de a mosoly ott ült az ajkain, mint a nap minden percében.
-Tudod mit? Megoldom, ott leszek! -szeme felcsillant, és vigyorgott, mint a tejbe tök.
-De, öhm... Csak ha, megoldható. -bólintottam. Aztán megölelt. Mintha az áram rázott volna meg, bőrömön égető érzés gyúlt. De kellemes érzés volt egyben. Bőrét éreztem, a bőrömön. Annak puhaságát, illatát... Mintha a mennyországba repültem volna. De ez a pillanatnyi érzés elmúlt, mikor eltávolodott. Mintha csak szomjaznék, úgy kívántam ölelését.
-Amióta ismerlek, egy kis nyálgépet csináltál belőlem... -értetlenül néztem rá.
-Öhm, mármint ilyen kis érzelgős lányt... Pedig sose voltam az. -tudtam hogy most elkalandozik a múltjában... Megfogtam állát, hogy rám nézzen.
-Nem kell védőpajzs köréd. Nem kell a keménynek tűnő kűlső, az érzelem mentes arc, a komor hangulat. Legyél mindig boldog, élj át minden kis pillanatot. Nem kell foglalkozni a körülötted lévő negatív emberekkel! Csak légy mindig önmagad! Legyél a külvilágban is az, aki idebent vagy. -ujjaimat a szívére tettem. És ő csak mosolygott. Nem tudott megszólalni, láttam rajta hogy jól esett neki. Felnéztem, az égről már nézett vissza ránk a nap. Észre se vettem, milyen hamar elment ez a nap. Ez a nap is, mint a többi.
-És azt hiszem menni kéne... Mert a levegő is hűl és a végtagjaimat már nem érzem. -szólaltam meg végül.
-Persze, igen menjünk! -nevetve szálltunk ki a vízből.
-Szeretnék még ide jönni! Azt hiszem meg van az egyik jövő nyári programunk, Shawn!
-Jövőre? Ugyan itt?
-Jövőre, itt. -bólintott. Szívem repdesett az örömtől, hogy jövő nyáron újra eljön és láthatom.

Hellóka, cicáim! Hát, hamar eltelt ez a nyár nekik. Remélem nekünk ennél tovább tart még és nem repül el. Amúgy, hogy telik a nyaratok?
Ui.: Kérlek hagyj magad után "nyomot"!❤
XoxoHailey