A mai és a holnapi napok azzal fognak telni, hogy beosztás szerűen megkapjuk a gyakorló termeket. Van három, de mivel sokan vagyunk, így mindegyiket kiadják használatra, viszont térhiány miatt egyszerre csak kettő, maximum két banda tartózkodhat bent.

Reggel egyikünknek sem volt kedve lemenni kajálni, de Kook felajánlotta, hogy elmegy és felhozza mindkettőnkét, amiért hálás voltam, így legalább nem kellett az exem fejét bámulni a folyosón vagy épp a menzán.

Már felöltöztem, a fejemet is elfogadható állapotba varázsoltam, és a bőröndömben kezdtem el pakolászni, amikor kopogtak. Kicsit megijedtem, nem tudtam ki az, és mit akar, de amikor társult hozzá egy hang is, aki bemutatkozott, megnyugodtam és mosolyogva kinyitottam az ajtót.

- Szia, kicsi gyilkos - lépett be rajta Steve.

- Szia - öleltem meg hálásan, ugyanis tegnap neki köszönhetem, hogy nem estem össze mindenki előtt.

- Hogy vagy? - kérdezte, miután elengedett és beljebb sétált.

-Jobban, köszi - bólintottam.

- Apád megbeszélte a nézeteltéréseket az Északiakkal, és...

- Mi? - ráncoltam szemöldököm értetlenül - Északiak? - ráztam meg a fejemet.

- Az exed abban a bandában van - közölte velem óvatosan.

- De hát... - döbbentem le ismét - Nem is láttuk, amikor ott voltunk - emlékeztem vissza az ominózus pillanatra, amikor meglátogattuk a bandát még egy pár héttel ezelőtt.

- Gondolom tartogatták amíg meg nem győződtek róla, hogy megbízható - vont vállat a férfi.

- Fasza - sóhajtottam egyet.

- Kivel vagy egy szobában? - nézett körbe. Egy kicsit kupi volt a helyiségben, leginkább Kook részéről. A földön hevert néhány ruhadarabja, amit még ébredés után dobált szét, zacskók az asztalon, és egyéb hülyeségek, amiket még nem volt időm elpakolni.

- Jungkook-kal - válaszoltam meg. Steve úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy végül YeJoon-t választottam szobatársamnak.

- Apád tudja? - húzta össze résnyire szemeit.

- Jaj, hagyjál már, nagy lány vagyok már - legyintettem egyet - És így legalább tud rám vigyázni - tettem hozzá.

- És most hol van? - vágta rá.

- Le ment reggeliért.

- Jól van, nekem mindegy - tette fel kezeit - Remélem már nincs semmi baj köztetek - komolyodott el.

- Nincs - csóváltam a fejemet mosolyogva, ahogy leültem az ágy szélére.

- Helyes - bólintott egyet - Figyellek ám titeket - tette fel mutató ujját fenyegetőleg.

- Hú, megijedtem - nevettem el magam.

- Neked nem kell félned. Jungkook-ból majd kiverem az életet is, ha össze töri a szívedet - vont vállat.

- Már mondtam, hogy nem bánthatod - fontam keresztbe magam előtt karjaimat - Nem engedem - emeltem fel az állam - Egyébként - gondolkodtam el - Ha valami történik velem... - kezdtem.

- De nem fog - szakított félbe.

- Nem fog - értettem egyet - De ha még is - folytattam - Akkor ígérd meg, hogy vigyázol a szüleimre, és Kook-ra - néztem mélyen szemeibe. Steve sóhajtott egyet, megdörzsölte az állát, majd biccentett egyet.

- Ez alap, kölyök. De a pasidra nem hiszem, hogy kell vigyázni - ráncolta szemöldökét.

- Csak ígérd meg - szögeztem le.

- Rendben - csípte meg az arcomat - Lassan megyek, még nem ettem - fogta meg a hasát.

- Jó, menj - álltam fel, hogy megöleljem. Viszonozta gesztusomat, majd intett egyet, és maga után behúzva az ajtót, kiment.

Elkezdtem pakolászni a szobába, mert rohadtul zavart, hogy minden szana szét van hagyva. A barátom felsőit összehajtva a bőröndjére dobtam, az asztalt is letakarítottam, és nyitottam egy ablakot is, hogy beengedjem a friss reggeli levegőt.

- Faszom az emberekbe - jött be végül Kook morogva, miközben lerúgta magáról a cipőjét.

Kérdőn néztem rá, ahogy mérgelődve bejön és letesz két zacskót az agyra.

- Mindenki lent van, alig fértem el tőlük - sóhajtott drámaian, mire felnevettem.

