3.fejezet
Másnap reggel szintén egyedül ébredtem. Ám ezúttal amint ki nyitottam szemeimet, rögtön egy hangos kopogás zavarta meg nyugalmamat. Álmosan megtörlöm csipás szemeimet.
-Mo úrfi. Hanuang-Jun vár téged a cseresznye fánál.-rögtön felismerem Lan Shizui tisztelettudó hangját. Még mindig elég kérdéses, hogy ki a fene nevelt fel ilyen jól egy gyereket?
-Már megyek!-kiabálom válaszomat. Gyorsan elintézem reggeli teendőimet, hogy azért nézzek is ki valahogy. Miután végzek a cseresznye fához megyek. Sietek. Látni akarom.
-Lan Zhan!!-kiabálom a nevét amint megpillantom a távolból az alakját. Elkezdek futni feléje. Nem tudom miért. Pedig Lan Zhan tud várni. Végül is... 13 évet várt rám...
-Ne kiabálj. Tilos kiabálni.
-Igen igen tudom. Ahogy tilos futni is. Alkoholt inni, vagy párbajozni stb. stb...-egyik kezemmel legyezni kezdek a levegőben, egy kicsit ki fújom magam. -Amúgy meg miért hívtál?-kérdezem, majd fel egyenesedek.
-Én csak...-kezd bele de a végére el halkul.
-Mit mondtál Lan Zhan? Nem értettem?-nézek rá össze húzott szemekkel.
-Nem érdekes. A lényeg, hogy el kell mennem pár napra.
-Heeh? Tényleg? És menyi időről lenne szó?-kérdezem izgatottan.
-2 hét.-itt egy kicsit furcsa érzés tölt el. Miért tűnik most olyan soknak 2 hét? Ez furcsa...
-És miről lenne szó?
-Egy szellem. Viszont ahova tartok messze van. Velem jön Shizui és Jingyi.
-Értem.-vajon megemlít engem? Nem akarja, hogy vele menjek? Mondjuk miért is akarná? Ezzel a testtel képtelen vagyok bármit is tenni. Még arany magot sem tudok magamtól csinálni. Az egyetlen esélyem az lenne, ha valaki megosztaná velem... Egy aktus folyamán...
-Szeretném ha velem jönnél.
-Mi?-nézek rá döbbentem. Jól hallottam?? Elmosolyodok. Szóval a közelében szeretne tudni. Ez aranyos.
-Jól hallottad. Még ma délután indulunk. Szóval, most elmegyünk reggelizni, utána össze pakolunk pár dolgot. Ja és még valami.-ekkor nagyon közel hajol hozzám. Olyan közel, hogy orrunk hegye éppen hogy össze ér. Hideg tekintetét az enyémbe vájja.-Ha használni mered a Démoni kultivációt, én magam foglak megállítani.-hangja hűvössége megijeszt. Még sosem hallottam így beszélni őt. Ez ijesztő volt. Még régen sem hallottam őt így beszélni, most meg...
Lan Zhan, nagyon sokat változott 13 év alatt
Vigyorogva nézek szét magam körül, majd ugrok egyenesen Lan Zhan nyakába. Persze ő próbál le rángatni magáról ami sikerül is. Be harapom alsó ajkamat, majd kis kutya szemeket meresztek rá.
-Hmph. Lan Zhaaan...! Hogy lehetsz ilyen gonosz?-kérdezem hisztizve, miközben elfordulok tőle. Erre ide jön Jingyi is.
-Inkább örülnöd kéne, hogy Hanguang-Jun magával hozott.
-És Kicsi alma? Ő ott maradt.-mondom szomorúan le hajtott fejjel.
-Ne aggódjon, Mo úrfi. Biztos vagyok benne, hogy Kicsi almával minden rendben van.-mondja Shizui. Kezét a vállamra teszi. Csillogó szemekkel nézek rá.
-Shizuiii!-ezzel már az ő nyakába ugrok.
-Igen igen. Valószínűleg most is éppen Hanuang-Jun nyuszijával játszik.-rá pillantok az említettre aki kicsit össze húzza szemeit.
-Mo-most már le szállna rólam, Mo úrfi?
-Nyeeem!-mondom majd még jobban magamhoz ölelem.
-Mo Xuanyu!-amint meghallom Lan Zhan mérges hangját azonnal el engedem, majd kuncogva oldalba bököm.
-Mi a gond, Lan Zhan? Tán féltékeny vagy?-kérdezem szórakozottan. Szinte hallom,hogy élesen be szívja a levegőt. Heh? Ő... Nem válaszol... Ez az egész egyre érdekesebb lesz.
-Hamarosan megérkezünk.Mindenki szedje össze magát.
