Délután az ígért időpontban megkaptuk a legnagyobb termet, ahol mindenki idegesen, de annál nagyobb összpontosítással gyakorolt. Én késeket dobáltam, és a mesterünkkel harcoltam, Jungkook pedig hol a box zsákot püfölte, hol az egyik haverjával ütögetett. Négy órát töltöttünk el kemény feladatok elvégzésével, és másnap is ugyan ez volt a helyzet, csak akkor már mindenki egy fokkal idegesebb volt. Én is vibráltam a feszültségtől, és mindenkit le akartam fejelni, aki a közelembe sétált. Kook nem mutatta, de nagyon jól tudtam, hogy ő is izgatott volt, és valamelyest félt is.

A Játékokat a lövészek kezdték. Egyforma előnnyel indultak. Ugyanazt a fegyvert kapták, és minden kellék Kim YunHee és csapata által volt előkészítve, így ki volt zárva bármiféle trükk alkalmazása, ami esetleg előnyt eredményezett volna a csapatoknak.
Alig aludtam az éjszaka, csak forgolódtam, és Kook csendes szuszogását hallgattam magam mellett. Örültem neki, hogy legalább ő tudott aludni. Kellett neki az energia, mivel be volt osztva az első fordulók egyikébe. 
Reggel magától kipattant a szemem és nem sokkal utánam Jungkook is felkelt, bár elég kómás feje volt.

- Mi van Kookie? - másztam vissza hozzá mosolyogva. Felült, megdörzsölte szemeit, nyammogott kettőt, majd nyakamnál fogva magához húzott, és magunkra borította a takarót.

- Aludjunk még - morogta mély, karcos hangján, amitől akaratom ellenére is kirázott a hideg. 

- Álmos vagy, nyuszi? - túrtam bele puha tincsei közé, mire bólintott egyet, és nyakamba fúrta fejét, egyik lábával pedig közbe fogta enyéimet - Csináljak neked kávét? 

- Nem mész egyedül sehova - közölte velem, mire halkan elnevettem magam. Már kezdtme hozzá szokni a gondolathoz, hogy az exem életben van, így már nem tört rám az ájulás akárhányszor megláttam a folyosón. Kook viszont továbbra sem engedett el sehova sem anélkül, hogy jött volna velem.

- Itt is tudok neked kávét készíteni, te buta - forgattam meg szemeimet, majd megpróbáltam kibontakozni öleléséből, de izmos karjával erősen tartott - Engedj! - szóltam rá. Szemei továbbra is csukva voltak, és úgy nézett ki, mint egy kis gyerek. 

Lehámoztam magamról kezeit, majd felkeltem, és a kis konyhába mentem, ami a szobában volt. Melegítettem vízet, majd az instant kávét bele szórtam egy bögrébe, és a végén öntöttem hozzá hideg tejet is. Megkavartam, majd megfordulva óvatosan vissza indultam, nehogy kipocsoljam. 

- Tessék - nyújtottam oda neki a koffeindús italt, miközben leültem az ágy szélére. Kook felkönyökölt és elvette tőlem.

- Kösz - mosolyodott el. 

- Mentem zuhanyozni - álltam fel, miután beletúrtam a hajába.

- Segíthetek? - kérdezte azonnal.

- Nem - nevettem el magam, miközben vigyorogva vissza néztem rá.

Megmostam az arcom, a fogam, megfésültem a hajam és egy kis sminket is tettem fel, bár azt nem tudom, hogy minek. Egy magas derekú fekete rövid nadrágot, és egy fehér top-ot vettem fel, amire vettem egy fekete-fehér kockás inget, de nem gomboltam be. Feltűrtem az ing ujját, és tettem fel egy nyakláncot is. A hajamat kiengedve hagytam, majd miután elkészültem, kiléptem a fürdőből. 
Jungkook az ágyon ült, telefonnal a kezében, és egy fokkal frissebben nézett ki, mint egy 20 perccel ezelőtt.

- Hallod - nézett rám összevont szemöldökkel.

- Hm? - hümmögtem.

- Valamit elfelejtettél - állt fel a matracról.

- Mit? - kérdeztem végig nézve magamon.

- Kibaszott nadrágot - lépett oda a bőröndömhöz, felkapta az első farmert, ami a kezébe akadt, és nekem dobta.

- Jól vagyok így is - hajítottam vissza.

- Így nem mehetsz ki - mutatott lábaimra.

- Miért nem? Független nő vagyok, azt veszek fel, amit akarok - fontam keresztbe magam előtt karjaimat.

- Nem érdekel - rázta meg a fejét.

- Hát engem sem - vágtam rá azonnal.

- ChaeYeon, majdnem kint van a feneked - csapkodott a levegőben mérgesen.

- Nem is olyan rövid - sétáltam oda a tükörhöz, hogy leellenőrizzem.

- De, az - győzködött tovább - Vedd át - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- Nem - vontam vállat.

Jungkook állkapcsa megfeszült, és szinte biztos voltam benne, hogy olyan tekintettel nézett rám, amivel az áldozataira néz, mielőtt agyon lövi őket. Hátra hőköltem, és kitágult szemekkel íriszeibe fúrtam tekintetem, ezzel is némán próbálva nyugtatni a látszólag ideges férfit.

