Már egy ideje itt ölelgetjük egymást, de bevallom nagyon jól esett! Szeretm Jint, persze mint barát. De el kellett, hogy váljunk, mert ismért ajtó csapódásra lettünk figyelmesek.

Taehyung kisietett hozzánk és szonorúan megállt előttem.

- Ugye nem tetszik? Sajnálom... tudod azt hittem, hogy tetszeni fog - mondta szomorúan, de szegényt én nem akartam megbántani csak a szüleim tehetnek róla...

Fel álltam és megöleltem TaeTae-t, majd egy kicsit eltóltam magamtól.

- Nem a bulitól vagyok ilyen, csak "beszéltem" a szüleimmel... - muattam idézőjelet.

- Oh... értem, de akkor nemsokára indulunk ugye?- nézett rám boci szemekkel. Egyet bólintottam, jelezve hogy igen és elindultam befelé.

Gyun és Jungkook élvezte egymás társaságát, beszélgettek, sokat nevettek. Egyszer úgy is összejönnek!

Bementem a szobámba és elkezdtem pakolni, de Jin is jött utánam, leüllt az ágyamra és figyelte, hogy mit csinálok.

- Miaz Jin? Nagyon elgondolkoztál!- vetettem rá egy pillantást és láttam, hogy nagyon tépelődik valamin ezért leülltem jó szorosan mellé.

- Igen, minden oké!- rám emelte azokat a gyönyörű barna szemeit, amikben most kicsi szomorúságot véltem felfedezni.

- Nekem elmonddhatod!- öleltem át karját ő meg neki döntötte fejét a fejemnek.

- Mit gondolsz rólam?- nem erre számítottam...

- Hááát, hogy kedves vagy, vicces megértő, és szeretem benned, hogy bármit elmondd hatok neked. - néztem a szemébe és ő is az enyémbe. Nagyon sokáig néztük egymást és egy kicsit megváltozott a levegő köztünk. De mi??? Nekem ő a legjobb barátom, nem tehetem ezt, ezért elfordítottam a fejemet, felálltam és folytattam a pakolást.

Seokjin csenbem üllt és ismét csak nézte a tevékenységemet.

■•■•■•■•■•■•■•■•■•■•Idő ugááárs■•

Megérkeztünk a házunkhoz... utálom ezt a házat. Ha belépek sok-sok emlékkép ugrik elő, amiket szeretnék elfelejteni.

Az utazás rendkívül feszült volt, a fiúk és Gyun próbálták oldani a feszkót de én zenét hallgattam és meredten bámultam a tájat, néha Jin vállára hajtottam fejemet, néha pedig az ablaknak döntöttem.

Az ajtóban álltam, de nem mertem benyitni, legszivesebben futottam volna.

Kookie megsimította a hátamat és bátorítóan rám mosolygott, majd hátranéztem a többiekre akik szintén bátorítóan mosolyogtak.

- Szundi ez csak egy ajtó! Nem esz meg!- mondta Suga mire mindenki elkezdett nevetni  jólesik, hogy itt vannak velem és támogatnak.

Benyitottam, de ahogy benyitottam rögtön törtek elő az emlékek. Mindenhol a bátyám képe díszelgett, a mosolygós feje, amikor megkapta az első kitűntetését a katonaságnál, és az én kedvenc képem, ahol Jackson hátán vagyok. Olyan boldogok voltunk...

Anya mosolygós képével találtam szembe magam, de tőlem csak egy fintort kapott. Átakart ölelni, de én csak elmentem mellette, egyenesen a szobám felé. Ami Jackson szobájával van szembe.

Két éve nem nyitottam be oda...

De most hatalmába kerített a kíváncsiság. Lenyomtam a kilincset és benyitottam. A szobába minden úgy állt, ahogy ő hagyta. Végig simítottam a kedvenc szekrényén, ami tiszta poros volt. Leülltem az ágyára, ami rendezetten bevolt ágyazva. És még mindíg éreztemnaz illatát.

A hiánya akkora űrt hagyott bennem, amit senki se tud pótolni, vagyis azt hittem... érdekes, Jin eltudja felejtetni velem ezt a fájdalmat.

Szememet törölgetve próbáltam összeszedni magam. Kopogásra lettem figyelmes, és Jin aggodalmas fejére. Eldőltem az ágyon és kitőrt belőlem a zokogás.

- Jooseong, ne sírj! - siett hozzám és ölébe húzott.

- Két éve Jin... két éve! Meghalt! Úgy hiányzik! Nagyon!- zokogtam mellkasába, ő közben a hátamat simogatta és adott egy puszit a fejemre. Lassan ringatni kezdett és valamit dúdolt közben, nagyon megnyugtató volt és az illata is olyan, jó volt.

