Miután kipakoltunk, eldőltünk az ágyunkon és beszélgettünk.

- Nemtudod, hogy Jin-nek mi a baja velem?-néztem barátnőmre, aki felüllt és gobdolkozóba esett.

- Nem... én is észrevettem de nemtudom, hogy miért...- mondta szomorúan, és már kezdett volna mondani vakamit, de berontottak a fiúk kibálav és ugrándozva.

- Hááá!!!! Megint legyőzünk mindenkit!- mondta boldogan Jhope és bezuhant mellém az ágyba, és elkezdett ölelgetni. Nevetve figyeltem a többieket, hogy teljesen bevannak lelkesülve.

- Igen, tényleg itt vannak azok az elkényeztetett kis csicskák?-kérdezte fintorogva Kookie, aki természetesen jó szorosan Gyun mellett üllt.

- Igen már láttam őket!-mondta Taehyung. A fiúk meg elkezdtek Úúú-zni. Amit nem igazán értettünk.

- Lemaradtunk valamiről?-kérdezte barátnőm Kookie-ra nézve.

- TaeTae szó szerint beleesett egy lányba!-nevetett Suga.

- Jolvan... nem tehetek arról, hogy elvarázsoltak a szemei és nem vettem észre, hogy milyen közel van és beleestem! És olyan szép!-mondta álmodozva a fiú. Hobbi adott egy puszit és kiment telefonálni, így helyét Jimin vette át, átkarolta a nakamat és ölelésbe húzott.

Körbenéztem és megakat Jin-en aki nagyon mérges fejet vágott, nem is kellett sok, kiviharzott a faházból.

- Ennek mi a baja?- kérdeztem a többiektől, akik vállukat vonogatták. Utána siettem és még jókor, mert elindult az erdő felé.

- Jin!-kiabáltam de meg se állt.

- Jiiiin!- most már futottam utána, de semmi reakció, most tényleg? Most akar hisztizni?

Kis idő múlva elékedültem és sikerült megállítanom.

- Mi a bajod?-kérdeztem lihegve.

- Semmi. Mi lenne?-kérdezte idegesen.

- Ahhaaa azt látom, olyan vagy mint én, amikor menstruálok! - próbáltam felvidítani, de nem sikerült, fogalmam sincsen, hogy miért ilyen de úgy gobdoltam, hogy jó lenne megölelni.

Szorosan átöleltem és jó volt érezni, hogy szorosan visszaölel.
Kicsit eltávolodtam tőle és mélyen a szemébe néztem.

- Most már elmondod, hogy mi a bajod velem?-kérdzetem halkan.

- Nincsen semmi bajom veled. Szeretlek!-mondta és adott egy puszit az arcomra, ami kicsit közel volt a szám sarkához, és komolyan olyan érzésem volt, amit még sosem éreztem. Nem értem ez tök furaaa! Nem ez nem menő! Kicsit ideges lettem, ezért zavartan kibújtam a karjaiból és visszafelé siettem.

A faházunkhoz érve benyitottam és Kookie vészesen közel volt a barátnőmhöz, de érkezésemre szétrebbentek... fenébe! Ezt is elrontottam. Mindd a ketten tiszta vörösek voltak és nem tudtak merre nézni, végül Kookie felállt.

- Hááát... akkor én megyek is.... sziasztok.- mondta és adott Gyun-nak egy puszit engem meg megölelt. Miután kilépett izgatottan Gyun mellé ülltem és vártam, hogy meséljen.

- Ez mi volt??? Majdnem megcsókolt! Annyira sajnálom, nem akartalak titeket megzavarni! - mondtam moslyogva. Gyun tiszta paradicsim fejjel vigyorgott, mint a tejbetök.

- Hááát, amikor ti felszívódtatok, a fiúk is lementek de Kookie itt maradt, aztán beszélgettünk és hírtelen nagyon közel került hozzám és már majdnem megcsókolt, de jöttél te és így nem lett semmi.- mondta csalódottan, nagyon rosszul érzem most magam...

- Annyira sajnálom tényleg!-mondtam szomorúan.

- Nem baj! De mi volt Jin-nel?- kérdezte és nekem már a neve hallatán is görcsbe rándult abgyomrom. Hmmm... biztos megfog jönni. Már szólásra nyitottam a számat, amikor kopogtak.

