Lassú léptekkel közeledek a földön fekvő személyhez. Arcán tisztén látni a félelmet, zavartságot. Vigyorogva hajolok le hozzá, furulyámat álla alá teszem, majd fel felé biccentem fejét, hogy egyenesen vörössé vált szemeimbe nézzen.

-De hisz, te már 13 éve meghaltál!-kiabálja kétségbeesetten. -Hogy lehetsz itt?! Mit akarsz tőlem?!-sóhajtva fordulok el tőle. Valami mással kell rá vennem, hogy beszéljen. Túl hűséges a kutya.

-Csak egy valamit. Mond el hol van?-de azért, próba szerencse. Ha valaki élete veszélyben van, nem pont a drága "bajtársa" élete fogja érdekelni. Csak az, hogy saját magát mentse. Legalábbis ilyenek ők.

-Kiről beszélsz?-kérdezi értetlenkedve. Dühösen emelem fel a levegőbe a nyakánál fogva.

-Ne tegyél úgy mintha nem tudnád miről beszélek!-ordítok rá, de ő csak szélesen el vigyorodik. Milyen undorító vigyor. Nem sokáig fog így vigyorogni, ha majd elkezdem ki belezni és azokkal fel akasztani!

-Róla beszélsz?

-Igen! Szóval, meg kíméllek pár törött bordától, ha elmondod hol van.-mondom egy ravasz mosoly kíséretében. Gyerünk, te rohadék!

-Bolond vagy, Wei Wuxian, ha azt hiszed, hogy el mondom neked!-mérgesen dobom le a földre.

-Biztos vagy te ebben?-kérdezem vészjósló hangon.-De, akkor folytathatjuk fájdalmasabb módon is.-vigyorgok rá. Elő veszem furulyámat, majd játszani kezdek rajta. A körülöttünk fekvő holttestek pedig mozgolódni kezdenek,s egyből körbe is veszik őt. Egyenlőre elég ha csak meg félemlítem. -Nos, még mindig nem beszélsz?

-Oké oké! Beszélek!

-Akkor mond! Merre találom?!

-Nightless City-ben.

-Szóval tagokat toboroz.-mondom kuncogva. Vissza akarja szerezni a "dicsőséges" Wen klánt. Milyen nevetséges! Tudhatná, hogy amíg a lelkem életben van, addig ő semmit sem tehet. Bolond.

-Szóval akkor... Elengedsz?-kérdezi félve. Vigyorogva nézek le rá. Milyen naiv.Furulyámat ajkaimhoz helyezem,de mielőtt belekezdenék a dallamba még mondok neki valamit utoljára.

-Megmondtam, nem? Amíg én itt vagyok a Wen-ek sosem élhetnek majd békében.-sunyi mosollyal kezdek játszani. A zombik rá ugornak. Hallom kétségbeesett és fájdalmas kiáltásait amely büszkeséggel tölt el. -Égj a pokolban, te féreg.-megfordulok, majd vissza indulok hozzá. Mosollyal az arcomon. Végül is senki sem tudhatja meg, hogy Wen Chao lelke visszatért, értem.

***

Mosolyogva ugrok rá Lan Zhan-ra, aki most kivételesen nem lök el magától. Mélyen szívom be kellemes illatát.

-Merre jártál az este?-kérdez rá hirtelen. Egy kicsit le fagyok, de aztán vigyorgó arcommal a képébe mászok.

-Hiányzott Kicsi alma, szóval elmentem meglátogatni. Hála az égnek most már nem vesz semmibe. Csak egy kicsit mérges volt amiért nem látogattam meg sűrűn. Plusz, azt mondták aggódott értem amikor hallotta, hogy volt egy kis sérülésem amiatt a zombi miatt. Hát igen, az én kis szamaram elképesztő!-az egészet olyan gyorsan mondom, hogy szerintem semmit sem értett belőle. Ez jó, akkor nem fog gyanakodni.

-Értem.-halványan el mosolyodik. Mosolyog! Lan Zhan mosolyog!

-Ah, Lan Zhan Lan Zhan! Többet kéne mosolyognod! Varázslatos mosolyod van!-adok puszit szája szélére. El nevetem magam ahogy megpillantom vörös füleit. Az arca is kezd fokozatosan vörös lenni.

-Ne mondj ilyen dolgokat.

-Miért? Én csak megjegyeztem, hogy milyen szép a mosolyod.-vigyorgok rá.-Naaa Lan Zhan! Ne légy ilyen kis mufurc!

-Hagyd abba, Wei Ying.

-Akkor hallgattass el!-mondom szórakozottan. Elé állok,s várom, hogy mit tesz. Ajkait egy vonallá préseli, majd elkezd felém hajolni, majd csak pár centire meg áll előttem.

