Azt mondjátok, nagy költőink már mind elhullottak,
Új üzenetért ne háborgassátok hát a holtakat!
Hisz' a szivárványra nem csak Nagy feszítheti fel magát,
Hozzuk meg együtt az önfeláldozás korát!

Hazánkat se ítélheti meg egyedül Ady,
Leszek én olyan kritikus mint a néhai!
Ne eresszétek félárbócra a szabadság zászlaját,
Vagy tán elfeledtétek már a Nemzeti dal minden szavát?!

Sugárkoszorút se Tóthnak kell fonni a hajakba,
Ha valaki fontos, szereteted öntsd te szavakba!
S egy meddő órán, ha versét elszavalod,
Farigcsáld aztán lomhán a saját dalod!

Végül pedig hidd el nekem azt is bátran,
József Attilát követni másban érdemes, nem a halálban,
Álmodj inkább egy ropogós liba sültet,
Vagy bármit, amiből valami jó kisülhet!