Ugyan még nem írtam címet, mert ahhoz elengedhetetlen nekem a teljes cselekmény ismerete – és mert utálok címet adni –, már az első fejezetet is elkezdtem írni, mint azt már említettem. A Hesznával való együttműködés pedig minden könyv elején nehéz... Főleg az első oldalakon, ezt pedig persze ki más szenvedi meg a legjobban mint én, az író – akarom mondani a narrátor, a férfiak férfija, Arkhyn Valdmar.

– Szóval, hogy kezdjük a találkozásotokat? Szerintem nem kéne túl durva, mert hát csak egymás mellett lesztek jó ideig... Mondjuk ha a falhoz nyomod? – kérdeztem gyanútlanul délelőtt Hesznától.

– Tökön rúgom – jelentette ki unottan.

– Ez nem durva egy kicsit? Azért csak ott találkoztok először, meg nem is tudja mi van.

– Teszek rá. Meg akar ölni, ezért tökön rúgom – pillantott rám szikrázó tekintettel. Jobb nem veszekedni vele.

– Jó, de ha utálni fog a te hibád lesz. – Erre csak érdektelenül vállat vont.

És így történt, hogy Arkhynnak már az első oldalon meg kell ismerkednie a tökönrúgás borzalmaival.

Az első pár bekezdéssel mindig megszenvedek a könyveimben, valahogy sosem érzem elég jónak és ez most sincs másként. 

Az első néhány fejezetet biztos hogy ki fogom ide tenni, így majd szeretném kikérni róla a véleményetek ha kész lesz, mert ebben kifejezetten bizonytalan vagyok annak ellenére hogy elég sok könyvet kezdtem már el.

Igyekszem figyelni arra hogy megragadó legyen, felvesse a történet alapkérdéseit az első egy-két fejezet, de a kötődés is elkezdjen kialakulni az olvasókkal, de mivel én írói szemszögből nézem a történetet nem biztos hogy ugyanazon a véleményen vagyok mint egy olvasó lenne. Erre majd persze keresni fogok egy bétaolvasókat is, csak még annak nincs itt az ideje.