------------------Verseny 1.----------------

Mindenki a gyülekező helyhez ment, ahol szokott lenni a tábortűz, a tánc párbaj. A táborvezető elmondta, hogy ki kivel fog versenybe szállni.

Persze számtalan naív lelkes csapat akart minket leverni, de a végén mégis letáncoltuk őket. Nem szeretek felvágni a tehetségemmel, és másokat sem szeretek lealászni, valamint elismerem azt hogy eléggé jók voltak de hát igen... mi jobbak. Bár a tánc nem megy annyira, mint az éneklés de az majd csak holnap lesz.

Lihegve fogtunk kezet az utolsó csapattal, akik eléggé megizzasztottak minket. Most szünetünk lesz, és este a két továbbjutó azaz mi és Miráék... magyon nagyra tartják magukat. És ahogy ismerem őket tuti kitalálnak valamit, hogy kiejtsenek engem.

Fáradta, és izzadtan estem be a szobába, elővettem a telefonomat és megnéztem a szüleimtől kapott üzeneteket...

Apa: Jooseong! Azonnal válaszolj! Anyád aggódik!

Anya: Jooseong, kérlek! Jóp vagy? Hol vagy?

Anya: Jooseong!!! Muszáj beszélnünk.

Apa: Jooseong, sajnáljuk, de azt mondam, hogy válaszolj!

Anya; Jooseong, kérleeeek!

Egy csomó üzenet kezdődik a nevemmel... rendes családoknál hogy kezdődik egy ülenet? Kicsim, Drágám...stb. Nálunk: Jooseong.

Utálom, amikor eljátszák, hogy törődnek velem. Amíg Jackson élt minden rendben volt, miutan meghalt anya csak a saját fájdalmával volt elfoglalva apa meg anyával, és engem elfelejtettek.

Egyedül maradtam, nem vettek észre nem szóltak hozzám. Volt olyan nap, amikor nem is mentem ki a szobábol. Jackson ágyába aludtam és az egyik kedvenc pulcsiját ölelve sírtam. Kegyetlen időszakok.

Ezekre visszaemlékezve éreztem, hogy könnyek áztatják az arconat. Gyorsan letöröltem őket mielött valaki észreveszi, de sajnos sikertelen volt az akcióm, mert pont ekkor lépett a szobába Gyun.

A lány szomorúan rámnézett és leüllt mellém. Tudta, hogy mi a bajom átölelt és hagyta, hogy kisírjam magam.

- Miért ilyen nehéz ez? Miért pont Jackson? Talán jobb lenne ha én se lennék.- erre a kijelentésemre Gyun pofonvágott, nagyon meglepett a cselekedete de igaza volt. Jackson nem akarná, hogy szomorkodjak miatta.

- Hééé! Ez fájt!-mondtam durcásan és kezemet a fájó arcfelemhez kaptam. Megláttam, hogy barátnőm szemébe könnyek gyűlnek és elkezdett csapkodni.

- Most meg mi a bajod? Fejezd már beeee! - kiabáltam, de a lány megállás nélkül csapkodott.

- Nem Jooseong! Szégyeld el magad! Hogy mondhatsz ilyet? Nekünk te vagy a legfontosabb és ha téged elveszítünk, azt senki sem élné túl! Tudom... nem ismertem Jacksont de azt tudom, hogy nem azt akarná, hogy meghalj!-mondta zokogva. Bűntudatom volt... sajnáltam Gyun-t. Átöleltem és sokszor bocsánatot kértem tőle.

Amikor megnyugodtunk, elmesélte, hogy Jungkookie-val hogy jöttek össze. Nagyon aranyosak együtt és örülök, hogy megtalálták egymásban a boldogságot.

Viszont muszáj volt átöltöznöm, mert teljesen leizzadtam

Elővettem egy fekete térdnél szaggatott nadrágot és egy fehér lenge pólot. Hajamat összekötöttem és Gyun-nal úgy döntöttünk, hogy átmegyünk a fiúk házába.

Gyun is átöltözött és már indultunk is.

A házban rendetlenség uralkodott, bár mit is akartunk hét fiútól???

A nappaliba érve mindenki ott volt és valamit beszélgettek, Gyun odaszaladt Kookie-hoz a fiú nevetve az ölébe rántotta és megcsókolta. Annyira aranyosak voltak! Ekkor megláttam Sooyoun-t is aki kedvesen mosolygott rám, a lány TaeTae ölébe foglalt helyet.