-Biztos akarod?-hangja szokatlanul mélyen csengett, ami bizony eléggé be indított. Vigyorogva válaszolok neki.

-Tedd meg, Lan Zhan.-behunyt szemekkel várom, de semmi. Ki nyitom szemeimet. Lan Zhan el hajolt tőlem.

-A puszi csak a jó kis fiúknak jár.-mondja miközben el fordul tőlem.

-Eh? Lan Zhan, Lan Zhan! Most szórakozol velem?-kérdezem csalódottan. Valamiért én... Nagyon vártam azt a csókot.... Vajon mit tenne, ha oda mennék hozzá és lekapnám? -Most komolyan, szerintem én eléggé jó fiú vagyok, nem?-ugrok elé.-Naaa Lan Zhan!

-Mégis miért akarod ennyire?

-Ehm... Nem tudom. -vakarom zavartan a tarkómat.

-Ha nem tudod az okát, addig ne is emlegesd ezt a dolgot.-megy tovább el haladva mellettem.

-De Lan Zhan! Én!-mondanám tovább de fogalmam sincs mit is kéne mondanom.

-Ne mondj semmit.

-De Lan Zhan!

-Te komolyan... Hogy lehetsz ennyire kibírhatatlan?!-mérgesen trappol vissza hozzám. Kezeit a csípőmre teszi, majd ajkait az enyémre tapasztja. Szemeim egy pillanatra ki kerekednek, de hamar viszonozni kezdem a csókot. Úgy tűnik Lan Zhan elég tapasztalt, hisz miután látja, hogy nem ellenkezek, nyelve átcsusszan a számba,s egy heves táncba keveredik az enyémmel. Majd talán egy kissé sokkosan el taszít magától.-Ezt... Nem kellett volna.-fordul el tőlem. Gyorsan után kapok. Meg fogom a csuklóját,s vissza fordítom magam felé.

-Jól csókolsz, Lan Zhan. Örülnék neki, ha még egyszer megízlelhetném az ajkaidat.-mondom kihívóan mosolyogva rá. Ő pedig azonnal megcsókol.

***

Mosolyogva nézem a kis tanítványokat. Lan Zhan el mondja nekik a feladatokat, amit ők azonnal meg is csinálnak, többé kevésbé sikeresen. Mosolyogva ugrok le a fáról, pont Lan Zhan mellé. Mérgesen húzza össze a szemeit.

-Mo Xuanyu. megmondtam, hogy ne csinálj ilyet.-mondja mérgesen. A tanítványok meglepődve néznek minket.

-Vagy különben mi lesz?-kérdezek vissza pimaszul. Szinte az arcába mászok, egyik kezemet vállán pihentetem.  Minden tanítvány szemei ki vannak kerekedve. Nem csodálom, bár amit most tenni fogok az még inkább meglepődésre fogja késztetni őket. Szóval oda hajolok Lan zhan füléhez.-Apuci meg fog büntetni?-a hatás kedvéért még meg is harapom játékosan a fülcimpáját. Vigyorogva hajolok el tőle.

-Mo Xuanyu...-mondja ki lassan a nevemet. Szikrákat szóró tekintetével néz a szemeimbe. Aj aj!

-Hej, Lan Zhan, Lan Zhan! Ijesztő!-mondom megjátszott ijedséggel a hangomban.

-Szégyentelen.-morogja, majd folytatja az edzést. Persze a tanítványok feje vörös, ahogy leesett nekik mit is tettem. Kuncogva megyek el onnan.Azt hiszem inkább sétálok most egy kicsit.

 Nem nagyon emlékszem hogyan, de végül valahogy a könyvtár épületénél kötöttem ki. A helynél ahol Lan zhan-nal töltöttem egy egész hónapot. Életem legszebb egy hónapja volt. Emlékszem, egyszer majdnem be aludtam (vagyis inkább sokszor) és már éppen ültem volna fel, hogy inkább befejezzem azt az átkozott másolást, amikor Lan Zhan rám terített egy plédet.Úgy tettem mintha aludnék,s vártam mi lesz ebből. Egy puszit is adott a homlokomra. Azt hiszem én, akkor....

Ekkor a könyvtár felől furcsa hangokat hallottam kiszűrődni. Kíváncsian megyek oda. Az ajtó résnyire nyitva van így épphogy csak látom a hang tulajdonosait.  Szemeim kikerekednek ahogy megpillantom őket.

