Nancy szemszöge:

A napok gyorsan teltek az esküvőig, bár nem leszünk olyan sokan mert ez csak egy kis szertartás lesz barátokkal és  rokonok nélkül. 

Steve is itt volt, hisz neki is ez lesz a nagy napja de mindketten pár éve még azt hittük, hogy együtt fogjuk utána házastársként leélni az életünket de ez most csak kettő külön esküvő egybe hisz én is és Steve  is ugyan akkor kértük meg Robin és Eddie kezét, így a nagy nap is egy napon lesz, azaz ma.

A ruhám tökéletesre van  vasalva a fátyol a hajamban elegánsan lóg a magassarkú meg még az anyámé volt az ő esküvőjén és mióta csak az eszemet tudom arra vágytam, hogy az én nagy napom is ebben a cipőben kerüljön sorra.

A hosszas gondolkozásomat az orgonák hangja zavarta meg amit az ajtó kinyitodása követett és Robin és Eddie elindult befelé de Robin arcán láttam, hogy nagyon feszült, ami nem jellemző rá, de rá fogtam arra, hogy csak izgul a mai nap miatt.

A szertartás első fele már lement ami nagyon káprázatosra sikerült. Majd Steve és Eddie letette házastársi esküjét és már csak mi voltunk hátra.

- Én Nancy Weeler, fogadom, hogy jóban, rosszban, egészségben és betegségben melletted leszek míg a halál el nem választ.-mondtam majd a kezére húztam a gyűrűt de most már még furább lett a  lány hisz teljesen lazán logott a keze, mintha nem is figyelne rám.

Egy kis időre teljes csend telepedett a teremre és vártuk, hogy Robin folytassa amit nehezen meg is tett.

-É...én Robin Buckley fogadom, hogy jóban, rosszban, egészségben és betegségben melletted leszek míg a halál el nem választ...-mondta nyögve nyelősen.

-Nancy Weeler fogadod hogy hű társa leszel Robin Buckleynak míg a halál el nem választ?-jött az utolsó pár sor.

-Igen, fogadom.-mondtam majd szerelmemre mosolyogtam.

-És te Robin Buckley fogadod, hogy hű társa leszel Nancy Weelernek míg a halál el nem választ?-jött szerelmemnek is a kérdés de ő nem felelet rá.

-Robin?-kérdeztem kellemetlenül a lányt aki egy kicsit elkezdte csóválni a fejét.

-Sajnálom...-suttogta olyan halkan, hogy én magam aki tőle nem messze állt is alig hallottam.

-Robin, igen vagy nem?!-kérdeztem már a könnyeimmel küzdve.

-Sajnálom...így nem lehet belőlem orvos hisz nem tudhatják meg azt, hogy egy lánnyal vagyok együtt hisz akkor lemaradnék a többiek után...és ha mégis akkor is  én lennék az a lány aki 19 évesen már házas...-mondta ő is a könnyeivel küzdve.

Kicsit még csendben vártunk és utána kisétált, és szerintem nem csak az ajtón hanem az életemből is.

Még egy darabig bírtam majd elbőgtem magam és összeestem, de Steve és Eddie éppen hogy eltudott kapni.

Az eset óta soha többé nem láttam Robint, de ha vissza jönne akkor azonnal vissza fogadnám és soha nem fogok mással összejönni...hisz ő volt az igazim...az én Vörösöm...

437 szó

Remélem tetszett ez a kis rövidke történet.

A könyvnek lehet lesz folytatása de csak akkor ha többen is kommentben jelzitek felém azt, hogy érdekel titeket a folytatás.