______________▪▪▪▪▪▪▪▪_____________
Jooseong

Fáradtan kelltem, és amikor kinyitottam a szememet, akkor tudatosult bennem, hogy mége este van, erőtlenül kikelltem az ágyamból és barátnőm szorításából.

Levegőre vágytam, ezért kimentem a kis faház teraszára, leülltem az egyik lepcső fokra és elkezdtem nézni a csillagokat, amik gyönyörűen ragyogtak.

Csak egy kis időt töltöttem egyedül, mert valaki leüllt mellém jó szorosan.

- Jól vagy?-kérdezte Jimin kedvesen tudom, hogy Jin-re értette és tényleg el kéne gondolkoznom azon, hogy mit is érzek iránta. Viszont nekem túl fontos a barátságunk.

Ráemeltem tekintetemet és egy kis mosolyt erőltettem magamra, hogy azt higgye minden oké.

- Igen... csak... mindegy. Nem lényeg, jobban leszek.- mondtam komolyan, szerettem Jimint, hogy próbált felvidítani de ebben az esetben csak magamra számíthattam. Kell egy kis távolság, hogy rájöjjek mit is érzek.

Meglökött egy kicsit a vállával és ez mosolyra késztetett. Vállára hajtottam fejemet és éreztem, hogy egy kicsit megnyugszok.

- Tudom, hogy nincs minden rendben de tudnod kell, hogy szeretlek és vigyázok rád, itt vagyok ha kell és számíthatsz rá!- modta aranyosan és adott egy puszit a fejemre.

- Köszönöm.- adtam egy puszit az arcára és éreztem, hogy elmosolyodik.

- Ti mit csináltok?- kérdezte álmos hangon Suga és megláttam mögötte Taehyung-ot, Namjoont, Jhope-ot. Mindd kijöttek, néhányan ásítottak is, nagyon aranyosak. Mindenki leüllt és egyszercsak TaeTae elkezdett halkan énekelni. Majd mindenki beszállt, én meg könnyes szemekkel bújtam Jimin-hez, aki elkezdett ringatni.

A végén, amikor jött egy magas hang Suga felállt és a borzalmas énekhangján én oedig felnevettem, hiszen ő csak rappalni tud, de azt nagyon jól! A fiúk nevetve végig öleltek. És éreztem, hogy kezdek elálklmosodni így bekísértek a szobámba, ahol még mindíg Gyun aludt, de amint láttam, hogy nem egyedül... Kookie szorosan átölelte a lányt és hihetetlenül aranyosan szuszogtak egymáskarjába.

Én befeküdtem a básik ágyba és elnyomott az álom.

_______Reggel🌞______

Reggel Kookie ébresztésére ébredtem, ami azt jelentette, hogy reggeli!!!

- Hahó! Jooseong, jól vagy???-kérdezte a fiú és aggodalmasan kémlelte az arcomat, gondolom eléggé fura fejem lehetett... berohantam a fürdőbe és megeresztettem a fizet, majd lezuhanyoztam, megmostam a hajamat és utána megszárítottam. Fogat is mostam, arcomat is jól megmostam, majd visszamentem a ruháimért.

Beléptem a szobánkba és azt láttam, hogy Gyun és Kookie egymást falják szemforgatva kerestem valami nadrágot, és pólot.

- Jolvan én is itt vagyok... - morogtam, mire gyorsan szétrebbentek.

- Miért? Te meg itt egyszál köntösbe flangálsz!- próbált Jungkook viccelődni, de nekem nem volt kedvem hozzá.

- Neked meg van saját faházad és ágyad is!- vetettem oda és visszamentem a fürdőbe, átöltözetem és nem törődve a a szerelmes párral elindultam az étkező felé.

Az udvaron rengeteg ember volt, csak most tűnt fel, hogy mennyi ellenségünk van. Elindultam az épületfelé, ahol a nagyon finom kaját adnak. Az út közben szemügyre vettem az ellenfeleket, akik igazán jólérezték magukat.

Az étkezőbe lépve elvettem egy tálcát és ráraktam rámtottát, bacon-t meg valami gyümölcsöt és alig találtam üres asztalt de végül sikerült!

