Siettem amilyen gyorsan csak lehetett. Biztos belefutottam egy-két traffipaxba, de egye fene, Dani  fontosabb. Nem tudtam másra gondolni mint, hogy ez biztos az én hibám. Csak ezen kattogott az agyam, még a sebességváltót is rossz helyre tettem és lefulladt a kocsi. Egyre idegesebb voltam és csak ezek jártak a fejemben:"Mégis mi történt? Mi van ha későn érek oda? Miattam van az egész?" Nem tudtam mi vár rám. A korház ajtaján remegő térdekkel léptem be. Valami egyre jobban szorongatta a szivem és még hevesebben is vert. Mikor megtaláltam az orvosát.
-Elnézést én vagyok Tiszai Alexander Kerekes Dánielhez jöttem.- jelentettem ki kissé berekedve.
-Szia Dr. Domonkosi Szabolcs vagyok- mosolygott kedvesen. -kövessen megmutatom hogy hol van.
Minden lépéssel közelebb kerültünk a korteremhez és a válaszokhoz amik gyötörnek engem. Mikor beléptünk nem akartam elhinni amit láttam. Sápadt és kifehéredett volt a bőre. Látszott az arcán hogy valami nyomasztja.
-Ki kellett mosni a gyomrát. Nagyobb mennyiségű drogot fogyasztott amitől eszméletét vesztette.- közölte nagy aggodalmak közepette.
Amikor az orvos távozott, leültem mellé, átöleltem és elkezdtem sírni. Nem reagált semmire csak ült némán az ágyán és lefele nézett.
-Miattam van ez az egész igaz? Miért csináltad ezt? Miért?- ráhajtottam a fejem a vállara és hagytam hogy a pólója felszívja könnyeim.
-Csak naiv voltam és féltékeny. Nem vagy hibása semminek.- rátette a kezét a fejemre.- Nyugodj meg minden rendbe lesz.
Láttam a mosolyában azt a szenvedést amit nem akartam. Tudtam hogy valami nincs rendbe és azt is hogy mindennek én vagyok az oka. Ott maradtam mellette egy kis ideig. Kérdezgettem tőle de a lehető legrövidebben válaszolt.
-Ennyire haragszol?- néztem mélyen a szemébe.
-Nem haragszok.-mormogta az orra alatt.
-Látom rajtad, nem ilyen szoktál velem lenni.
-De.- simította ki a takarója gyűrödt részét mit eddig szorongatott.
-Nagyon sajnálom mihelyst kikerülsz a korházból kieggesztellek csak addig bírd ki.-fogtam meg a kezét.
-Hagyjált békén elvagyok egymagam te csak menj és érezd jól magam Mercivel.-rántotta el a kezét és tette karba.
-Hát tényleg ez a baj. Bocsánat mindenért ha akarod ott hagyom Mercédeszt csak ne légy mérges rám.
-Na ide figyelj. Nem fogod összetörni Mercit mert akkor a puszta kezemmel foglak porrá morzsolni. És képzeld az a bajom hogy engem nem ismersz amióta Mercivel lógsz. Nem azt mondom hogy minden percbe legyél velem de azért nem hiszem el, hogy a nap 24 órájában nem tudsz legalább 1 percet rám fordítani. Ha valami bajom volt nem hallaggál meg de persze ha Merciről volt szó egyből ugrottál tehát most takarodj.-szinte felrobbant az idegtől.
-Tényleg nem gondoltam volna hogy ennyire bunkón viselkedek sajnálom kérlek bocsájts meg
Nem válaszolt csak szúrós tekintetével azt közölte hogy ideje távoznom.
-Hát akkor szia. Jobbulást.- a válaszadás közbe egy könnycsepp jelent meg a szemem sakrába.
-Cs.
Ahogy beléptem úgy is távoztam, magyarul sírva. Amikor beültem a kocsiba és az anyós ülésre néztem, eszembe jutott, hogy Mercit csak úgy faképnél hagytam.
-Remélem megérti a helyzetet és nem fog haragudni rám ő is.- sóhajtoztam.
Már későre járt mikor hazaérkeztem. A lányt kerestem a szememmel a szomszédba de már le volt húzva a redőnye. Hallkan besétáltam a szobámba rádőltem az ágyra majd álomba sírtam magam. Életemben először gondoltam arra hogy bárcsak soha többé nem kelnék fel. Másnap alig bírtam kinyitni a szemem. A redőnyt tegnap este elfelejtettem lehúzni és a nap sugarai erősek napkelte kor. Mikor nagy nehezen felültem ahoz egy erős fejfájás társult. Minden erőm összeszedve, lementem és pont anyámmal találtam szembe magam.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Reggelt!-válaszolt kissé mereven.
