Szeret engem??? Ez komoly? Szeret?
El sem hiszem! Én is szeretem, nagyon nagyon szeretem! Hírtelen felindulásból megöleltem és magamhoz szorítottam. Tudtam, hogy el kell engednem neki jobb nélkülem.

Elkezdtem sírni ő kétségbe esetten eltolt magától, majd közeledni kezdett de én ellöktem magamtól. Láttam a könnyeket, amik miattam gyűlnek gyönyörű szemeiben.

- Ne kérlek! Ne küzdj ellene! Tudom, hogy szeretsz, kérlek ne félj segítek neked újra szeretni! - megfogta a kezemet és magáhozhúzott. Most akkor én ténlyeg szerelmes vagyok belé?

- Úgy félek! Félek, hogy téged is elveszítelek. - ettöl rettegtem a legjobban. Letörölte a könnyeket az arcomról, és tarkómnál fogva közelebb húzta fejemet.

- Ne félj! Mindígy veled leszek. - suttogta ajkaimra, kínzó lassúsággal közeledett felém azt hittem soha nem fog megcsókolni de végül megtörtént. Ajkaink összeértek és egyre elmélyültebbé vált ez az egész szitu, szóval muszáj volt leállni. Egy kicsit eltóltam magamtól, majd elmosolyodtam, kezemet a hajába vezettem a másikkal végig simítottam izmos karján amitől éreztem, hogy kirázta a hideg ezért én is elmosolyogtam.

- Csináljuk! Legyünk együtt. - ezt alig tudtam kibökni, de Jin gyorsan kapcsolt és olyan boldogságot láttam rajta, mint még soha. Felkapott és elkezdett pörgetni. Nevetve öleltem át a nyakát.

- Olyan boldog vagyok! Én vagyok a leg boldogabb embere a világon!!!- annyira aranyos volt, gyorsan lerakott és elkezdett húzni a nappali felé.

Érkezésünkre felfigyelt mindenki ezt Jin ki is használta így derekamnál fogva magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor befelyeztü, mindenki leesett állal figyelt engem.

- Na most mindenki látta Jooseong az enyém! Most már hivatalos is szóval. Ja az enyém!!!- szinte mindenki elkezdett tapsolni, és hogy miért nem mindenki? Mert Jhope láthatóan ideges lett. Tudom mit érez és én nem akarom bántani, de én úgy Jint szeretem!

- Aztán nekem vigyázz Szundira, mert eskü kiheréllek! - mondta komolyan Kookie, miközbe Gyun derekát ölelte át.

- Az érzés kölcsönös! Megbántod Gyunt meghalsz!-  Jin is halál komoly volt. De én mind a kettőt kinevettem. 

°°°°°°°°°°°time jump°°°°°°°°°

Szinte mindenki elment csak Jin maradt. Anyáék nagyon örültek neki és én is boldog voltam, de ha vissza gondolok az elmúlt évekere rá kell jönnöm, hogy Jin mellett mindig is boldog voltam csak nem akartam észre venni. Már az első pillanattól éreztem, hogy van köztünk valami bizsergés de én elnyomtam...

- Hééé, minden oké? - lökött meg egy kicsit Jin kizökkentve engem a gondolatomból.

- Persze! De kérdezhetek valamit? - néztem a barna szemeibe, amik megbabonáztak. 

- Bármit! Nyugodtam, amit csak akarsz!- szembe fordult velem és megsimogatta az arcomat.

- Mióta... szóval... mióta tudod... - nagyon kínos volt nekem ez a téma de amint láttam Jin nagyon elszórakozott rajta.

- Kicsim nyögd már ki! Szeretném ha kimondanád.

- Okééé... szóval, mióta vannak érzéseid irántam?

- Őszíntén? - erre csak bólintottam.- Tudod... nekem már akkor tetszettél, amikor elöszőr találkoztunk a koli szobában. És amikor jobban megismertük egymást teljesen beléd szerettem, de nem tudtam hogyan mondjam el és azt sem tudtam, hogy te mit érzel irántam szóval próbáltam elfolytani az érzéseimet, de nem igazán sikerült. Amikor elöszőr megcsókoltalak nem tudtam már többé nélküled élni! És nem is akarok.- miért van az hogy mindíg ilyen szépeket tud mondani? Én pedig elolvadok tőle.

Most én cselekedtem, gyorsan hosszasan megcsókoltam, amit ő rögtön viszonozta. Annyira bele lendültünk, hogy már Jin ölébe ülltem, és már a polóját akartam letépni róla. De ő leállított.

- Mi a baj??? Rosszat tettem? - nagyon megijesztett.

- Nem dehogy! Te csodás vagy, de veled nem szeretném elsietni! Elakarlak vinni randira! Azt akarom, hogy neked tökéletes legyen! Mert téged tényleg szeretlek. - most komolyaaaaan, hogy lehet ennyire aranyos??? Adtam neki egy puszit, majd szorosan megöleltem.

- Annyira köszönöm! - eltóltam magamtól, és megböktem az oldalát, amitől egy kicsit megugrott. - Te emberből vagy?

- Igen emberből, de ne akard tudni, hogy milyen reakciót váltasz ki belőlem! - mosolygott pervelzen, hangosan elekezdtem nevetni, amikor befejeztem száját kezdtem nézni, ami tökéletes volt! (Egyébként tényleg imádom a száját!😍😍😍 szerk.) Köhintett egyet, amitől a szemébe néztem.

- Te csak a szám miatt szeretsz? - ravasz mosolyra húztam a számat és adtam neki egy kis puszit.

- Talán. - ahogy jobban megnéztem arcát észrevettem, hogy tikkelni kezdett a szeme. - Jin éhes vagy?

- Igen egy kicsit, de honnan tudtad? - kicsit oldalra billenetette a fejét, amitől olyan aranyos volt.

- Hát tikkel a szemed! Olyankor mindig éhes vagy.

- Te nagyon jól ismersz engem! - nevetett fel kínosan, majd egy lágy csókot lehet ajkaimra.