- Szeretlek Jin!- szorítottam magamhoz.

- Én is szeretlek colos. - mondta ésbkicsit eltólt magától.

- Gyere menjünk! Anyukádék már várnak. - állt fel és magaután húzott lefelé. Persze semmi kedvem hozzájuk. Leérve anya kezdte faggatni Gyunt és Jungkook-ot.

- És ti együtt vagytok?-kérdezte tőlük, úgy sajnáltam őket ezért inkább közbeléptem.

- Semmi közöd hozzá.- modntam szigorúan, anya pedi elszégyelte magát.

- Szia Jooseong!- jött felém apa de őt is kikerültem, mint anyát.

- Csak hogy tudjátok, azért jöttem, haza, hogy több cuccot elpakoljak, ami meg is van így mi most mennénk is! - morogtam nekik és már vettük is a cipőnket.

- Várj egy kicsit törpe! -mondta apa mosolyogva, és a becézéstől nagyon felhúztam magamat.

- Ne merészelj így hívni! Jackson hívhatott csak így de ő nincs! Meghalt! Miattatok! Mert annyira megakart felelni nektek! Utállak titeket! Ha nem erőltettétek volna azt a hülye katonaságot, akkor még most is élne és azt csinálná, mint minden fiú tesó szokott! Vigyáz a hugára! De nem ő meghalt! És szeretném, ha halott lennék én is a számotokra!- kiabáltam, alig bírtam idegekkel... kivágtam az ajtót és elindultam a buszmegálló felé, olyan színten ideges voltam, hogy elhánytam magam. A fiú gyorsan utol értek, de senki nem mert hozzám szólni. Végül elszakadt a cérna és megint sírtam, csak most Gyun vont ölelésbe. Nem ideges hárpia lenni, de anyáék hibája, hogy ez történt.

- Nesírj Jooseong! - mondta szomorúan Jhope.

- Igen ne sírj mert mi is sírni fogunk!- törölte meg a szemét Jimin drámaian, erre picit elmosolyodtam és megfogva a cuccaimat vissza indultunk a Koliba.

●○●○●○●○●○●○●idő ugrááás!●○●○

Az ágyamon feküdtem és zenét hallgattam, Gyun az ágyán üllve beszélgetett Kookie-val, aki valami nagyon érdekeset beszélhetett, de engem túlságosan is lefoglalt a zene. El kellett mennem pisilni ezért felvettem abkis papucsonat és magamra húztam egy fekete kapucnis pulcsit.

Kiballagtam a folyosóra és szembe találkoztam Jin- nel, aki szonorú mosolyt küldött felém, de én csak szerettem volna elmenni mellette, mert nagyon kellett pisilnem.

De ő megfogta a kezemet és visszarántott, kicsit nagyon meglepődtem és azon gondoljoztam, hogy ő mindíg ilyen izmos volt?

Kicsit eltólt magától és tenyerét arcomra rakta, amit megimt az a fura bizsrgés kísért így összeráncoltam a szemöldökömet és elhúzódtam tőle.

- Minden oké?-nézte furán az arcomat.

- Nem Jin! Semmi sincs rendben!- dühösen kikerültek és mentem pisilni.

Mikor elvégeztem a dolgomat, kezet mostam és amikor kiléptem az ajtón egy mellkasba ütköztem. Az illatáról megismertem Jin... de hogy már pisilni se lehet egyedül azért az már felháborító! Csúnyán felnéztem rá és a vizes kezemet belekentem az arcába.

- Fúúúúj! Ugye ez csak víz???- törölgette arcát én meg gonoszul elmosolyodtam.

- Hát lehet igen, lehet nem...- Jin fintorogva törölgette az igazából vizes arcát, majd közeledni kezdett felém, en pedig autómatikusan hátráltam, de egy falba ütköztem.

- Megtennéd, hogy nem csinálod ezt?- mutaltam erre a roppant kínossá vált helyzetre.

- Mit is?-mosolygott önelégülten, amikor jól tudja, hogy mire gondolok. De meguntam a játékát, így elindultam a szobám felé.

Végül benyitottam, ahol arra lettem figyelmes, hogy Gyun és Kookie aranyosan alszanak. Jungkook teljesen hozzásimult marátnőmhöz, Gyun pedig szorosan ölelte a fiút, annyira összeillenek, csak nem vallják be se maguknak, se egymásnak és ez a baj! Nem akartam őket felkellteni ezért úgy döntöttem, hogy Jin-nél alszom.

De azért egy képet csináltam róluk, hogy Gyun-t ezzel szekálhassam.

Sziasztoook!!!! Na eddig tetszik valakinek? 🤗🤔