-Ah, Xichen! Ne harapj.-suttogja halkan, miközben az említett személy - aki nem mellesleg Lan Zhan bátyja! - mit sem törődve a kívánságával, bele harap a vállába, nyakába, majd nyalogatni kezdi. Meg mukkanni se merek, de hirtelen mintha csak megérezte volna, felém néz, majd el mosolyodik. VIssza hajol hozzá és hevesen megcsókolja. Csókja erőszakos.-Xichen! Neee eh?-vörös fejjel mennék el, (khm.. nem úgy xd) de ekkor megcsúszok, s az ajtó pedig ki tárul. Lan Xichen mosolyog, persze Jiang Cheng ki akad.-Te bolond...-mérgesen kezd el közelíteni felém.-ha bárkinek is mesélni mersz erről megöllek!

-Eh... Akkor most melyikünk is a buzi?-nézek rá szórakozottan.

-Ne csinálj viccet ebből. Én nem vagyok meleg, csupán... csupán...-itt Lan Xichen-re néz, aki megsimogatja a buksiját. Öhm...

-Mo úrfi.-felém nyújtja a kezét, én pedig azt elfogadva felsegít a földről, majd folytatja.-Kérem ne mondja el senkinek.-mondja mosolyogva. Erre kezemet a szám elé teszem, majd úgy teszek mintha becipzároztam volna.

-Senkinek semmit.-mondom mosolyogva.

-Mi folyik itt?-érkezik meg Lan Zhan. De valahogy... Sokkal morcosabb, mint szokott lenni. Lehet még mindig haragszik amiatt? De nem rám néz, ha nem a bátyjára. Lan Xichen pedig kínosan néz vissza öccsére. Talán csinált valamit Xichen amiért megharagudott rá?

-Sajnálom.-mondja mosolyogva, Lan Zhan pedig felém fordul,s meg fogja a kezemet majd ajkaihoz emeli és megpuszilja kézfejemet. Ezt most miért...? Kínosan nézek Jiang cheng-re és Xichen-re akik egymásra néznek majd elmosolyodnak.

-Nem is érti ez a bolond, igaz?-mondja Jiang Cheng morogva.

-Valószínűleg nem.-mondja Xichen.

-Miről beszéltek?

-Nos, ha nem érted a helyzetet akkor inkább Wangjit kéne megkérdezned. Bár kétlem, hogy elmondaná. -Xichen megragadja Jiang Cheng csuklóját.-Viszont mi most mennénk. Van egy kis megbeszélni valónk...-mondja miközben végig simít a másik karján.

-Ah ja. Megbeszélni való...-mondom motyogva. Ők eközben ki mennek így egyedül maradok Lan Zhan-nal.-Mond Lan Zhan... Mi volt ez?-kérdezem félve.

-A bátyám megmondta, nem?-fordul el tőlem.

-Miért vagy ilyen? Lan Zhan, nyugodtan elmondhatod nekem az érzéseidet! Mégis mi történne utána? Végül is csak egy bol9ond vagyok, nem?-mondom mosolyogva.

-Nme vagy bolond. Mo Xuanyu volt bolond, de te Wei Ying vagy. Aki, nem tartotta be az ígéretét.-szemeim ki kerekednek. Emlékszem...

"-Valamit mondanom kell, mielőtt elmész.-mosolyogva fordulok vissza. Lan Zhan liheg, vagyis idáig futott, hogy elmondja amit akar. Biztos fontos dologról van szó.

-Mi az, Lan Zhan?

-Ígérd meg, hogy soha nem térsz le a helyes útról.-meglepődök, majd kezem a vállára teszem.

-Ígérem.-bár, kicsit fájt ez a hazugság,nem tehettem mást. Remélem egy nap majd megérti. 

-Esküdj meg.-egy nagy levegőt veszek, majd keserű mosollyal hajolok oda hozzá, és adok arcára egy puszit.

-Ha megszegem az ígéretemet, halálom napja után 13 évvel később lelkem visszatér, hogy  vissza fizessek mindent."

Vagyis, semmi sem véletlen. Az, hogy Mo Xuanyu miért idézte meg a lelkemet, vagy hogy miért pont csak 13 évvel később tértem vissza.

-Visszatértem, Lan Zhan. És már nem fogok elmenni.

"Már megint hazudsz!"

Na igen, az események kezdene elindulni, szóval remélem mindannyian nyomon követitek ezt a könyvet :D

Köszönöm, hogy így is mennyien írtok kommenteket! Annyira boldoggá tesztek vele, de nagyon! <3 <3 <3

Itt is szeretnék köszönetet mondani Izu-channak (vagyis Popsocketg-nek) aki ötleteket ad a sztorimhoz! Sok ötlet van tőle, és még lesz is! Bár, azok egyenlőre még titok!

Nos, akkor ennyi lettem volna, hamarosan találkozunk a kövi részben, sziasztok! :)