Dani

Haza kísértem Mercit és visszamentem de Alex már nem volt ott. Hívtam, keresgéltem de semmi. Úgy döntöttem, hogy a házához megyek. Mindent ki akarod deríteni illetve ki akarok vele békülni. Megígértem, hogy soha nem hagyom magára de mégis megtettem és gyülölöm magam érte. Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre se vettem de már Alex csengőjét nyomogatom.

-MEGYEK MÁR!- hallom kicsit mérges hangját. Lehet felkeltettem.

-Szia!- köszönök mikor ajtót nyitott egy szál boxerbe.

-Szia. Hát te?

-Én csak- bemegyek és a kanapéhoz vezetem.- én csak bocsánatot szeretnék kértni.

-Mégis miért?

-Ott hagytalak a bajba. Sajnálom tényleg - átkarolom a nyakát.- hiányoztál.

-Te is nekem- bújt hozzám.

Sokáig így voltunk. Majd az az ötlete támadt, hogy süssünk süti. Ezzel csak annyi a baj, ha mi ott tevékenykedünk akkor abból csak káosz lesz. Persze minket ez nem zavart. Csináltuk a recept szerint a dolgokat. Dobáltuk egymást tojással, liszttel és egyébb finomságokkal. Öntöttük a muffin formába a tésztát és be is raktuk az első adagot sütni.

-Nah jó ez után egy jó alapos fürdés vár ránk.- mondta nevetve.

-Ebben egyett értek.- helyeseltem.

Jó röhögtünk az egészen. Mikor kisütöttük az összeset, (teszem hozzá mind úgy nézett ki mint akit jól földhöz vágtak nah mindegy) felmentünk a fürdőbe és vettünk egy közös gyors zuhit, majd a csodás deformálódott muffinunkat majszolva egy kis popcorn társaságában elkezdtünk horror filmet nézni. Persze én az egészet a takaró alá bújva hallgattam. Néha fel-felnézegettem a takaró alól, de nem végig. Kicsit félős vagyok na. Ne cukkoljatok.

-Nyugi! Majd én megvédelek.- dőlt rám.

-Akkor kapcsold ki! Rémálmaim lesznek! - mint egy kisgyerek úgy visítottam.

-Mondom, hogy megvédelek hülye gyerek.- kacagott fel.

Mosolyogtan magamba. Rég hallottam teljes szívéből kacagni. Telt múlt az idő. Lassan éjfélt ütött az óra.

-Aludni kéne nem gondolod? Holnap suli. Nem kéne hiányozni. És legalább Mercivel is tisztázzátok a dolgokat.

-De hogy fogjuk. Ő már tuti mással van. Sőt... Talán kezdetektől fogva volt más neki. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne most beszélni vele. - hallani lehetett a hangján a csalódást.

-Magadnak köszönheted. Nem kellett volna piába és kurvákba folytani a bánatod.

-Tudom de már késő.

-Sosincs késő. Tudod, az olyan lányok, mint Merci, nem adnak oda másnak könnyen és nem is engednek el. Makacsok ám. Csak idő kell, hogy feldolgozza a látottakat és hallotakat. - együtt érzően.

-De téged is megbántottalak. -kezd síróssá válni a hangja.

-Alex azt felejtsd el. Csak irigy voltam, mert neked volt egy normális barátnőd. Nem haragudtam rád igazán.

-Köszönöm hogy vagy nekem. - karolt át és terültünk el az ágyon. - Jó éjt.

-Jó éjt.

Nem kellett sok. Mindkettőnk szemére egyből rátört az álom.

*Reggel 06:30*

-Dani B+ az ébresztőt igazán beállíthattad volna! - mondta nagy kapkodásba.

-Azt hittem te beállítottad. Amúgy is a te házad! - játszottam a sérdődöttet.

-De tudod jól, hogy ez a te feladatod!

Gyorsan felöltöztünk és rohantunk is a suli fele. Vagyis inkább sétáltunk, hisz időközbe rájöttünk, hogy nincs első óránk. Hát igen ilyen a mi szerencsénk. Beültünk egy kavézóba, ahol jól bekávéztunk és sütiztünk.

-Ez után átmehetnénk Mercihez. És együtt mehetnénk suli nem? - ajánlottam fel.

-De én egy kurva szót nem szólok hozzá. - makacskodott.

-Persze, persze. Mert előbb a karjaiba omlasz. - kuncogtam.

-Nagy faszt...- morgolódott az orra alatt.

Kicsit meg kuncogtam rajta majd elindultunk. Ahogy megbeszéltük a célhely felé vettük az irányt. Mikor odaértünk nem vár dolog tárult a szemünk elé. Egy Barna hajú, kicsit alacsonyabb srác állt Mercivel szembe. Mercin lehetett látni, hogy elég rendesen mosolyog. Talán mégis igaza volt Alexnak.... Mindvégig volt neki más?!

-Menjünk. Látom jól el van. -fel se nézett a földről úgy mentünk a suliig.

Persze nem bírtam szó nélkül.

-Hogy lehet valaki ennyire szemét?! És én még azt hittem, hogy ő más...- dühöngtem.

-Nem másabb. Ezért nem akartam őt se. Tipikus azt hiszi, hogy soha se jövökrá, hogy csak alkalmi partner ként kellek neki. - leül hátra a sarokba lévő padhoz.

-Sajnálom tökfej. -mellé vágodtam és bízratóan simogattam a hátát.

-Nem fáj(annyira)...

-Majd jobb lesz.

-Idejár.

-El fogod felejteni.

-Idejár!

-Nem lesz baj. Én tudom.

-I D E J Á R!!!

-Jólvan na... Idejár... Felfogtam...

Egyből hüvős levegő szállt Alextól 5 m-es körzetbe, mikor Merci belépett. Játszotta a meglepődöttet, hogy mindketten mégis miért ignorálhatjuk... Pedig tudhatná a tömeg ribanc.... Leült középre a másik oldalon. Egész végig csak azon járt az eszem, hogy hogy lehet valaki ennyire felszínes kis dög, mint ő...

To be continued.....