- Kookie - szólítottam lágy hangon - Nem fogom átvenni - mosolyodtam el.

- Jól van - sóhajtott egyet, majd egész egyszerűen oda jott, és ölbe vett - Akkor majd én - motyogta.

- Mi van? - néztem rá rémülten. A férfi szó szerint ledobott az ágyra, és még mielőtt menekülni tudtam volna, baljával összefogta mind két csuklómat, és a fejem fölé tette. Ráült a lábaimra, és jobbjával elkezdte kigombolni a nadrágomat. Hiába mozgolódtam, nem sokra mentem vele, túl erősen tartott. De milyen alvilági lennék, ha nem tudnék kiszabadulni? 
Hirtelen felültem és kihasználva meglepődöttségét kihúztam kezeimet szorításából, és fordítottam az álláson. Most én ültem rajta, és mellkasán támaszkodtam.

- Nem veszem át - közöltem vele a szemeibe nézve, majd leszálltam róla, és megigazítottam magamon a ruhám. 

Kook fujtatott egyet, majd felkapva a cuccait dühösen a fürdőbe ment, és becsapta maga után az ajtót. Nagy levegőt véve csináltam magamnak is egy bögre kávét, amit a pultra ülve el is fogyasztottam. Nagyjából tíz perc múlva Kook is kijött. Mivel ma ő is részt vesz az egyik kategóriába, egy kényelmes fekete nadrágot, és egy egyszerű fekete pólot vett fel. 

- Kookie - szólítottam meg, de még csak rám sem nézett - Miért zavar ennyire, hogy ez van rajtam? - vontam fel fél szemöldököm, pedig tulajdonképpen nagyon is tudtam, hogy mi a problémája.

Jungkook sóhajtott egyet, majd felém fordult.

- Ha otthon hordod, azt mondom, oké - tette fel kezeit - Gond nélkül össze verem, aki hozzád ér, vagy rád néz. De itt? Nem akarok banda háborút - vallotta be.

- Féltékeny - mosolyodtam el.

- Nem, csak nem szeretem, ha kóstolgatják azt, ami az enyém - vont vállat.

- Akkor átveszem - bólintottam egyet.

- Köszönöm - eresztette le vállait megkönnyebbülten.

- Viszont - támasztottam meg magam a kezeimmel, ahogy még mindig a pulton ültem - Lehet kell egy kis segítség - tettem lábaim egy kisebb terpeszbe, ahogy beharaptam számat. A barátom elmosolyodott, eldobta a kezéből a telefonját, és elém sétált. Kezeit combom két oldalára helyezte és finoman beléjük markolt, miközben közelebb húzott magához. 
Nyakamhoz hajolt, és elkezdte behinteni nyálas puszikkal, majd ujjai hegyét végig húzta a térdemtől felfele, amitől felsóhajtottam. Puha ajkait felváltották a fogai, amikkel harapdálni kezdte a bőrfelületet. Egyszerre fájt, és töltött el kellemes érzéssel, ami még nagyobbá tette a hasamban keletkezett kellemes csomót. Jungkook hajába túrtam, és egy kicsit meghúztam tincseit, ezzel jelezve neki, hogy nagyon élvezem, amit csinál. 

- Kook - nyögtem a nevét egy idő után - Elég - toltam el magamtól. 

- Most már - dugta k inyelvét, hogy benedvesítse párnácskáit - Tudni fogja mindenki, hogy az enyém vagy - bólintott egyet, ahogy arrébb lökte hajamat. 

- Nagyszerű - forgattam szemeimet, ahogy megtapogattam a területet. Kicsit érzékeny volt, de egyébként tetszett a gondolat, hogy foltokat hagyott rajtam. 

- Fáj? - nézett rám aggodalommal az arcán, mire megráztam a fejemet.

- Nem - ugrottam le a konyha pultról. 

Kook gyorsan kigombolta a nadrágom gombjait,  majd egy határozott mozdualttal letolta a nadrágomat.

- Passzolunk - húzta fel pólóját, hogy meg mutassa, rajta is Calvin Klein-es alsónemű van. 

- Nem hiába illünk össze - vontam vállat, miközben a rövid nadrágomat összehajtva vissza tettem a bőröndbe és felvettem egy fekete szaggatott farmert - Egyébként - sétáltam oda hozzá, majd felhúztam felsőjét - Imádom, amikor a nadrágod nincs teljesen felhúzva, és kilátszik a boxered korcája - akasztottam bele ujjamat alsójába.

- Megjegyeztem - bólintott eget vigyorogva, mire nyomtam egy puszit a szájára...

__________________________

Hi everyone! ^^ ne haragudjatok, hogy régen volt rész, de nem nagyon van időm. Általában éjfélig tanulok, és amikor nem magolok, akkor próbálom magam olyan dolgokkal szórakoztatni, amik kikapcsolnak. Amint vége az érettséginek, megpróbálok rendszeresebben írni, főleg mivel rengeteg ötletem van még raktáron.

Remélem jól vagytok. Sok erőt, egészséget és energiát kívánok mindenkinek! 💜 vigyázzatok magatokra!
Köszönöm a türelmeteket!

~Zsuni~