-Anya lehet egy kérésem?
-Persze kicsim mi lenne az?
-Nagyon rosszul érzem magam nem lehetne hogy itthon maradjak?
-Szó sem lehet róla.-mosolygott rám.
-Akkor majd elmegyek a dokihoz és nem érdekel a te véleményed.-bunkóztam vele.
-Most állíts magadon! Mégis kinek képzeled te magad hogy csak így szájalsz velem? Elvégre az anyád vagyok!-mérgelődött.
-Ja aha majd csinálj reggelit.-próbáltam elfolytani a feszültségem.
-Alex fiam ha már úgy se mégy suliba akkor csináld meg magad és engem hagyj dolgozni.
-Oksa. Majd csinálok ha lesz kedvem.-hátat fordítottam neki és visszafeküdtem aludni.
Egész végig Merci és Dani járt a fejembe. Nem tudtam elhinni hogy mind ez pont velem történik meg. Aztán hírtelen beugrott az aznapi álmom. Nagyon különös és furcsa álom volt. Minden azzal kezdődött, hogy belépek az osztályterembe és közlik velem, hogy Mercédesz többé nem jár ide. Egy világ omlott össze bennem a hír hallatán de gyorsan haza szaladtam vagyis pontosabban a szomszédba ahol az említett lány buzgón és jókedvűen pakolta cuccait egy fekete bőrönd be. Oda mentem hozzá, és megkérdeztem miért csinálja ezt és ő ezt mondta:" Semmi közöd hozzá. Amúgy nem látod? Elköltözök. Végre a régi szerelmemmel lehetek és nem veled te bunkó paraszt!" ezután kimentem és az út közepére kifeküdtem. Nem kellett sok kilépett Merci az ajtón, odanézett az útra.Látta hogy én fekszek ott és mikor egy kamion áthajtott rajtam ő kinevetett. Tudom elég hülye álom, de mi van ha igaz? És ha tényleg van valaki akit jobban szeret mint engem? És egyáltalán ő szeret engem? Miközben ezeken elmélkedtem elnyomott az álom.

Merci
Egész végig azon gondolkoztam, hogy Dani vajon jól van-e. Egész este forgolódtam olyan hajnali 2 lehetett mire álomra hajthattam a fejem. Másnap mikor felkeltem hajvasalák közbe azon töprengtem hogy milyen ruhát veszek fel. Mikor végeztem a hajammal és tökéletesen kivasaltam egyenesen a gardrób felé vettem az irányt. Kinyitottam és egyből azt a ruhát pillantottam meg amit az Alexxal való randimon viseltem. Egyből a majdnem csók kép villant be amikor pár miniméterre voltak az ajkain, milyen szép is volt. Felvettem egy fekete farmert egy hozzá illő pólót és a Black Veil Brides pulcsim majd elindultam a buszmeghez egy kis pirítóst ropogtatva közbe. Ott álltam és meglepődve vettem észre hogy Ali sehol, biztos kocsival jön, vagyis abban reménykedtem. Jött a busz és mikor felszálltam szépen mosolyogva köszöntem a buszsofőnek hogy "Jó reggelt!" amit meg is jegyzett, mert megdicsérte a mosolyom. Leültem és elkezdtem zenét hallgatni közbe csak Alex meg Dani járt az eszembe mindaddig amíg meg nem érkezett a legjobb barátnőm 
Vad Jázmin. A neve teljesen tükrözte őt. Kivül vad rocker csaj de belül egy érző lélek lapul. Vele az első 2 hétben ismerkedtem meg és annyira sok közös lett bennünk, hogy teljesen megértettük egymást és nagyon jó sőt a legjobb barátom lett. Leült mellém és mivel tudott a tegnapi randiról így kíváncsiskodott.
-Na milyen volt?- meresztette ki a szemét.
-Nagyon jó, bár lehetett volna jobb is.- mondtam csalódottan.
-Mert? Csinált valamit az a szemét?- váltott a kíváncsoból dühösbe.
-Ajj Mina, de hogy is csak hát a csók az nem sikerült pedig annyira közel volt és annyira vártam.-nyugtattam.
Mindent elmondtam neki a virágtól a telefonhívásig részletesen. Nagyon jól esett elmondani valakinek, valahogy nyomta ez a szívem.
