Ezt a versem Ady Endre A magyar ugaronja ihlette.

Nincs itt semmi, nem is volt,
Mégis mit rúghatnék, ha nem port?
A koszból csupa gaz terem,
A gyémántot mégis hol lelem?

Keresem az igazt és a szépet,
Tépném a gazt mind az egészet,
De ha a rétet kiirtom, mi marad?
A pusztaságban virág hogy fakad?

Hiába álmodok tiszta szavakat,
Kapzsi, önző gyomok burjánzanak.
Elnyomnak engem ezek a gyökerek!
Naggyá így mondd, hogyan legyek?!

Kegyetlen tüskéi a dicstelen koroknak,
Belém e csöndben hiába szúrnak.
A nap s a szél új reményt igért,
Szablyát rántok a jobb jövőért!