Intettem mindenkinek és úgy gondoltam, hogy Suga mellé telepedek, aki átkarolt és egy puszit nyomott a fejemre. Feltűnt, hogy Jin nincsen sehol.

- Hol van Colos?- kérdeztem a fiúktól.

- A konyhába főz.- mondta mosolyogva Jhope. Feltápászkodtam és bementem a konyhába, ahol Jin nekem háttal szeletelt valamit. Jobban szemügyre vettem és csak most szembesültem vele, hogy mekkora háta van. Ééés megint a hülye szívem vadul kalapál. Hülye! Hülye szív! Odamentem hozzá és hátulról átöleltem.

Szerintem kicsit meglepődött, de végül felismert és megsimogatta a kezemet, aminek hatására bizseregni kezdett a bőröm. Imádkoztam, hogy ne érezze egyre hevesebb szívverésemet.

Megfordult és mosolyogva rám emelte gyönyörű szemeit.

- Szia! Hogy vagy?- egy kósza tincset a fülem mögé tűrt, majd tenyerévek arcomat simogatta.

- Persze! Miért?- csak remélni tudtam, hogy nem veszi észre a szemeimet. Hunyorogva fürkészte arcomat, és láttam benne a felismerést.

- Te sírtál!-jelentette ki határozottan.

- Neeem iiis!- eléggé bizonytalan voltam...

- Ahha... na mi a baj?- kérdezte kedvesen de mégis parancsolóan.

- Csak eszembe jutott Jack és anyáék is állandóan hivogatnak.

- Sajnálom.- csak ennyit mondott de jó szorosan magához is ölelt.

- De mégis mit?- kérdeztem értetlenül.

- Hogy nem voktam ott melletted, amikor Jack meghalt. Ahoygbazt is sajnálom, hogy nem ismertem. Tényleg sosem mesélsz róla! Milyen volt?- kicsit összezavart és nem is akartam beszélni Jackson-ról se az érzéseimről sem. Elhúzódtam  és pulthoz léptem.

- Segíthetek?- próbáltam terelni a témát. Jin felfogta sóhajtott egy nagyot és mellém lépett.

- Nem akarsz beszélni róla ugye? Nem fogsz megnyílni senkinek. - ez tény. Nem fogok megnyílni neki.

- Nem.- mosolyogtam rá, hogy kicsit oldjam a feszkót, ami sikerült is, dobott egy fél mosolyt felém és folytatta tovább a kaja csinálást. Persze segítettem neki de az eszem nem itt járt... talán Jin is érez valamit értem? Vagy csak én érzem azt a bizonyos bizsergést? Talán csak egy hünye fellámgolás... gondolat menetemet Sooyoun szakította meg.

- Sziasztok! Öööhm... Jooseong beszélhetek veled kettesben?- nézett rám szégyenlősen én pedig Jin-re tekintettem, aki mosolyogva bólintott, hogy ellesz.

A nappalit átszelve elindultunk a kijárat felé. Amint láttam Kookie és Gyun nagyon elvoltak foglalva egymással, a két pár olyan szerelmesen nézett egymásra, amit talán sosem fogok felfogni. Bár szeretném megérteni...

A teraszra lélve szétnéztem és eléggé sokan voltak kint, de megpróbáltam az elöttem álló lányra összpontosítani, aki eléggé ideges volt.

- Minden rendben?-kérdeztem aggodalmasan.

- Hááát... csak az...- hangja elcsuklott olyan kis törékeny volt.

- Mondd csak, semmi baj!- mosolyogtam bátorítóan.

- Én nagyon szeretem TaeTae-t és szeretnék mindenkivel jóba lenni, de úgy érzem, hogy te nem igazán bírsz engem... vagyis nemtudom... bocsi... lehet rosszul hiszem...- Mondta szégyenlősen, nagyon megdöbbentett... nem is tudtam, hogy ilyen félreérthetően viselkedek. Pedig én igazán bírom Sooyoun-t.

- Jaaaj ne haragudj! Nem akartam, hogy ezt érezd, nagyon kedvellek és örülök, hogy eggyütt vagy TaeTae-vel! - mondtam és magamhoz húztam a lányt, aki sóhajtott egy nagyot.

Szisztok! Remélem tetszett, szerintem a jövőhéten nem lesz sok rész kirakva... szóval készüljetek fel!

*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
Mindenkinek szép estét!

FRU_jk csak neked😚😍