Leülltem és elkezdtem volna enni, csakhogy egy lány levágódott elém. Felnéztem és egy mosolygós szőkehajú kékszemű lánnyal találtam magam szembe, aki egyáltalán nem leplezte izgatottságát de én csak zavartan telefonomra pillantottam, amin vagy 100 nemfogadott hívás és üzenet volt. A legtöbb Jin-től jött de bőven volt anyától és apától is... mérgesen lezártam a készüléket és próbáltam összpontosítani a kajára. De éreztem, hogy a lány állandóan figyel ez eléggé idegesített...

- Bocsi segíthetek valamiben?- kérdeztem zavartan, mire ő egy kicsit felsikkantott.

- Igen! Vagyis nem... bocsi, csak már megszerettelek volna ismerni és nem bírtam a véremmel.- mondta boldogan, de még mindíg nem értettem egy szót sem.

- Öööhhmmm... oké... de te kivagy?- kezdett furább lenni a helyzet.

- Jaaaj bocsi! Én Kang Soohyoun- vagyok és TaeTae barátnője!- mosolygott izgatottan de nekem csak az csengett a fülembe, hogy Taehyung barátnője. Neeem az mondta volna, bár az igaz, hogy nagyon aranyos és kedves lánynak nézett ki és egyértelmű, hogy TaeTae esete, de nagyon jó a viszonyunk Taehyung-al, biztos egy emberre gobdolunk???

- Ööö... az lehetetlen... TaeTae-nak nincsen barátnője tudomásom szerint.

- De én! Nagyon sokat meséltek rólad Jooseong!-mondta vidáman, de ez keud fura lenni... honnan tudja a nevem???

- Kik beszéltek rólam???- néztem furán a lányra, aki elnevette magát.

- Hát Gyun, Jhope,Namjoon, Kookie, Suga, Taehyung, Jimin, de alegtöbbet azt Jin. Ti véletlenül nem vagytok együtt???-kérdezte csillogó szemekkel.

Jin neve hallatán összerámdult a gyomrom és fura érzés kerített hatalmába.

- Értem... nem Jin-nel csak barátok vagyunk de most kicsit összekaptunk.- turkáltam a kajámat fintorogva.

- Oooh... sajnálom... biztos mindent megtudtok beszélni. És már látom is őket!- a lány felpattant és TaeTae nyakába ugrott. Na csodás! Jönnek... de miért titkolták? Ez fáj.... szomorúan Taehyung-ra néztem és láttam, hogy észrevette szomorúságom. Elindult volna felém de feláttam és elindultam a kijárat felé.

Valahol zenét hallottam, így a hang irányába mentem. Odaérve pár táncoló lány és fiút láttam. Nem voltak rosszak, de nem igaz!n érdekelt így elindultam sétálni egy kicsit még a verseny előtt.

Már tíz perce sétálhattam, amikor valaki megzavarta magányomat.

- Beszélhetnénk?

- Nem! Nincs mit megbeszélnünk...- fujtattam dühösen és megpróbáltam kikerülni de Jin megfogta a karomat és magához húzott és átölelt, belőlem meg kitőrt a sírás, szorosan magamhoz vontam és csak sírtam.

- Soha többé ne csinálj ilyet!- mondtam a mellkasába és mélyen beszívtam az illatát.

- Sajnálom...- motyogta a hajamba és adott egy puszit. Nagyon hiányzott, de az a különös érzés nem múlt el, az ölelésétől égtek a csonjaim és bizsergett a bőröm, ahol hozzám ért.

Kicsit eltóltam magamtól és rámosolyogtam.

- Barátok?- ez a szó most az egyszer úgy égette a nyelvemet, hogy azthittem kivágom. Szomorúan mosolygott, van egy olyan sejtésem, hogy nem erre számított de nem akarta elrontani a pillanatot.

- Igen Barátok.- olyan keserűen mondta ki ezeket a szavakat, én pedig úgy éreztem, hogy kést forgatnak a szívembe.

De ezt muszály! A barátságunk fontosabb.

- Gyere! Mindjárt kezdődik a verseny.- nagy fájdalmamra elengedett, de megfogata a kezemet, ami bizsergett egyfolytában de nem akartam elrántani vagy ilyesmi... csak élvezni akartam, hogy itt van és mindem remdben.

Vagy ha nem is de rendben lesz....