- Köszi - mosolyogtam rá, ahogy oda mentem, hogy ki vegyem a műanyagba csomagolt ételt - Annak ellenére, hogy luxus helyen vagyunk, a kiszolgálásról ez nem mondható el - állapítottam meg unottan.

- Szarnak ránk - vont vállat.

Finom volt a kaja, tényleg jól főztek, így mind megettem, annak ellenére is, hogy nem voltam farkas éhes. Kook is csendben elfogyaszotta az ételt, és közben úgy nézett ki, mint egy kis gyerek, aki nagyon örül a reggelinek. Jól szórakoztam rajta, boldogsággal töltötte el a szívemet, amiért szinte ragyogott az arca.

- Szerinted... - jutott eszembe - Milyen lehet utazni? - fordultam felé kérdőn.

- Utazni? - ráncolta szemöldökét értetlenül.

- Koreán belül már voltam egy pár helyen, de az országon kívül még soha - ecseteltem.

- Tényleg? - lepődött meg, mire bólintottam egyet - Én már jártam Japánban és Kínában - mesélte.

- És jó volt? - csillantak fel szemeim.

- Ja - biccentett - Fasza volt kimozdulni.

- Ígérd meg, hogy egyszer elmegyünk valahova - tettem fel a mutató ujjamat.

- Megígérem - mosolyodott el - Hova szeretnél elmenni? - kortyolt bele a vizes palackjába.

- Marokkóba mindig is el akartam jutni - néztem ki az ablakon izgatottan.

- Az átlagos csajok ilyenkor azt válaszolták volna, hogy Párizsba, vagy Amerikába - nevetett fel.

- Én nem vagyok átlagos - forgattam szemeimet.

- Tudom - vágta rá - Épp ezért szeretlek - vont vállat, mire akaratom ellenére is nagyot dobbant a szívem - Mikorra vagyunk beosztva? - váltott gyorsan témát.

- Délután négykor miénk az egyik terem - emlékeztem vissza a hallottakra.

- Fasza - sóhajtott - Most már jobban izgulok, mint te - pillantott rám, miközben felállt.

- Miért? - kérdeztem.

- Félek, hogy bajod esik - vallotta be.

- Kookie - álltam fel, hogy elé sétáljak - Biztos, hogy meg fogok sérülni - fontam dereka közé karjaimat, ahogy felnéztem szemeibe. Kijelentésemre állkapcsa megfeszült, és lehunyta egy pillanatra szemeit - Lesz majd rajtam néhány karcolás, de nem fogok elpatkolni, jó? - léptem hozzá még közelebb.

- Nem is hagynám - mosolyodott el, miközben végig simított arcomon.

- Tudom - bólintottam egyet, majd lábujjhegyre állva megcsókoltam. Kook kedve hirtelen játékossá változott, és belebökött az oldalamra, amitől azonnal elszakadtam tőle, és felsikítva odébb ugrottam.

- Idióta - csaptam rá a karjára, miközben a bal oldalamat tapogattam. Jungkook ördögien felnevetett, és ekkor tűnt fel, hogy olyan aranyos a vigyora, mint egy kis nyuszi. Egy tapsifüles a barátom.

Belemenve a hülyeségbe én is támadásba lendültem, és lendítettem is a kezem, de Kook tökéletesen éles reflexeinek köszönhetően elkapta kezemet, másik kezével vállamnál fogva megpörgetett a tengelyem körül, és hátul összefogta csuklóimat, de úgy, hogy ne fájjon. Testét az enyémnek nyomta, és hátulról előre nyúlva hasamra simította balját. Beharaptam alsó ajkamat, mert egy halk nyögés szeretett volna feltörni belőlem, de visszafogtam. A hormonjaim tombolnak a testemben, és már ennyitől is teljesen beindulok.

- Kislány - suttogta fülembe Kook, miközben hajamat arrébb lökte - Cuki, amikor begerjedsz - motyogta bőrömre a szavakat, majd elkezdte apró csókokkal behinteni nyakamat és környékét. Automatikusan lehunytam szemeimet, és félre döntöttem a fejemet, hogy jobb hozzáférést adhassak neki.
Kook lassan elengedett, de tevékenységét továbbra is folytatta, én pedig eleresztettem egy reszketeg sóhajt, miközben jobb kezemmel felnyúltam, és beletúrtam a nyuszim hajába.

Miket nem tesz velem ez a férfi...

________________________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Remélem attól függetlenül, hogy unalmas, még tetszett.
Köszönöm, hogy vagytok! ♡

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra!💜

~Zsuni~