-És ma reggel nem volt a buszmegállóba?
-Nem, de szerintem csak kocsival hozzák.
-Hátha szerencséd van és igen, mert őszintén engem is érdekel mi lett Danoval.
-Dano?- nevettem el magam.
-Igen mindig így gépeli le a nevét így hát ez az új beceneve.- mosolyodott el.
Egész úton nevettünk és van egy olyan érzésem hogy Jázmin direkt el akarta vonni a figyelmem a tegnap esti dolgokról. Mikor beértünk a suliba a szememmel Alexander kerestem de seholse láttam pedig ilyenkor a büfében a sütiket vásarolja tucat számra. Reményem meg nem szállt el mindaddig amíg a csengő el nem hangzott. De hírtelen egy ajtó nyitásra lettem figyelmes és azt kívántam bárcsak Alex lenne de nem, hanem a tanár a dolgozatokkal a kezébe. Persze ilyenkor irat mikor tiszta ideg vagyok. A  lábammal toporogtam, a dolgozatra is elsőnek Tiszai Alexandert írtam és szinte semmit sem csináltam órán. Ez fel tünt barátnőmnek is aki ugyszint aggódni kezdett de nem Alex miatt hanem miattam.
-Jól vagy?
-Mégis hogy a fenébe lennék jól? Azt se tudom hol vagy az a fasz. Lehet, hogy baja esett. Mi van ha annyira okolja magát Dani miatt hogy... hogy...... Bele se merek gondolni.- adtam ki aggodalmam.
-Nyugodj le! Lexi nem fogja megölni magát csak ez miatt. Hidd el hogy szeret.
-Ti ketten nem beszéltek vagy elveszem és 1-es- vágott közbe a tanár.
-Rendben!- válaszoltunk lenézően.
Egy kicsit segített Mina és a dolgozatomból sztem összekapartam a 4-esre elegendő tudásom. A szünetbe leültem a padra és a szemben lévőre pedig Jázmin.
-Nyugi már Merci suli után ugorj fel hozzájuk. Vidd el neki a leckét és meg látod semmi baja sincs.-nyomta lazán a szövegét.
-Rendben elviszem neki. De ha bármi rossz történt én nem tudom mit csinálok vele.-fogtam a fejem.
-Semmi baj nincs Alex nem adná fel ilyen könnyen.- mondta nyugtató hangon.
-Talán igazad van. Csak basszus még ki kell bírni 3 órát.- döltem hátra a padra.
Az órák olyan lassal teltek, hogy el se akartam hinni hogy komolyan kicsengettel az utolsó óráról. Gyorsan összepakoltam a cuccaim elővettem a bérletem és szaladtam a buszhoz. Épp időbe értem oda és még ülőhely is volt. Barátosném még ott maradt a suliba korrepetálásra. Az út röpke 30 perc volt addig gyorsan összeírtam mi minden kell és hogy mi az ami totál új anyag. Féltem, hogy talán a legrosszabb állapotba fogom majd látni. Leszálltam a buszról és egyenest Aliék felé vettem az irányt. Remegett a kezem mikor megnyomtam a csengőt. Hallottam, hogy kattan a zár és kilép rajta valaki. Nem hittem a szememnek amikor megláttam Tiszait. Meglepődött de sietett a kapuhoz beengedni engem.
-Hát te? Gyere be menjünk fel a,szobámba.- mondta kissé megszeplenve.
-Rendben.-válaszoltam nagy örömök közepette.
Mikor felmentünk ledobtam minden cuccom és átöleltem. Nem tudtam tovább várni, de ő is viszonozta és magához szorított.
-Tudod mennyire aggodtam érted barom?- a sírás kerülgetett de megtudtam akadályozni a könnyeket.
-Sajnálom szólhattam volna, hogy nem megyek. Reggel írtózatosan fájt a pocim.- simohatta a hátam.
-És mostmár jobban vagy? Orvoshoz mentél vele?-faggattam.
-Orvoshoz? Az kéne még hogy mérgekkel lásson el.-tíltakozott.
-Nem is te lennél.-nevettem el magam.
Hirtelen komolyra váltott a tekintete majd közeledett az arca felém.
-Most mit...?-kérdeztem zavarodottan.
-Csak befejezem azt amit félbe hagytam.
Az ajtunk megint nagyon közel volt mint akkor de most megtörtént. Kipirosodva álltunk a szoba közepén egymás karjába. Annyira finom és lágy volt. Olyan jól csókol, hogy sose fogom elfelejteni ezt az érzést.
To be continued...