- Igen?-kérdezte Gyun és benyitott rajta a tesója, aki mosolyogva bedugta azt a tök fejét és a szívem megint maratont akar futni. Állj le szív!

- Gyertek megbeszélés van!-mondta boldogan és mi már ugrottunk is.

A tábor vezetője elmondta a szokásos dolgokat, hogy mivel erdőbe vagyunk vigyázzunk egymásra, és ma még szabad fogalalkozás van de holnaotol kezdődik a véres küzdelem, ami abból áll, hogy sorversenyek, futó versenyek, tánc és ének versenyek...stb. nagyon szeretem ezeket, kivéve az ellenfeleinket... főleg a dollár csapatot... csupa pénzes csicskákból áll! Nagyon irritálóak és mindent megtesznek, hogy enegem kiejtsenek, és az egyik csajnszerelmes Jin-be és persze, hogy a csicskák csicskája...

Amikor vége volt a megbeszélésnek, mi még beszélgettünk a csapattal, majd megjelentek ők...

- Na mivan Jooseong? Beszartatok? Azt beszélitek, hogy melyik busszal menjetek ahaza? Kérdezte Mira. Attól még, hogy az USA-ból jöttek nem menők.

- Sziaaaaa! Őőő... nem azt beszéljük, hogy melyik busszal küldjünk haza titeket a veszteseket!-mondtam és lepacsiztam Namjoon-nal.

- Persze... csak azért mert egyszer legyőztetek nem vagytok nyertesek...- mondta az egyik csicskája.

- Ja kiscsillag.... csak mi már három éve veretlenek vagyunk! Booom besültél! Kiáltotta Gyun mi meg elkezdtünk nevetni. De ők felháborodottan elmentek.

Miután jót nevettünk rajtuk, bementünk hozzánk és úgy gondoltam, hogy jó lenne valami kaját összedobni. Bementem a konyhánkba és előszedtem a husit, ami minden házba alap felszereltség. Elkeztem felvágni őket, nagyon elmélyültem, mert észre sem vettem, hogy valaki áll mögöttem.

- Mit csinálsz?- kérdezte Jin mosolyogva.

- Huha hát valami husis cuccot, mert én már éhes vagyok.- próbáltam leplezni, idegességemet több kevesebb sikerrel.

- Segíthetek?- folyamatosan enegem nézett én meg csak bólintani tudtam egyet, mert a nyelvem valahogy nem akart működni...

- Valami baj van?- fogta a húst és elkezdte megfűszerezni őket. Én meg a nagy sietségbe, hogy ne kelljen válaszolnom bevertem a fejemet a polcba, ami nagyon fájt. Seokjin aggodva figyelt engem én pedig jeleztem neki, hogy kinden oké.

- Semmi! Mi lenne?- simogattam meg a fájó buksimat. A serpenyöt kezdtem keresni, ami valahogy nem akart előkerülni.

- Csak olyan fura vagy...- mondta miközben mesterien felvágta a zöldségeket. Na a profi.

Végre ráleltem a serpenyőre, de az persze ellenem volt és az is ráesett a fejemre. Na jó ilyen nincs ez most tényleg nagyon fáj! Jin megelégelte és leülltetett egy székre, majd megnézte a vérző sebet. Összeráncolta a homlokát és elkezdett az elsősegély ládába kuatakodni. Végül elővett egy kis fertőtelnítőt, meg egy sebtapaszt.

Óvatosan a sebhez éríntette a ferőtelnítő szeres gézlapot én pedig felszisszentem.

- Bocsi.- mosolygott, de én csak arra tudtam figyelni, hogy milyen közel került hozzám. A szeme levándorolt az enyémhez és azt nézte, majd ránézett a számra és elkezdett lassan közeledni. Olyan vészesen közel volt, hogy nem tudtam mit tegyek... már csak egy hajszál választott el attól, hogy megcsókoljon. De bevágtatott Gyun, aminek nem igazán örültem... vagy mi??? A lány sokkolva állt, amit meg is értek... kicsit sem fura, hogy Jin a lábaim között térdelt és csóktávolságba vagyunk....

Na ebből, hogy magyarázom ki magamat...

Szisztoook! Remélem tetszik!!!🤗🤔😘😘😘