"Már csak tőled függ és bármi lehet az álmunkból"

Néhány héttel azzal a bizonyos mise után, Dr Henry Jekyll vidáman, jó kedvvel vágott neki munkájának. A tudat, hogy ezúttal végre sikerült jó társat választania Emma személyében, ösztönzően hatott a munkájára is. Szerencsére Sir Denvers áldását adta kapcsolatukra, bár tudta hogy ez nem fog túl jó fényt vetni kedvesére. Hisz őt eddig is egy fajankónak bélyegezték, de most Emmára is hasonló sors vár. Végtére is, kinek lehet annyi sütnivalója, hogy egy mások által bolondnak tartott embert választ magának? Henry szerencséjére, csak délután kellett a kórházba mennie, így volt ideje foglalkozni azzal, ami már hónapok óta mozgatja a fantáziáját. Vajon szét lehet e választani az ember jó és ördögi oldalát? Persze ez nem csak holmi ostoba gondolat volt. Jekyll édesapja, idősebb Henry Jekyll sajnálatos módon már nem volt beszámítható állapotban, így Henry azt remélte, hogy kísérletével majd segíthet neki és újra az az ember lehet, aki egykoron volt. Tudta, hogy a tűzzel játszik és az emberek elítélik majd ezért, de hajtotta őt a gondolat, hogy apja újra tudatánál lehet és büszke lesz majd rá. Jekyll annyira beletemetkezett munkájába, hogy észre sem vette, mikor a család inasa Poole belépett a dolgozó szobájába.

- Elnézést a zavarásért uram, de Carew kisasszony kér bebocsátást! - Emma nevének hallatára Henrynek felcsillant a szeme. Nagyon remélte, hogy látja még a lányt a bál előtt, melyet másnap estére szervezett Sir Denvers.

- Engedd csak be nyugodtan Poole! - Henry az asztalán heverő, különféle szerekkel teli kémcsövekre pillantott és gyorsan igyekezett azokat elrejteni kedvese óvó szemei elől. Nem szerette volna, ha Emma tudomást szerez legújabb kísérletéről. Különben is, egy ilyen finom kisasszony mint ő, nem érdekelt az efféle tudományban.

- Henry! - hallotta meg Emma csillingelő hangját és gyorsan a háta mögé dugta, azt a bizonyos szert tartalmazó üvegcsét.

- Emma, micsoda kellemes meglepetés, nem számítottam a jöttödre! Kérlek nézd el ezt a rendetlenséget, ha előbb tudom, hogy meglátogatsz, kitakarítottam volna.

- Ugyan ne magyarázkodj. Ha látnád mekkora káosz van az én szobámban, talán el sem vennél! - így igaz. Az estély melyet Sir Denvers szervez, kettejük eljegyzését hívatott megünnepelni. Noha csak nemrég ismerkedtek meg, Henry nem sokat töprengett azon, vajon Emma e a hozzá illő társ. Azt már tudta akkor, mikor a nő először megcsókolta. Ő más volt mint a többi vele egykorú kisasszony, nem érdekelte, hogy mások mit beszélnek a háta mögött, Emma csak abban hitt amit a saját két szemével látott. Ebben a tekintetben igenis szerencsés volt, hisz a lány kegyeiért sokan versengtek, ám mégis őt, Henry Jekyllt tüntette ki figyelmével.

- Az teljesen lehetetlen Emma! Tégy bármit is, én akkor is elveszlek téged! - Henry lágy csókot nyomott menyasszonya kézfejére és leültette őt az asztalával szemben álló vörös díványra.

- Mesélj csak, ezúttal min töröd azt a zseni agyadat mond? Látom valamit rejtegetsz a hátad mögött! - Henry kissé megrezzent. Ugyan nem akarta beavatni Emmát a legújabb kísérletébe, tudta hogy a nő addig nem áll le, még el nem meséli neki.

- Kedvesem, nem gondolkoztál még azon, hogy vajon meg lehet e szüntetni az emberkben lévő gonoszságot? - Emma egy pillanatra elgondolkodott ezen, ami Jekyllt örömmel töltötte el. Talán kedvese megérti, hogy ez nem ostobaság és támogatja majd őt. Akkor pedig Sir Denvers is kénytelen lesz mellé állnia, mikor a tanács elé viszi a kísérletét. Emma azonban hangosan felnvetett.

- Micsoda buta kérdés ez? Ugyan miért kellene nekünk ilyesmiken gondolkodnunk?

- Igazad van, nem is vártam, hogy megértsd!

- Akkor miért nem mesélsz róla? - Emma őszinte érdeklődést mutatott jövendőbelije munkája iránt. Noha semmit sem konyított az orvosláshoz, azt tudta, hogy Henrynek milyen sokat jelent a munkája. A férfi végül leült mellé és előhúzta a háta mögül az üvegcsét.

- Látod ezt? Ez a szer lehet a válasz a kérdésemre! Emma, ha a kísérletem sikerrel járna, akkor az a sok megtébolyult ember mind visszanyerhetné a tudatát! Ugye megérted milyen fontos ez? Holnap még a bál előtt a tanács elé terjesztem a dolgot!

- Jaj Henry, én megértelek téged, de azt tudnod kell, hogy nehéz lesz meggyőznöd erről a tanács tagokat az igazadról. Ők nincsenek a legjobb véleménnyel rólad meg a munkásságodról! - Jekyll tudta jól, hogy nehéz feladatra vállalkozott, hisz a tagok mind olyan emberek, akik őt lenézik és mindig rosszakat terjesztenek róla. Ennek ellenére kész volt eléjük állni és elmondani nekik mindazt, amire az elmúlt időszakban sikerült rájönnie.

- Tisztában vagyok vele. De kérlek ne félts engem. Hidd csak el, meg fogom győzni őket az igazamról.

- Az apámra mindig számíthatsz! Ő biztosan melletted fog állni, ahogyan én is! - Emma gyengéden végigsimította ujjait kedvese kissé borostás arcán, Henryben pedig végre egy cseppnyi kétsége sem volt affelől, hogy igenis jó döntést hozott, mikor ezt a csodálatos nőt választotta magának.

- Drága Emma, ha tudnád milyen jól esnek a szavaid! Sosem kételkedtem abban, hogy te egy igazán különleges nő vagy. Hálás is vagyok az égnek, amiért a sok polyáca helyett végül mellettem döntöttél! - Henry közelebb húzódott menyasszonyához és olyan finoman csókolta meg, hogy Emma teste rögtön beleremegett. Persze ő sem kérette ám magát sokáig, a férfi nyaka köré fonta a karját és csókuk egyre szenvedélyesebbé vált. Maradtak is volna így akár órák hosszát is, ám Poole azzal zavarta meg a pár turbékolását, hogy Henry apjának ideje lenne bevenni az orvosságát. Emma még távozás előtt megígértette a férfival, hogy nem kési le a holnap esti bált. Henry nem mert ígérgetni, hisz azt rendszerint nem tudta betartani, ám ezúttal mégis szavát adta, hogy pontban hétkor a Carew házban lesz, hogy hivatalosan is eljegyezhesse őt.