Az egyik fogadóban szállunk meg. Lan Zhan és a két tanítvány is elmentek, hogy meg csinálják ezt az ügyet, és persze, azt mondták, hogy maradjak itt. Sóhajtva fordulok át a másik oldalamra. Unatkozom. Ha jól tudom a közelben lévő erődben vannak. Mosolyogva kelek fől, majd indulok el a közeli erdőbe.
Mivel fogalmam sincs, hogy merre lehetnek így csak lófrálok az erdőben, ügyelve arra, vajon merre lehetnek azok a dögök, akik miatt ide kellett jönni.
-Mégis mit keresel te itt?-döbbenten fordulok meg, majd pillantom meg Jin Ling-et.
-Áh Jin Ling. Hát te?-kérdezem.
-Én kérdeztem előbb.
-Hanuang-Jun, Shizui és Jingyi-vel jöttem.
-Szóval azt miatt. Mond meg nekik, hogy a vad az enyém. Én fogom le vadászni.-nagyokat pislogva nézek utána, ahogy csak úgy le lép. Sóhajtva megyek utána. Még a végén bajba keveredik. A belső zsebembe nyúlok. Remek. A furulyám ott van. Próbálok feltűnés mentes lenni, de hát mit is várhatnék egy Jin klán tagtól?-Miért követsz? -csak hanyagul vállat vonok, majd végül egy óriási vigyorral az arcomon lépkedek mellé.
-Mert miért is ne.
-Inkább menj vissza a Lanokhoz.-mondja morogva. De talán nem is ő morgott. Azonnal körbe nézek és akkor meglátom a felénk közeledő zombit. Jin Ling szemei felcsillannak.-Hát elő bújtál te rohadék.-azonnal elő rántja kardját,s támadásba lendül. Valami viszont... Nem stimmel ezzel a zombival... Lehetséges, hogy...!
-Jin Ling!-kiabálok neki.-Azonnal el kell tűnnünk innen!
-Ha? Ha félsz akkor gyorsan menj innen!
-Nem érted, Ez veszélyes! Jin Ling!-nem hallgat rám. Az a zombi... Nem átlagos... Valaki irányítja őt! Előveszem a furulyámat,s játszani kezdek rajta. Jin Ling döbbenten néz engem, a zombi pedig meg áll. Mintha most azon gondolkozna, kinek engedelmeskedjen. Nekem, vagy annak a másiknak. Valahogy el kell érnem, hogy engem válasszon! Egy erőteljesebb dalt kezdek játszani. Felszínre kell hoznom a dühös energiáját!
-Mo Xuanyu!
-Mo úrfi!-Jingyi és Shizui az. Meg kell őket is védenem!Azonban valaki meg fogja a kezemet. Fel nézek. Arany színű szemei dühösen néznek engem.
-Megmondtam.-hajol a fülemhez.-Meg ne próbáld még egyszer használni.-nem is érdekel mit mond. Jin Ling-re nézek.Ha ez így fog folytatódni, akkor baja esik! Valamit tennem kell! Ki szabadulok Lan Zhan szorításából és újra játszani kezdek rajta. Jin Ling kezd fáradni,meg fog sérülni. Lehet, hogy inkább egy lassabb dallal kéne fogva tartanom? Koncentrálni kezdek. Wangji dalára amit nekem játszott még akkor. Azóta az lett a kedvencem. Úgy tűnik ez be váll. A zombi felém jön, lassan. Kezdek fáradni én is. Vajon meddig fogom bírni. Ahogy látom semeddig. A furulya ki esik a kezemből, Lan Zhan pedig hátulról átkarolva fogja le két kezemet. Shizui és Jingyi pedig a zombi ellen harcol. Aztán a távolból még 3 jön. Ne ne ne ne!
-Lan Zhan! Csinálj valami!kiabálok rá. Csak most veszem észre, hogy nincs nála a citerája. Francba! Oldalára nézek. Legalább a kardja ott van.-Csinálj valamit!-el enged,s elő veszi a kardját,s ő is harcolni kezd. Fel veszem furulyám a földről. Még egyszer, meg kell próbálnom. Rájuk nézek. Wangji már végzett is kettővel. Még kettő van hátra. Az egyikük megragadja Shizuit! Azonnal oda rohanok,s a ruhájánál fogva hátra húzom, így a zombi támadása, engem ért el.
Sziasztok, kicsi kultivátorok!!! Végre itt az új rész. Remélem mindenkinek tetszett. Próbáltam egy kis harcot is bele vinni, látszik, hogy azt még gyakorolnom kell, de hát valahol el kell kezdeni, nem? :D
Ha tetszett akkor vote-olj és kommentelj! Hamarosan hozom a következő részt, addig is sziasztok!!! <3 <3 <3
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro