Nyírfák alatt zúgó szél
Elmúlt éltekről mesél.

Porrá lett mi egykor élt,
Nem számít már ki mit vélt.

Magányos sírok fölött
Egy híd nyúl ég s föld között.

Figyelmezzél halalandó,
Ne lett légyen kár a szó!

Holtaidért gyújts gyertyát
S magadért is mondj imát!

Fentről figyelnek te rád,
Meghallgatják hő imád!

Sose üres a temető,
Ügyel rá a teremtő.

Hova most csak sírni jársz,
Egynap majd nyugtot talász.

Nyírfák alól jutsz égbe,
Mennynek békességébe.

S a hídon át jutsz oda,
Hol szeretetnek van hona.

Nyírfák alatt zúgó szél,
Én tudom már mit regél:

Ne keresd itt, nincs sehol,
Lelke él, bár teste holt!